Hisztek egy olyan politikában, ami nem az öngondoskodásról szól, hanem az egymás iránti gondoskodásról?

A másokról való gondoskodás alapvetően egy rétegzett dolog: magunkról és a közvetlen családunkról teljesen és minden áron akarunk gondoskodni, a távolabbi családról és a barátokról már csak egy bizonyos fokig és csak bizonyos energiabefektetésig, és így tovább távolodva lefelé, a honfitársért már csak arra vagyunk hajlandók, hogy adót fizetünk (bár azt is csak kényszerből, és mindannyian próbáljuk minimalizálni), az afrikai éhezőket pedig letudjuk évenkénti néhány ezer forintnyi segélyszervezeti adománnyal (esetleg! - a legtöbben ezt se teszik meg).

Ilyenek vagyunk (néhány kivételtől eltekintve, mint mondjuk Teréz anya). És politikát nem lehet alapozni arra, amilyenek nem vagyunk.

#2: Szerintem is léteznek élősködő lelkületű emberek, és valóban réteget alkotnak. Azt nem hiszem, hogy ilyennek születtek, tehát #1 megfogalmazásával nem értek egyet, de a mondanivalójával igen.

#3: Amikor jóval-jóval kevesebb ember élt a Földön, akkor is voltak szupergazdagok és mélyszegények. A kérdező "politikára" kérdezett rá, ennek az őskorban nem volt értelme. Mióta civilizáció van, azóta van politika, mert azóta van összetett társadalom. És ebben mindig is volt szupergazdagság és mélyszegénység.