Mi lesz igy velünk? Mi lesz ennek a vége?

Tisztelt Custard Pie!

Itt nem arról van szó, mi fér a fejembe, vagy mi nem, hanem hogy mi az ostobaság, és mi a racionális! Szerintem az pedig igenis racionális, hogy a gyereknek néha kijár egy pofon a tanárától, ha a diák ellehetetleníti a tanár munkáját, vagy megalázza őt, vagy olyan viselkedést enged meg magának, amitől más elszégyelli magát! Azt pedig nekem légy oly kedves és ne meséld be, hogy 1-2 jogos (!) nyakleves összeroppantja a gyerek kicsi virágos lelkét, mert a hatás épp ellenkező: nem fegyelmezetlen huligánt nevel a szigorú tanár a gyerekből, hanem tisztességes polgárt. Legalább is az én szüleim nem váltak társadalomellenes agyhalottakká, mint ahogy szerinted a Tieid sem.

Általános iskolában "molesztáltam" - levelezéssel - egy lányt.

A tanár "elfogta" a küldeményt.

Megfogott, kipenderített a folyosóra és felpofozott.

Mindez 4. osztályban történt.

Ma 43 éves vagyok és szeretettel emlékszem vissza erre a tanáromra, aki Kollár Ágnesnek hívtak, - valószínű, hogy elhunyt már az idők folyamán, Isten nyugosztalja!

Nem tudok haragudni rá, mert a pofozkodás nevelőerejű volt, - nem is lett belőlem szatír, aki a parkokban riogatja, piszkálja a védtelen nőket a kora esti órákban.

Talán ez volt az a momentum, amely a helyes irányba terelt.

Kell az ifjúságnak egy-egy, jó időben elsütött, nevelő célzatú saller.

A korosztályom sem halt bele, ők sem fognak, - és nagyobb az esélye annak, hogy emberként jönnek ki az oktatási intézmények falai közül.

A szükségtelen, szimpátián alapuló tanári erőszakot viszont szigorúan kellene kezelni, - azaz, óvatosan, megfontoltan kellene élniük a tanároknak a nevelés eme végletes eszközével.

Érdeklődve olvastam a válaszokat, szvsz sok nagyon értékes gondolatot írtak előttem.

Részemről 3 dolgot említenék:

1. Nem csak a kisebbséggel van probléma, a "többséggel" is, ráadásul egyre alacsonyabb életkorban, már akár alsó tagozaton is. Náluk szerintem főleg a családi háttérben keresendő a hiba: egy gyerek sosem véletlenül válik olyanná, amilyenné. Ilyen diákoknál is előfordul verekedés, beszólogatás, bunkó stílus, fenyegetőzés, stb.; van, akinél napi szinten többször is.

2. "lassan már a verbális fegyelmezés is tilos" - írta valaki. Hát ez nem lassan, hanem bizonyos módon már évek óta tilos. Ugyanis a diákjogokat nagyon hangsúlyozzák mostanság, s ezek alapján tilos pl. "leordítani a fejét" a kedves diáknak. /Az idézőjeles megfogalmazás egy jogvédő honlapról származik./

Tilos a megalázás, megszégyenítés, kínzás, amikkel normális ember egyet is érthetne akár, de ha felsorolnám, hogy már milyen piszlicsáré dolgokat is ebbe a kategóriába sorolnak... Csak 2 példa: "Írd le 10-szer, hogy ...", vagy a sarokba állítás....

Tehát a tanár jóformán tehetetlen: semmilyen hatékony fegyelmező eszköz nincs a kezében, sem a saját, sem a többi tanuló jogainak érvényesítése érdekében.

Merthogy általában az ilyen diákokat nem hatja meg az egyesek vagy az intők sora.

3. A verés megengedésével nem értenék egyet, mert igen sok visszaélésre adhat lehetőséget. Az már az ellentétes oldal, hogy hozzá sem lehet érni a gyerekhez, ha nem akarja. Ennek is van valami alapja persze, pl. férfi tanár és lány diák esetén, de ezzel is vissza lehet élni.

