Szerintetek a társadalmi rétegek közül melyik a legfontosabb, amelyik nélkül rövid időn belül megállna az élet, amelyik az alapja a közösségnek?

A munkaképes korosztály azon tagjai, akik dolgoznak, és adót fizetnek. Közülük is azok, akik tudnak és akarnak 2-3 gyereket vállalni, akik felnőve hasonló szerepet fognak betölteni.

Teljesen mindegy, hogy az államapparátust tartja fenn valaki (1. hozzászólás, rendőr, orvos, katona, tűzoltó, mentő, stb...), az infrastruktúrát (3. hozzászóló), a termelésért felelős (azért enni is kell, és más foygasztási cikkekre is van igény), vagy épp elsőre valamilyen kevésbé fontosnak ható munkát végez (pl. akár cipőfelsőrész-készítő, de ha erre van igény, akkor a társadalom szempontjából nyilván ez is fontos). A közösségnek szüksége van mind a termelt javakra, mind az infrastruktúrára, közbiztonságra, egészségügyre, oktatásra. Sokan mondják, hogy utóbbi 2 nem termel hasznot gazdaságilag, pedig a szellemi tőke is haszon, és az emberek egészége és élete is értéket képvisel, ha nem is mérhető pénzben... Az adófizetés meg azért fontos, mert az állam az adóból tart fenn mindent. A gyerekvállalás meg azért, mert ha valaki kiöregszik, akkor kell, aki átvegye a helyét meg megtermeli az idősek nyugdíjára a pénzt (mert a mai nyugdíjasokkal is hiába fizetteték be a járulékot évtizedeken keresztül, az a pénz nincs meg, így a mai fiataloknak kell megtermelni). Ezért is paradox ma a fiatalok helyzete, hiszen tőlük már elvárják, hogy „öngondoskodás” címén magánnyugdíjpénztárat tartsanak fenn, ha nem akarják, hogy amikor ők mennek nyugdíjba, akkor az állam esetleg azt mondja, hogy bocs, de már nincs állami nyugdíj. És ugyanők közben azért fizessék az állami nyugdíjjárulékot is, mert a mai nyugdíjakat is ki kell valamiből fizetni. Így egy mai fiatalnak eleve duplán kell előtermeteni azt a pénzt. Vagy kockáztathat, hogy nem tart fenn magánnyugdíjpénztárat, és esetleg majd nem lesz nyugdíja. Meg közben a gyereket is el kell tartani, felnevelni. Mindezt úgy, hogy 1 emberrel általában 2-3 másikét is elvégeztetik 1 fizetésért, és ha ebbe nem szakad bele, akkor még tovább terhelik, munka- és teljesítményalapú társadalomra hivatkozva... És közben at mondogatják, hogy az átlag magyar mennyivel kevesebbet dolgozik, mint nyugaton, pedig nagyon nem, csak a magyar átlagban valószanűleg azok is benne vannak, akik helyett az említettek dolgoznak...

Tipikusan ez a korosztály az egyébként, akik kivándorolnak, és ők azok, akiket a mai kormány a legkevésbé szólít meg, pedig leginkább őket kellene. Akinek már van valahogy egy magas fizetése, és van már több gyereke, ők már valóban jobban járhatnak az egykulcsos adóval, a CSOK-kal, meg a családi adókedvezménnyel, de sokan kiöregszenek már a gyerekvállalásból, amíg eljutnának erre a szintre. A fiatal, dolgozó korosztály helyzete ma elég reménytelen. Főleg, ha az illető még diplomás is, és így eleve 4-5 évvel később tud csak munkába állni, hogy aztán ne sokkal keressen többet, mint diploma nélkül. Aztán ameddigre meg tudná teremteni az önálló család feltételeit, már késő. Ezért is fogy a magyar... És ez évtizedek óta probléma, de máig nem foglalkozott egyik kormány sem a megoldásával.

Akik viszont nem dolgoznak és segélyekből élnek, ők viszont hiába vállalnak sok gyereket, ha aztán a gyerekek is szüleikhez hasonlóan hasonlóan hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, mint sajnos ez elég gyakran elő is fordul... Mert így csak annál több embert kell eltartani azoknak, akik dolgoznak, és közben nekik annál kevesebb pénz jut. Normális esetben, ha végre sikerülne ezeket a rétegeket is integrálni a társadalomba, akkor elég lenne a gyerekeket, a nyugdíjas korosztályt meg a valóban okkal munkaképteleneket eltartani a dolgozók pénzéből, így a dolgozóknak sokkal több pénze maradna, és ezzel az életszínvonal és a gyerekvállalási kedv is megnőne, miközben a rájuk jutó terhelés csökkenne.