Mit gondoltok, a jövőben létre fog majd jönni egy olyan társadalom, amiben az emberek a kaptárban élő rovarfajok életmódját utánozzák?

Szerintem nem lesz ilyen, vagy ha mégis lesz, akkor nem sokáig fog működni.

A legtöbb kutató és tudós 2050 környékére jósolja az embernél is okosabb mesterséges intelligencia megjelenését és ha ez bekövetkezik, akkor lényegében a technológiai szingularitás korába lépünk, ahol teljesen feleslegessé válik az ember.

Gondoljunk csak bele, ha a legnagyobb emberi elmék képesek egy önmaguknál is okosabb gépagy létrehozására, akkor az így létrejövő gépagy egy önmagánál is fejlettebb gépagyat tud megalkotni és ez így fejleszthető egészen a végtelenségig.

Ha ez bekövetkezik, az emberi tényező alapvetően felszámolódik.

Szerintem elképzelhető.

A családban élés rontja a kapitalizmus tökéletességét.

Lásd,gyerekes anyát nem vesznek fel dolgozni,gyerekes anyának folyton gondja van,tehát akinek gyereke van,az hátrányban van a munkaerőpiacon.

Arról nem is beszélve,hogy az,hogy otthon egy egész család él,osztozik egy lakások,csak növeli a stresszt,ami alapvetően sem kevés a piacgazdaságban,tehát a család sok terhet ró az emberekre.

Szerintem teljesen nem fog megszűnni,lesznek önkéntes gyereknevelők,akiknek pl egyszerű munkájuk van,nem stresszes,de lesznek nevelőintézetekhez hasonló intézmények,ahol a gyereke fognak szocializálódni.

Én pl sosem értettem miért akar valaki családban élni,de még csak azt sem miért kell a párjával mindenáron együttélnie.

Szerintem az együttélés sok amúgy kiküszöbölhető stresszet eredményez.

De ezt az "állami"gyereknevelés csak egy nagyn modern rendszerben tudnám elképzelni,ahol nem sérülnek a gyerekek.

Ez egyelőre még egy utópia,de jó elképzelés egy olyan világban,ahol a hedonizmusé a főszerep,ehhez még sok időnek kell eltelnie.

"Én pl sosem értettem miért akar valaki családban élni,de még csak azt sem miért kell a párjával mindenáron együttélnie"

Ezt hívják ösztönnek.

Egy utópista,kommunista rendszerben jó lenne,ahol mindenki számára minimális erőfeszítéssel biztosított a jólét.

Amíg az ember az embert használja fel a saját jóléte megteremtésére,addig nehezen tudok elképzelni ilyen rendszert,mivel az állam á

Tal felnevelt gyerekek is terhet jelentenek,tehát,ha családban nőnek fel,az nem az állam gondja.

Én szívesen élnék egy ilyen világban,ahol béke,jólét,szeret és mérhetetlen hedonizmus uralkodik:/

Akkor bennem nincs ösztön,lehet.

Számomra az aznideális párkapcsolat,hogy külön élünk,és heti többször összefutunk,élvezzük a szabadidőmket,de nem élünk együtt a nap 24 órájában,ahol a másik hibáival kell szembesülnünk,pl horkol,trehány,rosszul főz,nagyokat szellent,stb...

A gyerekek meg amúgy is sokszor olyan családban nőnek fel,ahol jó ha napi 10 percet beszélmek a szüleikkel,tehát alig van személyes kapcsolat.

És sok felnőtt a gyereken vezeti le a feszültséget,amit a gyerek kénytelen tűrni,mivel kiszolgáltatott.

Persze vannak,nagyon jól működő,kiegyensúlyozott családok,de ez kó,ha 100ból 1,ahol anyagilag minden rendben van,a két szülő teljesen harmóniában van egymással és megfelelő társai egymásnak és a gyereknevelést is jól végzik,de mint mondtam ez nagyon ritka.

NagOn sok gyerek sérül a családban,mire felnő...

Nem arra gondolok,hogy megszűnne maga a családi kötelék,csak a családtagok nem élnének együtt.

Gyakorlatilag már most is ez van,sok ember külföldön dolgozik,vagy csak este jár haza,nincs ideje semmire.

A szülőséget is igazán az tudja megélni,aki nem dolgozik,vag nem kötött rendben dolgozik.

Sok szülő nem vallja be,de a gyerek nagyon sok lemondással jár,sokan teljesen beáldozzák az egész életüket a gyerekért,de ők akkor miért élnek?

Ezért is egyre több a gyermektelen vagy hosszútávú kapcsolatot nem akaró ember,mert a családos életmód szinte egyenlő a teljes önfeláldozással.

Persze,ha elérjük maid,hogy robotok fognak helyettünk dolgozni,akkor lehet a család nem teher lesz,hanem egy választható jó.

Én viszont a mai viszonyok között soha nem vállalnék gyereket,mert nagy eséllyel depressziós lennék,és ezt a gyerek is megérezné.