Lehet ma Magyarországon munkát találni hátszél nélkül?

milyen munkakörbe kerestek embert?

de mindjárt megnyitom a privátot és oda írhatsz, ha valóban van lehetőség és valóban meghallgatnál egy idegent

Parancsolj. Számítástechnikai területre:

[link]

Nm. Egyébként keresni is tudni kell. Az állás megszerzésének első mozzanata. Érdemes végignyálazni pár apróhirdető oldalt ezügyben:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

(Hadd ne lineljek többet. Tele van velük a net.)

Kedves 16:15-ös tapasztalt ember.

Magyarázd már el nekem, hogy egy 40 év körüli embernek hogyan kellene állásinterjúra mennie??

Gondolom legyen nagyképű,hazug meg istenítse a pártot aki jelenleg hatalmon van, mert mostanában ezeket az embereket tolják nagyon.

A tisztességes fajta ember aki télleg jó képességű, tanult állandóan és ezért nem járt bulikba aminek következményeképpen visszahúzódóbb lett az meg lehúzhatja magát csak azért mert nincs ismerőse aki segítene neki elhelyezkedni......

Egyébként a nagy szocializmust nem kellene annyira imádni, mivel az ország 'gazdasági szárnyalása' az elvtársaknak köszönhető, szóval tök jó, hogy mindenkinek volt munkája annó aki jó elvtárs volt, csak ennek mi isszuk meg a levét most...

A munkanélküliséghez még hozzátartozik a nagy magyar oktatási rendszer: elvégzel egy szakot kapsz hozzá nulla gyakorlatot, aztán majd amikor mész állást keresni akkor meg leszel lepve , hogy azokat veszik fel akik tapasztaltak meg akik protekciósok.

Németországban legalább ilyen alapon esélyegyenlőség van mert ha elvégzel egy szakot ahhoz kapsz x év gyakszit is.

Kb ennyit akartam.Véleményem szerint nincs igazad, de ezt nem csak én gondolom egyedül..

"Azt hiszem neked fogalmad sincs eről a világról."

Persze, ha te mondod, biztos úgy van... :)

"indítottál egy sikeres vállalkozást, csak olyan infókat felejtesz el hozzátenni, hogy ki segített benne?"

Látod-látod? Ilyen ez az előítélet. Asszem írtam is korábban, meg máshol is.

Egyvalaki segített: én magamon. Eleve utálom, ha más segít nekem, mert akkor adósnak érzem magam. És azt nagyon nem szeretem. Egyszerűen volt egy ötletem, nekiálltam, dolgoztam vele, tanultam hozzá, KOCKÁZTATTAM sokat, majd megvalósítottam. Nem mondom, hogy hűdegazdag vagyok, de meg tudok élni tisztességesen, sé tudom, hogy ennnél még jobb lesz. És mindezt kizárólag saját erőből. Tudod, bízok magamban, és nem úgy állok hozzá, mint az emebrek 99%-a, hogy "ez úgyse sikerül", meg "minek erőltessem, mert úgyis a puncsos kapja a melót", stb. A legtöbb ember a hozzáállása miatt van olyan helyzetben, mint amiben.

Írtam már, hogy az egyszerű ember a legtöbb esetben nem is látja a saját lehetőségeit, ha meg igen, akkor nem mer kockáztatni. Inkább éli a kis hétköznapi életét és szenved, ahelyett, hogy tenne saját magáért. Egyszerűbb neki a megszokott kis langyos posványában ücsörögni, és onnan büfizni kifelé, minthogy változtatni merjen az életén. Na meg az előre történő gondolkodás sem nagy erénye az átlagembernek. Így persze nem is fognak előrébb jutni. na meg persze az ország is emiatt tart ott, ahol.

"Magyarországon vagyunk nálunk csak akkor megy a verkli ha jól megkenik."

Nemtán így gazdagodtál meg? :))

"A közigazgatásról nem is beszélve. Oda meg tényleg csak párthű embereket vesznek fel."

Ott még nem jártam. Nem dolgoztam a közigazgatásban. De látom, neked lehet erre rálátásod.

