Miért imádják sokszor azok is a kapitalizmust akik egyértelműen a vesztesei ennek a rendszernek?

Én is Stockholm szindrómára gondolok, esetleg van bennük egy jó adag mazochizmus. Vagy pedig kárörvendőek amiért a kapitalizmus másokkal is kicseszik.

Akkor szoktam ledöbbenni amikor egy gyár legjobban megalázott dolgozói közül állítják azt hogy nagyon jó ez a kapitalizmus. Például napi 10-12 órában minimálbérért csirkehúst aprított egy feldolgozóban, fröcsögött a zsír és vér rá, majd munka után hallottam tőle hogy jó a kapitalizmus. Miközben a gyár fő tulajdonosa egy egyedi gyártású pazar luxuskocsival hajtott ki mellette a gyárból, ezt a dolgozót meg a nyekergő biciklije várta a gyár előtt ha el nem lopták neki még azt is. És nem zavarta hogy a munkájából mindenki milliárdos lett csak ő és a többi dolgozó nem. Az úribb munkát végzők általában nem mondják azt hogy jó ez a magyar kapitalizmus.

Többszörös csúsztatás. Nem imádják, hanem élnek vele.

A kapitalizmus nem önmagában rossz, de lehet rosszul csinálni. Hogy valójában mi is az, azt előbb meg kéne érteni.

Egyébként mindig azok utálnak, és mindig azt, amit sem megérteni, sem élni vele nem tudnak. Egy gazdasági módszert nem utálunk, vagy imádunk, hanem megnézzük, hasznos-e. Ami igen, azt megtartjuk belőle, ami nem, ahelyett mást alkotunk. Utálni és imádni a gyerek szokott, nála ez még természetes.

4:

Mert aztán a szockóban nagyon szabadok lennének...

7:

Nem különösen imádom, de jobbat még nem találtak ki, ugyanakkor miért lenne betegebb az, aki a kapitalizmust imádja, mint mondjuk aki a szocializmust, akár a kádárit, akár az orbánit.

9:

A tiszta kapitalizmusban pont hogy az adózás minimális, és nem szolgálja az újraelosztást, csak a rendfenntartást, közinfrastruktúra fenntartást, stb.

A falusi közösség ahogy elképzeled, egy utólagos idealizálás, és ilyen formában sosem létezett. Én egyébként sem élnék olyan világban, mert semmi döntése az egyénnek, hogy milyen életutat akar.