Az egyik megoldás az lehet szerintem, ami az új közoktatási törvény tervezetében szerepel is: Folyamatos és súlyos magatartási problémák miatt ki lehetne rakni az iskolából a renitenseket (megint). Ez valószínűleg visszafogná a többséget; ha meg mégsem, akkor kirúgás után anyuci, apuci mehet új iskolát keresni.

Remélem, megszavazzák! /Vagy már meg is szavazták?/

Tudom, hogy nagy viták voltak e körül is. Az ellenzők érvei: mi lesz szegény rossz gyerekkel, nem lesz meg a 8 általánosa sem, nem lesz állása, bűnözni fog...

Viszont a jelen helyzetben osztályonként 1 -2 rossz gyerek nem csak a saját életét teszi tönkre (mert attól, hogy a padban melegszik, még nem tanul!), hanem a másik 30-ét is, akik nem tudnak rendesen tanulni miatta, akiket esetleg még piszkálnak is; továbbá a tanárét is, akinek szintén joga (lenne), hogy tiszteljék emberi méltóságát, és ne zavarják a rendes munkavégzésben.

Berta Wooster:

Javíts ki, ha nekem rosszak az információim, de ez az „iskolából kirúgjuk a folyamatosan rosszalkodót” mintha eddig is így lett volna. De ha lenne bármi változtatás is, ami felett elcsúszott a figyelmem/elfelejtetted megemlíteni, akkor is fent áll a kérdés: megold ez bármit is? Gondoljunk most azért bele. A dakota rajgyereknek tényleg akkora megrázkódtatás, hogy egyik helyről kirúgják, aztán átmegy napot (meg mást is…:) ) lopni a másikba? Lehet, hogy egy-egy magyar kissrác elgondolkodna ez esetben, hogy valamit esetleg nagyon rosszul csinált, de (tapasztalataim szerint is) a kisebbségiekben (1-2 nagyon ritka kivételtől eltekintve) fel sem merül ez, és magasról tesznek rá, ha a csemetéjüket kinyomják suliból. Valamint: mekkora változás az, hogy a gyerek egyik nap 30 osztálytársát hátráltatja a tanulásban X helyen, másik nap 30 osztálytársát hátráltatja Y helyen. Egyáltalán nem látok különbséget, és hosszabb távú megoldást szerintem ezért nem is kínál ez az alternatíva.

„A verés megengedésével nem értenék egyet, mert igen sok visszaélésre adhat lehetőséget”

Erre annyit tudok mondani, hogy mindenért kell fizetni árat, és én azt mondom, inkább éljen vissza pár tucat tanár a „hatalmával”, minthogy egy egész nemzedék kontrollálhatatlanul (ez a kulcsszó) garázdálkodjon! Utóbbinak már láttuk, s mai napig látjuk a következményeit, az előbbit pedig legfeljebb apáink szájából hallottuk, de az eredményeit még láthatjuk: egy tisztességes nemzedék, akik még ismerik az olyan fogalmakat, mint emberi méltóság, emberi jogok, stb., és a társadalom keményen dolgozó embereivé váltak. Mindezt az a szigor érte el, amiben gyerekként nevelkedtek; ha ők nem haltak bele (akár a jogos fegyelmezésektől, akár a visszaélésektől), nem értem, akkor most mi lenne a probléma.

Visszatérve a kulcsszóra, a kontrollálhatatlanra. Én amondó vagyok, hogy a tanárok nem azok a kiköpött szadista huligánok, akik csak azért kelnek fel mindennap fél nyolckor, hogy bemenjenek az iskolába és agyonverjenek 1-2 gyereket. De ha még így is lenne, akkor is lehetne szigorítani/reformálni a tanárképzésen (ez most elcsépeltnek hangzik, tudom) úgy, hogy a tanítók és tanárok felelősségtudata legyen elegendő ahhoz, hogy el tudják dönteni, mikor jogos a nyakleves, és mikor csap át önkényeskedésbe a pofozkodás.

Kedves Előző (70-es)!

