Mi lesz igy velünk? Mi lesz ennek a vége?

Kedves Berta Wooster

"A mai kölykökből hiányzik a tisztelet és most eltekintek a bőrszíntől mert a magyar gyerekek is némelyike elég züllött. Azt hiszik nekik mindent lehet , még vissza is ugatnak a tanárnak"

Ezt nem én írtam, de ettől függetlenül egyet értek vele, szóval a kör itt bezárult :)

"többnyire dakota" vagy "csak ők"? - Ez ellentmondás. A "többnyire" az igaz, fehérbőrű gyerek is megengedi magának. Tapasztaltam.

Nincs itt semmi ellentmondás. Amire gondoltam az volt, hogy a dakoták legtöbbje olyan határokat feszeget (nem mindegyik, és erre vonatkozott a többnyire dakota), amiktől másnak égnek állna a haja. Tudniillik én megkülönböztetem azokat is romákon belül, akik hajlandóak integrálódni a társadalomba, és azokat, akik nem. Én viszont nem láttam olyat, hogy nem-cigány diák mert volna megütni, vagy megfenyegetni egy tanárt. Más kérdés, hogy visszabeszél, tiszteletlenül bánik vele, vagy teljesen megalázza őt. Erre már láttam példát.

„Abban igazad van, hogy X és Y helyeken _is_ hátráltat. De ismétlem, mivel nagyobb a visszatartó erő, a félelem a kirúgástól, ezért a jelenleginél kevesebb problémára lehet számítani. + Ha Y helyen sem fogja vissza magát, akkor onnan is kirakják... Neki és a szülőnek megint probléma.

És azért az X és az Y helyek esetében is érvényes, hogy sem a diákoknak, sem a tanárnak nem mindegy, hogy mennyi ideig "verik szét" a munkát (=normális tanulást), vagy tépik az idegeiket: Jelenleg ugye akár éveken át is; míg ha a gyerek kirakható, akkor néhány hét, ki meddig bírja, s aztán minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.

Tehát alternatíva.”

Ez is több sebből vérzik. Elfelejtetted azt a momentumot, hogy számos olyan hely van, ahol ez állandó probléma. Nem is értetted meg a lényeget, de leírom még egyszer, most csak egy ismeretlennel: ha X helyről kirakják a rosszalkodó diákot, mi a garancia arra, hogy nem jön 5 másik ilyen? Sajna be kell látnod, hogy számtalan intézményben nem úgy működik, mint ahogy azt Te látod, hogy kiraknak egy gyereket, pár hét, és huss, megoldódik a probléma, tanulhat tovább a többi gyerek gond nélkül.

„Gondolj bele, milyen "könnyű" új iskolát keresnie egy olyan szülőnek, akinek a gyerekét fegyelmivel rakták ki! Lehet, hogy több iskolát is végig kell járnia, míg végre talál egy befogadót kb. a város másik végén, vagy esetleg egy másik településen... Aztán a szomszéd utca helyett lehet tömegközlekedni, ami ugye időbe és pénzbe kerül, stb.”

Én belegondolok, a cigány (akikkel kapcsolatban állításod szerint nincs tapasztalatod) viszont szerintem kevésbé, s ezt például meg én tapasztaltam. A pénz pedig itt szerintem nem játszik – gondolok itt a segélyezés rendszerére, melyben annyi kiskaput lehet találni, annyiféleképpen ki lehet játszani, hogy az nevetséges.

„A verés témakörbe nem akarok belebonyolódni, így is már elég hosszú lettem. Csak annyit, hogy akár iskolában, akár a családban sok lehet a visszaélés ezzel. Sok gyereket úgy vernek otthon, mint a répát, tehát nem egy-egy jól elhelyezett nyaklevesről / pofonról / elfenekelésről beszélek.”

Semmi garancia nincs arra, hogy automatikusan visszaéléseket eredményezne a pofonok „legalizálása”, ez üres félelem. Az otthoni bántalmazást nem értem, miért említetted meg, ha szó se volt róla. A fegyelmezést elősegítő szigorúbb nevelésről volt szó, nem családi erőszakról. Az előbbinél tehát továbbra sem hoztál érvet, miért menne benne tönkre egy gyermeki lélek, utóbbinál még megértem, és alá is írom.

„Amelyik gyerek otthon csak verést kap, jó szó nélkül, az nem csak lelkileg megy tönkre, hanem az iskolában sem fegyelmezhető, mivel tudja, hogy ott nem verhetik.”

Nem tudom, csak nekem van-e olyan érzésem, mintha magad ellen érveltél volna. Hadd értelmezzem: a gyereket otthon verik, de mivel az iskolában nem kap fegyelmező jellegű nyakleveseket, ezért végképp tönkremegy. Értem, köszönöm, én is így gondoltam :)

Nos azt hiszem én mindent kifejtettem a témával kapcsolatban. Ha úgy érzed valamivel kapcsolatban eltér a véleményed, akkor kérlek e-mailt írj, köszönöm! :)

Kedves 70-es!

