Hogyan tudnak az emberek megszabadulni olyan "kacatoktól", amik fontosak számukra, de rontják a lakás összképét?

Én is tipikus teli polcok mellett nőttem fel, ezt a szellemiséget örököltem, ráadásul annyira belémnevelték, hogy mindennek értéke van, hogy nem tudok kidobni semmit.

Nagy lendületet az adott, amikor elköltöztem a szüleimtől. Eldöntöttem, hogy az én polcaim nem fognak roskadozni. Van néhány pici szobrocska a polcokon fontos jelentőséggel, fotók a falakon, egy-egy dísztárgy itt-ott, de nagyon minimális.

3 éve lakunk a lakásunkban, de nagyon szeretem ezt a tiszta, szellős érzetet a mai napig.

Én azt gondolom ami igazán fontos, az elfér. Ha máshol nem, a szekrényben. Ha évek óta elő sem vettem, akkor pedig el kell gondolkozni, hogy valóban érdemes-e tartogatni. Segíthet pl. az, hogy bedobozolod és elteszed. Ha eszedbe sem jut évekig, akkor nincs értelme gyűjtögetni.

Illetve én azt tapasztalom, hogy az ilyen lakásnál, amiben valóban család lakik, nagyon fontos a funkcionalitás. Mindennek legyen meg a helye, minden legyen eltéve. Minket mindig ugratnak a barátaink, hogy katalógus lakásunk van, biztos rendmániás vagyok, pedig nem. Csak mindennek megvan a helye és tartjuk magunkat ehhez. Amióta így élünk, azóta viszont nagyon bántja a szememet anyuéknál a halmozás.

Úgy látom, már javasolták, én is azt akartam javasolni, hogy fotózd le a dolgokat, amik számodra emléket jelentenek, így az emlék felidézhető lesz, a tárgyat pedig nem szükséges őrizgetni.

Az is megoldás lehet, ha becsomagolod őket (pl. fotózás után), a költözéshez is muszáj lesz és elteszed őket egy dobozba. Ha felcímkézed, hogy mikor is tetted el, akkor könnyebb lesz mérni, hogy meddig nincs rá szükséged és ez megkönnyítheti, hogy belásd később, ha x éven keresztül nem hiányzott, később se fog.

Akiktől kaptad már lehet, hogy nem is emlékeznek rá. Sőt sok esetben az is lehet, hogy már akkor is valami kín szülte ötlet volt, hogy valamit illik adni, de mi legyen.

Szerintem a legjobb és legfontosabb lépés (pláne így az ünnepek közeledtével) bevezetni, hogy senkitől nem kérünk semmilyen tárgyat. Vagy írni egy listát azokról, amikre tényleg szükségetek van, csak olyasmit adjanak ajándékba.

Költözésnél pláne nagyon visszaütnek a felesleges tárgyak, ugyanis össze kell mindent csomagolni, le kell vinni a régi lakásból, el kell szállítani az új lakásba, fel kell vinni és aztán kicsomagolni. Vagyis 5x kell dolgozni egy rakás cuccal, amikre nincs is szükségetek. Ráadásul a sok felesleges cucc miatt eleve a szükségesnél nagyobb lakást kell keresni, amiben ezek is elférnek.

Az is egy jó megközelítés lehet (megint csak így ünnepek előtt különösen), hogy ha úgyis lefotózod őket magadnak, akkor meghirdeted Jófogáson, Vaterán, Facebook Marketplacen, hátha valakinek jó lesz ajándékba. Te kapsz érte valami jelképes összeget, amit befektethetsz a többi, számodra hasznosabb dolgod csomagolásába, szállításába. Lehet, hogy egy-egy ilyen holmi nem képvisel nagy értéket, de ha van 20-30 kacatod, abból már egészen szemmel látható bevétel lehet kevés idő és energia befektetéssel is.

#6-os nem feltétlenül kell ezt túltolni. A minimalista nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs benne semmi személyes tárgy. Az értelmesen alkalmazott minimalizmus arról szól, hogy nincs több dolgod annál, mint amire valóban szükséged van. A tárgyak iránti nosztalgia viszont nagyon sok esetben eltúlzott és emberek képesek képzelt eszmei érték miatt őrizgetni valójában számukra felesleges dolgokat is, aminek nem feltétlenül van értelme. Persze mindenki maga dönti el, hogy neki mire van/nincs szüksége.