Miért tartják a nácizmust embertelennek és kegyetlennek, amikor az szinte egy szükségszerű következmény volt, hogy fennmaradjon az egyensúly?

Embertelennek és kegyetlennek csak a szocializmus, a proletárdiktatúra idejében, azaz 1945 és 1988 között tartották a nácizmust.

De azóta már jócskán átértékelték.

A POLGÁRI ÉRTELMISÉG ÉRTÉKELTE ÁT...

Ma már kapitalizmus van, a polgár, a burzsoázia diktál, ezért aztán a nácizmus (ősmagyaroknak hungarizmus, az ószövetségi polgárok körében a cionizmus) nem csupán elfogadott, sokkal inkább kívánatos és üdvözítő. Hisz a nácizmus is a polgári demokrácia modern formája, ami ráadásul sokkal nagyobb szabadságot ad a polgárnak ( a burzsujnak, kuláknak és bürokratának), mint a demokrácia elavultabb formái. - Azokban még tetten érhetőek voltak olyan vérkomcsi diktátumok nyomai-foszlányai, mint társadalmi szolidaritás, puritán életvitel, igazságosságra törekvés, szabadság, egyenlőség, meg - Isten bocsáss! - testvériség. PFUJJ-PFUJJ, PFUJJ!!!

1. Sajnos hülyeségeket beszélsz és nem tudsz fogalmazni (következmény helyett valószínűleg feltételre gondoltál).

2. Nem. Sem "következménye", sem feltétele nem volt a nácizmus annak, hogy fennmaradjon az "egyensúly".

A nácizmusnak és a népirtásnak semmi köze a természet törvényeihez, sőt, azok megcsúfolását, kiforgatását jelentette.

A nácizmus a legsötétebb, leggyilkosabb, legalantasabb ideológia, amit valaha a hátán hordott a föld

A nácizmus a legelemibben gyűlölködő ideológia a világon, amely tudatosan számolja fel az erkölcs, a humanizmus és mindennemű vallásos vagy világi, filozófiai etika fogalmát, gyakorlatilag az erkölcstelenséget szentesítve normaként.

A nácizmus, mint fajelmélet, minthogy az állatfajok mintájára képzeli el az emberi nemzeteket is, tudatosan dehumanizál és elállatiasít.

Felszámolja az "emberiség" fogalmát, leszámol a humanizmus eszményével, a keresztény és világi erkölcsökkel, az "ember" fogalmát relativizálja.

Nem ismeri el az emberi nem, mint egységes faj (homo sapiens sapiens) egységét, a nemzeteket állatfajtákként fogja fel, amelyek szükségszerűen vadásznak egymásra, és irtják egymást.

És ebben a felfokozott fajelméleti őrületben a nácizmus odáig tudott eljutni, hogy az embert nemcsak elembertelenítette, nemcsak állattá tette, de az ÁLLAT ALATTIVÁ süllyesztette, saját logikáját is kiforgatva az állatnál is alsóbbrendű, gyilkos ösztönlénnyé próbálta változtatni az embereket.

Mert hiszen még Hitler macska-egér vagy róka-liba hasonlataiból kiindulva is szörnyű és értelmezhetetlen az a népirtás, amelyet rendezett, az az elszántság, amivel el akarta törölni a föld színéről a teljes zsidóságot, cigányságot és szlávságot, válogatás nélkül.

Az állat ilyet nem csinál, az állat nem bír ilyen vérszomjas lenni.

A macska valóban elejti az egeret, a róka is a libát, de nem azért, mert ki akarja irtani az egész fajt (amelytől túlélése is függ másfelől), hanem azért mert ÉHES.

A róka nem gyilkolja le a tyúkudvar tyúkjait (részint, mert szükségtelen, részint talán azért sem, mert a róka intelligensebb állat mint egy náci). Az összes tyúk kiirtása esetén egy idő után már nem volna mit ennie.

Az állati fajokat nem egymás teljes és totális kiirtásának a vágya vezérli, amint azt a Hitler nevezetű elmebeteg vélte gondolni, hanem a túlélési ösztön, amely egymással szimbiózisban is tartja őket, egymástól teszi függővé a létezésüket.