Előrebocsátom, nem akarok vitatkozni. Sőt, átnézve az eddigi válaszaidat, maximálisan egyetértek Veled sok dologban. Ki is emelem ezeket az átláthatóság kedvéért, jelölve, ahol mégis van eltérés:

"A tanárok helyzetéről (...) ha egy tanárt ver meg egy diák (aki többnyire ugye dakota bennszülött, ilyet ugyanis csak ők engednek meg maguknak), az érdekes módon nem jár akkora felháborodással, mint ha egy tanár pofozna meg egy diákot (...)."

- "többnyire dakota" vagy "csak ők"? - Ez ellentmondás. A "többnyire" az igaz, fehérbőrű gyerek is megengedi magának. Tapasztaltam.

"Hogy az ilyen-olyan jogvédő meg emberi méltóságos szervezetek vajon miért nem emelnek hangot a tanárok helyzete miatt (...); "a tanár lepkefingnyi pénzért dolgozza végig az életét, ugye sokszor ilyen undorító körülmények között" - Maxpontos meglátások. :-)

"A mai kölykökből hiányzik a tisztelet és most eltekintek a bőrszíntől mert a magyar gyerekek is némelyike elég züllött. Azt hiszik nekik mindent lehet , még vissza is ugatnak a tanárnak." - Szintén mély egyetértés. :-)

"...a diák ellehetetleníti a tanár munkáját, vagy megalázza őt, vagy olyan viselkedést enged meg magának, amitől más elszégyelli magát!" - Pontosan ez a helyzet.

Itt most befejezem, elküldöm; a nekem címzett posztjaidra külön reagálok.

A kirúgás nem így van / volt az utóbbi években. 1993 óta csak a _nem_ tanköteles korúakat lehet "simán" kirúgni; a tanköteles korúakat (= jelenleg 18 éves korig) _nem_ lehet.

A tankötelesek esetében az adott iskola igazgatójának előzetesen egyeztetnie _kell_ egy másik iskola igazgatójával, hogy átveszik-e a gyereket, tehát a dirinek kell megszereznie az új iskola beleegyezését.

Ez abszurd; gondolom, egyetértesz.

A gyakorlatban ez általában úgy működik, hogy e nehézség miatt vagy marad a rossz gyerek, vagy a két igazgató megegyezik: "Én átveszem a te rossz gyerekedet, cserébe te átveszed az enyémet." Remélem, érthetően írtam le.

Tehát a szülőnek nincs semmi motivációja, hogy visszatartsa a gyerekét a szélsőséges viselkedéstől, mert "úgysem rúghatják ki". Kötelezettsége, felelőssége nincs, úgy értem, nem kell számolnia egy új iskola keresésének nehézségeivel.

Néha előfordul, hogy igen nagy nyomásra a szülő saját maga elviszi a problémás gyereket, de csak "végszükség esetén". Saját ismeretségi körömben történt, hogy a szülők ultimátumot adtak az iskolának + a renitens gyerek szüleinek: X napon belül vagy a renitens megy el, vagy ha nem, hát akkor az összes többi. Eredményes akció volt. :-)

Kérdésedre: Igen, megoldhat sok problémát. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy '93 előtt, amikor a fent leírt kötöttségek nem voltak, sokkal kevesebb volt a probléma is. Ugyanis tarthattak a kirúgástól.

Gondolj bele, milyen "könnyű" új iskolát keresnie egy olyan szülőnek, akinek a gyerekét fegyelmivel rakták ki! Lehet, hogy több iskolát is végig kell járnia, míg végre talál egy befogadót kb. a város másik végén, vagy esetleg egy másik településen... Aztán a szomszéd utca helyett lehet tömegközlekedni, ami ugye időbe és pénzbe kerül, stb.

És itt megint nem csak a "C típusú állampolgárokról" beszélek, az említett példáim egyikében sem. Mindegyik fehérbőrű!

Persze nagyon eltérő arányok lehetnek a két csoport között, de az előbbiekről nincs saját tapasztalatom.

Sőt, egy integrációs programban és egy másik programban olyan roma gyerekeket láttam, akikkel az ég világon semmi probléma nem volt. Megfelelően motiváltak voltak, ugyanúgy tanultak, mint a többiek, stb.

