Van e köze Európa és a fehér ember fejlettségének ahhoz hogy a legpatriarchálisabb? Mármint van párhuzam?

Esküszöm az életemre hogy nem vagyok troll! A nevemet is megadom facen, a cikket megosztottam ott is!

Afrikában ilyen locsolás amugy nem lenne halálos kimenetelű!

A fehér ember tulajdonképpen közelebb áll az állatvilághoz mint az egyéb színűek mert ugye az állatvilág többségiben patriarchális (habár pl az elefántoknál nem)

Megint csak az hogy lehet a hideg hozza ki az emberből az állatot

Bocsanat de en keves dolgot utalok a hidegnel jobban

Azon gondoljodtam hogy lehet a kereszténység előtt pl a hellenizmusban boltak női istenek és nem volt annyira patriarchátus. Aztán jőtt a kereszténység, egyistenhit és patriarchálissá vált a társadalom. A monoteizmus minden esetben patriarchális hiszen az egy istent férfinek képzelték. Az egyistenhívő vallások a legpatriarchálisabbak: judaizmus, iszlám, kereszténység.

Persze lehet hogy ez abból fakad hogy ezek a vallások az erőszakossávot hirdetik és részesítik előnyben, ami ugye inkább a férfiakra jellemző.

Na ez az

Nem tudom hogy a fehér, europai civilizációnak mely gyökerében található a patriarchális berendezkedés magva

Szín? Éghajlat? Miben különbözik európa a többi néptől ami patriarchálissá tette? Mi volt az a körülmény, behatás?

Olvassátok el a nőkre vonatkozó előírásokat. Egyből meglátjátok miért tartom a legpatriarchálisabb kultúrának.

[link]

Az asszonytól a szexuális életben is tartózkodást, önkontrollt vártak: „Nem lehetett kiélni magát, azzal is spórolni kellett, mint minden mással.” Ahol sok gyerek jött, megszólták az asszonyt, „mer nem tudta elrántani a farát, meg … mér nem kerülte el” (Vajda M. 1982: 86). Hallgatólagosan tehát a nők felelőssége, önkontrolljának próbája volt a családtervezés. Volt, ahol úgy tartották, hogy az asszony „nagyvérűsége” az oka annak, ha lánya születik (Hurtony J. 1979: 14).

Kocsmába az asszony igen sok vidéken egyáltalán nem mehetett be, s ezt illett is hangoztatnia, mint tápéi példánkban: „be nem tettem a lábam a kocsma küszöbén” {8-635.} (Ilia M.–Juhász A. 1971: 223). A Mátra vidékén az asszony bemehetett a kocsmába, de nem illett leülnie (Veres L. 1971: 28).

Férfiakkal való viselkedésében „a gyanúra ok nem adás” volt a vezérmotívum. „Úgy viselje magát, hogy legkisebb gyanúra is alkalmatosságot ne szolgáltasson” (Balázs Kováts S. 1980: 38) – fedd meg az őcsényi presbitérium egy fiatalasszonyt, annak ellenére, hogy ártatlansága már kiderült. Gyanú alá esett már önmagában az is, ha egy asszony túl sokat volt házon kívül: „a fonásban oly sűrűen való járástól, mellyel férjének okot ad a gyanúskodásra, magát megtartóztassa” – figyelmeztet a babarci presbitérium egy asszonyt.

Rontotta egy asszony jó hírét, ha a falu ellenőrzése alól kieső helyen „gyanús beszélgetésben” látták egy férfival. Idegen legénnyel, férfival szóba állni, ez túlment a gyanún, az ilyent „rossz asszonynak” tekintették (Morvay J. 1956: 61). Természetesen a kultúra által megengedett módon egy asszony érintkezhetett más férfiakkal. Lakodalomban más férfivel is táncolhatott, de csak ha a férje megengedte (Veres L. 1971: 27).

Ugyanakkor az asszonyoktól várták a mélyebb vallásosságot. Sok asszony imádkozik férje helyett is: „Hiszen én mindig elvégeztem helyette” (Turiné–Keskenyné 1967: 172).

Mégis legfontosabb, hogy egy asszony idegenek előtt megadja férjének a tiszteletet. Ha együtt mentek valahová, a kézi csomagot az asszonynak illett vinnie (Örsi J. 1976: 35). Régebben legtöbb helyen a férfi ment elöl, az asszony utána. „Ha látogatóba menve léptek is be valahová, mindig az ember, a férj lépett be először (…), ha véletlenül valahol az asszony lépett be előbb a szobába, nyomban rátámadtak: »hát té hátadon hordod az uradat te!«” (Kovács J. 1901: 179–180). Egy asszony a férjét nyilvánosság előtt „nem figyelmeztethette, hogy ne igyon többet” (Örsi J. 1990: 184). „Nem nézeti le magát, hogy neki asszony dirigál” (Zsombó, Csongrád m. 1978).

El kellett viselni például a verést. „Főleg fiatal házaspároknál a férj néha csekélyebb ok miatt is megveri feleségét, akinek ezt béketűréssel kell elviselnie” (Szállási S. 1930–1935: 44). Ugyanez áll a férj ivására is. Az 1980-as években Felsőtárkányon e kérdést vizsgálva azt találták, hogy a megkérdezett nők közül senki sem tekintette válóoknak sem a verést, sem a férj ivását (Széman Zs. 1986: 49).

Egy asszony, épp az engedelmességi norma miatt, nem utasíthatja vissza férje szexuális közeledését sem: „ha hozzámentél, állj meg néki akár mikor és akár hol kivánja, (…) a Férjed akart volna veled közösködni, de nem engedelmeskedtél” – olvashatjuk az őcsényi presbiteri jegyzőkönyv 1836-os bejegyzését.

-633.} Ezen a két fő területen kívül másban is ki kellett a férfiakat szolgálni, „oda kellett nekik adni mindent” (Igal, Somogy m.). Általános volt például, hogy ha a férfi valahová menni készült, felesége „összekészítette neki a holmit” (Mihályfa, Zala m.). Ha a férj hazaérkezett, az asszony sok vidéken elébe ment, és behozta tarisznyáját a kocsiról. A feleség szolgálatának el nem fogadása szinte egyenlő volt a feleségként való el nem ismeréssel: „Feleségem a tarisznyámat a szánról le akarta venni: de én nem engedtem. Ezért feleségem nagyon megbosszankodott” (Balázs Kovács S. 1980).

Az étkezésen kívül a tisztálkodásnál várták el a férfiak feleségük szolgálatát. Nem viselkedtek azonban egyformán a férfiak ebben a helyzetben sem: „Azok a férjek, akik jobban kiszolgáltatják magukat, a lábokat is megmosatják az asszonnyal, a csizmájukat is kitisztíttatják” (Örsi J. 1990: 184).

A férjnek jártak a finomabb falatok is. „Én soha életemben nem ettem combot” – mondta egy 83 éves igali asszony, s ez országosan általánosnak tekinthető. Egy őcsényi férj 1838-ban azzal menti feleségével szembeni durvaságát a presbitérium előtt, mivel az „a nagyobb darab húst előlem a tálból kivette, ezért bosszankodtam meg” (Balázs Kovács S. 1980: 47).

Ezek miben külömböznek az iszlámtól?

Ezért a "fantasztikus" európa "kultúráért" nem kár.