Annál a szellemi-lelki és erkölcsi színvonalnál, amire egy náci süllyedni képes, minden állat magasabb szinten áll.

Igyekezetükben, hogy az embereket állattá alacsonyítsák, a náciknak sikerült saját tervüket is fölülmúlni, és az embert egy minden létező állatnál alacsonyabbrendű fajtává degradálták.

Egy olyan "fajjá", amely gyilkos, perverz kannibalizmusba süllyedve a saját fajtájára vadászik, de még csak nem is azért, mert éhes, vagy mert logikus szüksége diktálja, hogy elpusztítsa fajtársait (akiket más fajnak néz), hanem egyszerű gyűlöletből, vérszomjból, olyan gyilkos és az egész emberiségre nézve önpusztító, öncsonkító, a kannibalizmus határát súroló aljas gyilkolási ösztöntől hajtva, amely az állatvilág legrettegettebb ragadozóiból is hiányzik, és csak az elmebetegség vagy a démoni megszállottság fogalmai mentén értelmezhető.

Az állat sem olyan kegyetlen mint az ember. Mert nem gyilkol teljesen értelmetlenül, és soha nem egy faj kiirtására törekszik. Sőt, anyai ösztönétől vezetve az állat képes szeretni más fajok ivadékait. Képes a kutya a macskát, a macska a kutyát szoptatni, etetni, felnevelni, szeretni. Ős-ellenségek barátokká tudnak lenni, legyőzve állati ösztöneiket, ha nincs szükségük egymás kiirtására a túlélés érdekében, és ha szeretetre vannak nevelve, vagy egymásra vannak utalva valamiért.

A kutya egyfajta farkas, biológiailag azonos faj a farkassal, mégsem tépi szét a bárányt, hanem élete árán védelmezi, még a medvének is nekimegy, ha kell, mert tudatosul benne, hogy a nyáj szimbiózisa a legfontosabb, amiben a juhász, a kutya, a birka és a szamár együtt él, egymást segítve, egymásra utalva, egymást védelmezve. És hosszú idő után a kutyának ez válik ösztönévé a farkas-ösztön helyett...

Magyarán az állat képes arra, amire a náci nem: fölül tud emelkedni saját állat voltán is időnként, meg tudja haladni a saját eredeti ösztöneit, a legmélyebb ragadozóösztönökig elmenően is akár. A náci erre nem képes, mert tudatosan lemond az erkölcs, az empátia, a szeretet, a humanizmus, az emberiség fogalmairól, és ezáltal az állaté alatti érzelmi intelligencia szintjére kényszeríti önmagát.

Sok népirtást követtek el sokféle ideológia nevében, még a legtisztább eszméket is felhasználták időnként gyilkolásra. Öltek már a kereszténység, az iszlám, sőt, még a buddhizmus és hinduizmus nevében is, a szabadság-egyenlőség-testvériség szép eszméi nevében, a szocializmus nevében, sőt, ma is hivatkoznak szép eszmékre, még a demokráciára is háborúk, népirtások takargatása esetén.

DE: van egy fontos különbség ezen eszmék és a nácizmus között. Mindezen eszmék és hitek önmagukban nem támogatják, sőt, ellenzik a népirtást és gyilkosságot. Csak fanatikus, fundamentalista értelmezésükből fakadó teljes kiforgatásuk árán lehet gyilkolásra felhasználni őket.

Sem Jézus, sem Buddha, sem Mohammed, sem a francia felvilágosodás filozófusai, de még Marx és Engels sem buzdított gyilkosságra, mészárlásra, embertársaink alsóbbrendű lényként való kezelésére. Mindezeket az ideológiákat ki kellett forgatni eredeti lényegükből ahhoz, hogy vérontás igazolására lehessen felhasználni őket.

A nácizmus semmiképpen sem a természet törvényének manifesztációja, hanem egyszerű elhajlás, kóros mutáció, természet-idegen öncsonkító viselkedés, a kannibalizmus egy formája.