Abban igazad van, hogy X és Y helyeken _is_ hátráltat. De ismétlem, mivel nagyobb a visszatartó erő, a félelem a kirúgástól, ezért a jelenleginél kevesebb problémára lehet számítani. + Ha Y helyen sem fogja vissza magát, akkor onnan is kirakják... Neki és a szülőnek megint probléma.

És azért az X és az Y helyek esetében is érvényes, hogy sem a diákoknak, sem a tanárnak nem mindegy, hogy mennyi ideig "verik szét" a munkát (=normális tanulást), vagy tépik az idegeiket: Jelenleg ugye akár éveken át is; míg ha a gyerek kirakható, akkor néhány hét, ki meddig bírja, s aztán minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.

Tehát alternatíva.

A verés témakörbe nem akarok belebonyolódni, így is már elég hosszú lettem. Csak annyit, hogy akár iskolában, akár a családban sok lehet a visszaélés ezzel. Sok gyereket úgy vernek otthon, mint a répát, tehát nem egy-egy jól elhelyezett nyaklevesről / pofonról / elfenekelésről beszélek. Utóbbiaknak tényleg pozitív lehet a hatása.

Viszont az előbbiek esetében a gyerek tényleg retteg, lelkileg tönkremegy; sok példát látok erre sajnos a saját környezetemben.

Sőt, a gyerekek egy részénél a folyamatos verés súlyos magatartási és viselkedési problémákat okoz: az egyik csoportnál visszahúzódást, depressziót; a másiknál pedig _agressziót_. Ez megnyilvánulhat tettekben vagy szóban is. Hosszú téma. + Amelyik gyerek otthon csak verést kap, jó szó nélkül, az nem csak lelkileg megy tönkre, hanem az iskolában sem fegyelmezhető, mivel tudja, hogy ott nem verhetik.

Persze, a tanárok többsége nem szadista. A normálisabbja megpróbálja kezelni az ilyen helyzeteket különféle módszerekkel, nem pedig veréssel, az eredmény már sok összetevőtől függ.

A tanárképzésről meg inkább ne is beszéljünk...

09:34-eshez:

A szülői nemtörődömségnek csak egyik oka az, hogy sok időt elvesz a munka. Amellett még lehetne _jól_ foglalkozni otthon a gyerekkel, szeretetteljes, elfogadó légkörben nevelni, stb. Én azt tapasztalom, hogy inkább ott van a hiba, hogy az emberek egy részének fogalma nincs a gyereknevelésről.

A nevelést pedig nem lehet kizárólag a tanárra bízni, ugyanis a tanár a feje tetejére állhat, ha a szülők nem működnek együtt vele, vagy ellentétes példát mutatnak.

Minden gyereknek az elsődleges szocializációs színtér a család, az óvoda és az iskola csak másodlagos.

Az iskolai nevelés a családi nevelésre épül, tehát a tanárok "hozott anyagból dolgoznak".

"Több tiszteletet!" - Ez általánosságban a diákoknak, szülőknek szólt, vagy külön nekem? Utóbbi esetben csak azt tudom mondani, nincs ezzel problémám. Tisztelem a nagy szaktudású, elhivatott pedagógusokat, s nem állok velük szemben, azaz a renitens gyerekek oldalán, mint az a fentebb leírtakból is látszik.

kedves Berta Wooster!

A "több tiszteletet" természetesen nem neked szólt! Az inkább a diákokra értettem. De most nézd meg: manapság minden a munka körül forog: az emberek dolgoznak megállás nélkül, a vezetők úgy kihasználják az embereket ahogy kell. "Persze ha nem tetszik akkor el lehet menni" azt tudják mondani! Tehát a családra nagyon kevés idő marad. És az emberek azért dolgoznak, túlóráznak , akár van másodállásuk is mert itt ilyen árak mellet ilyen fizetéssel nem lehet megélni, ezért mennek külföldre, ezért születik egyre kevesebb gyerek itthon mert már a PÉNZ mindennél fontosabb. És akkor itt be is fejezem mert ez már más téma. A lényeg szerintem hogy túl "rövid pórázon" vannak a tanárok!