Hogy nem háborodtak fel az emberek a munkaerőpiac szón, és annak igen gyakori használatán?

"A kapitalizmusban a munkaerő árú. Az árúk eladása és vétele piacon történik. Mi ezzel a probléma?"

Az hogy még nem tiltották be a kapitalizmust.

A "munkaerőpiac" szót nem tartom sértőnek, mert nincs megszemélyesítve. Ellenben azt hogy egy munkaadó vagy annak családja (főleg ha újgazdagékról van szó) becézget egy általa foglalkoztatott embert, az marha sértő.

Amit hallottam már: munkásom, melósom, alkalmazottam stb. Megszemélyesítve/kijelentve hogy ő az "enyém" és alattam van. Mint a rabszolgák.

Legutóbbi barátnőjelöltnél aki szént újgazdag paraszt család tagja... így beszélt: szóltam a melósomnak hogy xy dolgot csináljon. Ennél a pontnál felfőtt az agyam oszt beolvastam. Aztán még nagyképű kegyed volt megsértődve. A keresztnevét szökő évente egyszer ejtette ki.

Ezek az emberek azt hiszik ők jót cselekszenek azzal, hogy valakit alkalmaznak, és ezzel jogot formálnak arra hogy kisajátítsanak egy személyt. Csak azt felejtik el, hogy egy munkatárs felvétele, jóformán üzlet. Megveszik a munkaerejét/tudását ezzel előnyt kovácsolva a cégnek. Hol van itt az alá/fölérendelt szerep, persze munkában a munkaadó a főnök, de van egy határ amin nem léphetnek át.

Az elméleti közgazdaságtan úgy működik, hogy

Természet + munka = javak.

Ez részletesebben kibontva 4 tényezőre oszlik:

Föld + Tőke (befektetés) + Vállalkozó (kockázat) + Munkaerő = Javak (szükségletkielégítési cikkek, beleértve az immateriálisat is, pl. szellemi termék, szolgáltatás)

A javak létrejöttük után kikerülnek a piacra, és ott cserélnek gazdát, mozognak a bőség felől a szükség felé, a pénz (ellenérték, negatív érték) pedig ellenirányú mozgást végez.

Ennek az alapvetésnek a felrúgása, ha munkaerőpiac vagy földpiac létezik, a pénzpiacról már nem is beszélve. (Ugyanilyen felrúgás a pénzt értéknek tekinteni.)

Alkalmazotti jogviszony = rabszolgaság: olyan szempontból, hogy a "proletárnak" (aki nem rendelkezik elég tőkével ahhoz, hogy vállalkozzon) nincs választása, értékesítenie kell áruként önmagát, mint embert a "munkaerőpiacon", ha életben akar maradni. Az ókori Rómában (ami sok szempontból a modern civilizáció prototípusa volt) sem különbözött sokban a rabszolga és a proletár - az utóbbinak vannak alapvető jogai, nem lehet megölni, ilyesmi.

A mai világ egyik csúcshazugsága, hogy a kapitalizmussal a szocializmust állítja "szembe", pedig valójában a szocializmus kőkemény államkapitalizmus, ahol még az a szabadságod sincs meg, hogy kinek adod el magad, az államnak vagy köteles (KMK!) eladni magad (szabadúszó prosti vs. strici futtat).