Az egészet úgy kezdtem az első válaszomban, hogy nem vitatkozni akarok.

Általában nem látom értelmét bármiféle vitának, mivel ha a felek csökönyösen ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz, abból nem lesz előrelépés, konszenzus.

Továbbá minden területen vannak viták a szakemberek körében is; abba sem kisembernek, sem kívülállónak nincs beleszólása. Tehát mi max. beszélgethetünk.

A konkrét témában van, amiben egyetértünk, van, amiben nem. Leírtuk a tapasztalatainkat, melyek eltérőek, kész. Úgyhogy részemről nem akarom tovább folytatni sem itt, sem privátban, attól úgy sem lenne jobb senkinek.

Csak annyit: Nem lenne állandó a probléma. A garancia arra, hogy egy kirakott gyerek helyébe nem jön 5 másik,

a következő: Az iskola nem lesz _köteles_, ebből következőleg valószínűleg nem is fogja felvenni a fegyelmivel elbocsátott diákot.

Az otthoni bántalmazást pedig azért említettem, mert nagy hatással van a gyerekre, így az iskolára is.

De örülök, hogy e körben egyetértünk. :-)

Nem magam ellen érveltem, csak leírtam a saját tapasztalatomat a bántalmazott gyerekek fegyelmezhetőségéről. Az értelmezésed pedig nem jó, legalábbis ha én jól értelmezem a te értelmezésedet... :-)

Akkor most hozzáteszem az eddigiekhez: Lehet, hogy ezek a gyerekek kicsit visszafognák magukat, ha a suliban is kaphatnának verést, de nem biztos. Ami viszont biztos, hogy a lelki sérüléseik = pszichés betegségeik attól még nem nem múlnának el.

Itt megoldásként inkább speciális intézményekben lehetne gondolkodni, de ez megint hosszú téma; és a mai helyzetet tekintve esély sincs rá.

A gyermekvédelem működése siralmas, a speciális iskolákba való bejutás lehetősége korlátozott, a szakemberek jó része alulképzett vagy kiégett vagy nemtörődöm...

Nos, elnézést, hogy mégis ilyen hosszú lett a "csak annyit", de tudod, elindul az ember, aztán nem bírja abbahagyni... :-)

További szép napot!

Azzal a gyerekkel aki nem akar beilleszkedni és abban éli ki az önmegvalósítását, h szembe megy az iskolai és az általános együttélési szabályokkal, pszichiáternek kell foglalkoznia.Mindegy milyen színű.

Az iskolai éveimre visszagondolva a tanáraim negyedéről elmondhatom , h teljességgel alkalmatlanok voltak a tanári hivatásra.Amellett , h voltak igazi példakép tanáraim is akik tudtak tiszteletre méltóak, humorosak és szigorúak is lenni.Ez nem függvénye annak, h mennyire voltak verekedősek.

De amikor egy tanár kiosztott egy sallert, nem dicsekedtünk vele otthon mert számíthattunk még néhányra az őseinktől is:).Olyan meg elképzelhetetlen, h egy szülő a tanár szakmájába belebeszélhessen!Vagy megkérdőjelezhesse tetteit vagy döntéseit a kölkével kapcsolatban!

Az, h el van cseszve a tanári hivatás tekintélye köszönhető a tanári pályán evickélő plázacica ,nyafi fellengzős nőciknek akik egyes helyzeteket nem tudnak kezelni és kiborulnak és a sarokban vagy a folyosón sírdogálnak a kis farkaskölkök legnagyobb gyönyörűségére.A gyerekek egyből látják ha zavarba jön a képzelten tanárnő és hobbit csinálnak abból, h a gyenge pontjára utazva a hierarchiai sorrendet a maguk javára fordítsák.

Avval kapcsolatban, h a gyerkőcök érdeklődését felkeltsék a tananyag iránt vagy , h elérjék azt h csendben figyeljenek többféle technikáik voltak.Volt amelyik annyit csinált , h csendben beszélt ha nem figyelt mindenki moccanás nélkül nem halhatta azt amit mond és amit jegyzetelni kellet. Ha visszakérdezett az utolsó 5 szavára és nem tudta valaki mondani szó szerint az bukott ember volt!

Volt olyan tanárom ,politikai ismereteket tanított ,akinek alig vártuk az óráját(még a leghülyébb is)mert olyan személyiség volt és úgy adta le a tananyagot és olyan melléket tananyag független magyarázatai voltak, h élményszámba mentek.

A testi fenyítés kilátásba helyezése , jobb nevelő hatású mint maga a fenyítés.Ha tudja a gyerek , h megtörténhet , h neki fájni fog visszább veszi magát. De ha mindennap kapja a verést annak semmi értelme ,mert megszokja és dacossá teszi.

Egy tanárnak tudnia kell tekintélyt teremteni a maga számára úgy a gyerek előtt ,mint a szülei előtt . És ebben jobban segítségére kellene legyenek a törvények is.

Most ott tartunk, h 9.ben a kislányom nem mindent ért a kémiából mert annak idején olyan osztályban volt , h nem értek el odáig a tananyaggal.