Szerintetek milyen feladati lehetnének egy valódi feminista mozgalomnak - ha lenne olyan, - Magyarországon?

Pont az egyenjogúsági mánia, meg a feministák és az emancipáció miatt borult fel a férfi-nő szerepkör, ezért van egyre kevesebb házasság, egyre több válás és egyre kevesebb gyerek.

Egy kapcsolatban mindig kell egy alárendeltnek és egy írányítónak lenni.

Régen ez meg volt oldva, a nő volt az alárendelt, a férfi az írányító.

A női magazinok, meg az idióta feminista hápogások elterjesztették, hogy a nő is írányító kell legyen, ugyannyi jog illeti.

De 2 dudás nem fér meg egy csárdában.

A feministáknál többet kevesek ártottak még a női nemnek.

Egyenjogúságot akartak, erre kiharcolták az egyformaságot. Végeredmény: nőietlen, boldogtalan nők és férfiatlan, boldogtalan férfiak.

Nem tudom, mit érzel érzékenységen, én ezen általánosságban empátiát, figyelmet értek. Hogy gyengébbek vagyunk fizikailag, az meg tény (persze vannak kivételek), de kérdem, miért baj ez?!

Mérnökszakmában dolgozom, még sose éreztem hátrányát, hogy nő vagyok. Nyilván maltert hordani nem tudnék, igaz, a férfi mérnökkollégák jó része se tudna.

A kiharcolt egyenjogúság hozománya többek közt, hogy a két nem közti tisztelet jobbára kiveszett a többségből. Férfiak (magukat annak nevezők) olyan hangnemben beszélnek nőkről, hogy hallgatni is szégyen, és viszont: a nők utálattal és lenézéssel a férfiakról.

Persze ez általánosítás, de ha ül az ember a buszon, ezt tapasztalja. Kivételesen szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült kiegyensúlyozott, ideális párkapcsolatban léteznem.

Szóval: lehetőleg ne legyen feminista szerveződés.

25/L.

Ha lenne olyan feminista mozgalom, ami VALÓBAN a nők érdekeit képviseli, akkor az lenne a teendője, hogy az igénytelen filmeken és magazinokon kinevelődött miniatűr, "önmegvalósító", értékrendzavaros hölgyeket vegye rá, hogy merjenek NŐK lenni, és nem farkatlan férfiak.

Ugyanezt pasi változatban is meg kéne csinálni persze.

Ez egy jó kérdés.

Első észrevételem azzal kapcsolatban, amit felvetettél: írtad a pozitív és negatív jelzőket. Ez azért nem ennyire fehér és fekete:a gyenge és érzékeny még nem biztos, hogy negatív jelző.

Nincs nagy bajom a férfi- és női munkák megkülönböztetésével sem, amíg az csak a fizikai erőkülönbség alapján történik. Persze van olyan nő, aki simán zsákolna napokig, de van olyan férfi is, aki ezt nem bírná. Kivételek mindig vannak-voltak-lesznek.

A szellemi munka nemekre való felosztását már sértőnek érzem, mert a szellemi képességek nem a nemtől függnek.

Hogy milyen feladatok lennének egy feminista mozgalom számára?! A legégetőbb probléma szerintem az egyenlő bérezés. Más téren szerintem már egész jól állunk. De kicsit lehetne követni a nyugati példákat is, mondjuk a nők munkafeltételeinek javítása (gyermekes anyáknak rugalmasabb munkaidő, vállalati gyermekmegőrzők, ovik. Vagy pl. a női parkolóhelyek.

Írod: "Mindemellett a nevelés is ezen a spekulatív alapon nyugszik, így a legtöbb nőből valóban gyenge és érzékeny, a női magazinokat nyüvő, magát alárendelt szerepben elfogadó nőt csinál. "

Azt azért ne feledjük el, hogy ha nem volna gyenge és érzékeny,akkor nem volna nő. Nem a nemek közötti különbségeket kellene megszüntetni, hanem nemtől függetlenül meg kellene adni a lehetőséget ugyanolyan minőségű életút befutására.

Mellesleg nem csak a nevelés kérdése, hogy sokan ragaszkodnak ma is a hagyományos női szerepekhez - az emancipáció ugyanis gyakran kényelmetlen és fárasztó.

25/N

Egyetértek az előttem szólókkal!

Éltem Svédországban, na ott megvalósult a feminizmus.

Életemben annyi erőszakos, közönséges nőt, és tutyi-mutyi, szerencsétlen, bizonytalan férfit nem láttam.

A férfiak úgy viselkednek a nőkkel, mint a haverjaikkal, nem udvariasak, nem udvarolnak, nem akarják elkápráztatni a nőt, kirándulással, vacsorával, koncerttel, semmivel. Inkább olyan, mintha hátba vágnák egy haverjukat, hogy "Na, eljössz este erre a koncertre?" Az ajtót sem nyitják ki előtted, akkor sem, ha 5 nehéz csomag van nálad, simán eléd mennek, megtaszítanak.

A nők meg másznak a férfiak nyakára, a férfi ettől bizonytalan, a nőknek ez persze nem jó, de nem vesznek vissza a nagy feminizmusukból.

Picsognak a férfiatlan férfiakon, de nagyon keményen tartják mégis a markukban őket.

Én ott azt láttam, hogy az érzékenyebb férfiakat szó szerint megeszik a nők.

Volt egy ismerősöm, a felesége öltöztette, azt is megmondta neki, hova mehet, kivel találkozhat. Otthon főzött, meg takarított a srác, amíg az asszony a barátnőivel koktélozgatott itt-ott. Amúgy sem volt meg köztük ez a férfi-nő vibrálás, inkább lakótársaknak tűntek, a nő nyíltan feminista volt, hát a férje megmukkanni nem mert jóformán mellette.

Nekem gusztustalan volt sok nő viselkedés ott. Közönségesek, tapadnak a férfiakra, harsányak, erőszakosak.

Persze nem mindenki ilyen, de nagyon sokan igen.

Egy nő természetes, hogy ér annyit, mint egy férfi, ugyanolyan okos, tehetséges, értékes, érzékeny ember. Legyenek a jogaik is ugyanazok, persze.

De a férfi és a nő ne legyen egyforma, mert abból csak torz dolgok születnek.

Ahogy egy előttem író is leírta, ez az oka, a sok nyomulós, erőszakos, magát kirakatba tevő, felkínáló, "pasifogó" nő, hogy a sok férfi semmibe nem nézi a nőket.

A férfiak meg udvariatlan, ocsmány hangnemben beszélnek a nőkről, és a nőkkel. Úgy értem itthon is Magyarországon. Ez is ugyanolyan taszító.

Úgyhogy, mi nők egyenlően értékesek vagyunk, de nem vagyunk egyformák a férfiakkal.

És én nem is akarok sem férfi, sem férfias lenni.

Becsüljenek meg úgy, hogy nem vagyok feminista, hanem nőies nő vagyok.

Bocsi, de figyelj jobban, mert teljesen összekeverted a kommenteket.

Én pl. sem spekulatív, sem népességcsökkenős szöveget nem írtam, mindkettőt az én orrom alá dörgölöd.