A nyugat-európai országoknak azért liberális a nemzetiségpolitikájuk, mert nem mentek keresztül azon, amin Magyarország?

Igazából sok a hasonlóság. Magyarország is elsősorban a gazdasági érdekek miatt folytatott liberális bevándorláspolitikát a korábbi évszázadokban. A tatár, majd a török pusztítása után nagy területek néptelenedtek el, a földeken munkaerőhiány volt, ezért telepítették be az oláhokat, rácokat, svábokat...

Üldözött kisebbségeket, menekülteket is jelentős számban fogadtunk, zsidókat, örményeket.

Aztán a multikulturalizmus konfliktusokhoz vezetett a XIX. századra, ezért Magyarországon is az volt a nézet, hogy a kisebbségeket inkább integrálni, asszimilálni kellene, de ez nem sikerült, a nemzetiségek, főleg akik egy tömbben éltek inkább az elszakadást preferálták, így Magyarországnak 1918-ra csak a központi területei maradnak meg.

Nyugaton is megvoltak ezek a nemzetiségi, nacionalista különbségek. Franciaországban a "liberális" forradalom után felerősödött a nacionalizmus és erőteljes felszámolás kezdődött a kisebbségekkel szemben, 1-2 évszázad alatt sikerült is szinte teljesen asszimilálni az őshonos kisebbségeket.

Az Egyesült Királyságban is az angolok erős elnyomást alkalmaztak a keltákkal szemben, nagyrészt asszimilálálták őket az évszázadok során. Írországban talán a katolikus felekezet megtartása maradt fő elkülönülésnek, míg a betelepült angolok protenstánsok, anglikánok. De ott is megmaradtak a konfliktusok, így 1918-ban Írország nagyobb része elszakadt. A skótoknál is maradtak elszakadási törekvések, mind a mai napig.

Németország hagyományosan elég homogén volt etnikailag, de a lengyeleket ott is elnyomták, próbálták őket asszimilálni a 19-20. században.

A második világháború után a munkaerőhiány miatt sok bevándorló települt Nyugat-Európába, nagyobb részt nem is európai kultúrkörből. A németek kezdetben nem voltak liberális befogadók, a törököket is csak vendégmunkásnak tartották, akik majd hazamennek. Állampolgárságot mind a mai napig nehezen lehet szerezni Németországban. A menekültekre is azt mondják most, hogy ha béke lesz, majd haza kell térniük.

Aztán persze a bevándorlók nem mennek haza, sok gyermeket vállalnak, így Nyugat-Európában erősödik a multikulturalizmus. Aztán kényszerűségből ehhez kell alkalmazkodni, megszokni és a béke érdekében szükség van liberalizmusra, toleranciára. De manapság is van egy ilyen erős szemlélet, politikai irány, hogy a multikulti ország helyett inkább a "vezető kultúrát" kell preferálni és az új kisebbségeket, leszármazottaikat integrálni, asszimilálni kellene ebbe.

Magyarországon a szocialista zárt tömb, elmaradottabb gazdaság miatt nem volt tömeges bevándorlás a 20. században, inkább csak határon túli magyar menekültek érkeztek, így eléggé homogén ország jött létre. Azonban a nagyobb termékenységi ráta miatt az egyik őshonos, észak-indiai eredetű kisebbség, a cigányság egyre jelentősebb hányadú. Az ország mai területén 1865-ben még csak a népesség 1%-át alkották, 1970-ben 3%-ot, 2017-ben 8%-ot, 2050-ben 15-16%-ot tesznek majd ki, az évszázad végére pedig várhatóan az 5 millió körülire csökkenő magyarországi népesség közel harmadát fogják alkotni. Tehát bevándorlás nélkül is erősödik az etnikai sokszínűség, multikulturalizmus. A magyar politika is kényszerpályán mozog, ehhez a helyzethez kell alkalmazkodni, ezért jellemző nálunk is a liberalizmus, elfogadás, ugyanakkor mellette a cigányokkal is hagyományosan a cél az integráció, asszimiláció.