"Amúgy az álláshirdetések kb. 2/3 ügynöki munka..."

Ez így van. De ott van a maradék 1/3, ami normális meló. Csak meg kell találni. Mondtam: keresés az első lépés. Látom, nem értetted. :)

"A többi munkát is ismerem, a Munkaügyi Központban dolgoztam."

Ahaaa! Akkor ezért vagy ilyen jólinformált! :)

Tehát párthű ember vagy? Gratulálok! (Nem égtél be most nagyon. Ááá, dehogy. :DD )

"Magyarázd már el nekem, hogy egy 40 év körüli embernek hogyan kellene állásinterjúra mennie??"

Persze, majd itt a gyakorikérdéseken fogok neked felkészítést tartani, hogy hogy találj magadnak munkát. Nem érzed kicsit elszállva magad? olvtársunk kérte, hogy számítógépes melóhoz mutassak neki munkalehetőséget. Mutattam, kb. negyed óra alatt. keress te is magadnak, és tanuld meg magadtól, hogy hogyan érdemes csinálni.

Ha mástól várod el, hogy segítsen munkát találni neked, akkor soha nem fogsz talpra állni. Olyan ez, mint a járás. Ha mankóval próbálkozol megtenni az első lépéseket, akkor egész életedre sánta maradsz.

"Gondolom legyen nagyképű,hazug meg istenítse a pártot aki jelenleg hatalmon van, mert mostanában ezeket az embereket tolják nagyon. "

Hát nem tudom. Ilyesmiről nincs tapasztalatom. De ezekszerint neked van.

"Egyébként a nagy szocializmust nem kellene annyira imádni, mivel az ország 'gazdasági szárnyalása' az elvtársaknak köszönhető, szóval tök jó, hogy mindenkinek volt munkája annó aki jó elvtárs volt, csak ennek mi isszuk meg a levét most"

Talán olvasni tanulj meg először, és utána próbálj csak munkát keresni. A legtöbbb munkahelyen az általnos iskolai végzettség alapfeltétel. Az meg akkor van meg, ha az ember tud írott szöveget értelmezni. Neked ez nyilván nem megy, így ajánlott nekiállni ezt a hiányosságot bepótolnod.

Ugyanis sehol nem írtam, hogy olyan jó a szocializmus. Azt írtam, hogy ha a kedves olvtárs akarja, nekem az ellen sincs kifogásom. Ez - akárhogy is akarod - nem azt jelenti, hogy vágyom rá, meg hogy imádom. pláne, hogy erősen jobboldali beállítottságú vagyok.

"még hozzátartozik a nagy magyar oktatási rendszer"

Láthatóan te is áldozata lettél... :)

Tudod, tanulni nem csak iskolában lehet. Amivel én most foglalkozom, arról semmiféle szakmám nincs. Egy árva papírom sem. Sőt, két évvel ezelőtt azt sem tudtam, hogy létezik ez a dolog, vagy hogy eszik-e vagy isszák. Magamtól tanultam meg az egészet - magamnak. És most csinálom, mert lehetőséget láttam benne.

Nem kell várni a sült galambot. Újabban már nem jön. Ha enni akarsz, azt magadnak kell előkaparni. Ilyen ez a kapitalizmus.

Jó reggelt kívánok! ;)

Ui.: Ha a munkaügyi központra várnék, gyanítom még mindig munkanélküli lennék. Oly' iszonyat lelkesedéssel dolgoznak ott az emberek, hogy ihaj. Csak úgy dúl bennük a tettvágy, hogy segíthessenek másoknak munkát találni. Alig 4 órát kellett csak várnom, hogy pár adatot bediktáljak. Mikor jött kifelé a papírjaimmal a munkaügyes (kb, mint egy reumás csiga - közben meg félúton megállt trécselni a személyes dolgairól a kollégájával), és alig 3 percébe telt, hogy megtegye azt a 6-8 métert, már majdnem mondtam is neki, hogy:

"Hé, vigyázz testvérem! Meg ne erőltesd magad a nagy hajtásban!"