Ha részben bevezetnék a szomszédunkban eldurvuló háború miatt a sorkötelezettséget Magyarországon, mennyi magyar fiatal menekülne gyáván külföldre?

#96: Kösz, ez érdekes kérdés.

Katonaságnál laktanyában alap a magázódás felettes és alárendelt között. A szolgálatvezető törzsőrmester, amikor véget ért a 6 hónapos kiképzésünk, és hozzá hasonló rangokat kaptunk, lekezelt velünk, és mondta, hogy tegeződjünk. Addig magázódtunk a laktanyán kívül is. De volt olyan rendesebb kiképzőtiszt (százados), aki addig is tegezett bennünket, de nem mondta, hogy tegezzük vissza.

Ha azt mondtad volna közkatonaként, hogy "Szervusz őrnagy úr/elvtárs", akkor valószínűleg azt mondja "Ne tegezzen katona/honvéd elvtárs!". Ha valamiért jobban megismer, akkor lehet, hogy kettőtök közt tegezni fog, de azt neki kell kezdeményezni, hogy visszategezd. Erre kicsi az esély egy magasabb rangú tisztnél, lehet, hogy van valami etikai kódex is erre, de szolgálatban akkor is magázva kell megszólítani, és valószínűleg ő is magázni fog, főleg mások előtt.

Általában, ahol parancsolnak, jobb a magázódás, én elkövettem azt a hibát egyszer, hogy kapuőrség parancsnokként letegeztem a beosztott sorkatonákat, jópofiztam velük, erre a fejemre sz@rtak, egyikük alig akart elmenni a vacsorámért, a másikuk elaludt éjjel az őrbódéban, jó, hogy nem lett belőle balhé.

Berlini,

Megpróbálok egy sértegetéstől, személyeskedésektől mentes reagálást, kérlek szedd ízekre. Csak azokból, amiket én írtam korábban.

Azon csodálkozom, hogy felsőoktatásban végeztél, és mégis mellette vagy a katonásdinak. Merthogy ezt inkább ilyen barom idősek (ne értsd bele magad, de vannak ilyenek is), vagy unatkozó kis tizenéves pöcsök szokták. Aztán más helyütt írod, hogy te miért nem ítéled el. De akkor te is belátod, hogy nem a te helyzeted volt az átlag, és hogy a többségnek ez igenis szenvedés volt (ez utóbbit már én mondom, de vállalom). Azt hogy nálunk sosem lesz, azt a realitásérzékem mondatja (békeidőben fölösleges felduzzasztani, de háborúban sem kell az egész lakosságot ilyen szinten aktivizálni), és szerintem a szomszédos háborús helyzet ehhez ide kevés, mivel hozzánk ez az eszkalálódott helyzet nem fog átterjedni (Miért kéne?). Írod, hogy a munkahelyen is érhetik kényelmetlenségek az embert. Ezt adom, de a párhuzam annyiból sántít, hogy a munkahelyet megválaszthatod, míg akkoriban azt, hogy katona lehettél, azt nem. Azt sajnos kellett. Nem tudom választhattál-e hogy hol, de oly mindegy volt hogy Nagyatádon vagy Baján mikor mindenhol egyformán hülyék voltak a kiképzők. Írod, hogy nálatok fegyelmi járt alkoholizálásért. Én meg akármennyi katonasztorit hallok, bárhol bármikor folyik a szesz. És senkit nem vontak miatta felelősségre.

Írod, hogy kortárs hölgyek véleménye, hogy a fiatalokra ráférne a katonaság. Nem tudom neked, vagy nekem kortárs-e, de ha fiatalabbakról beszélsz, akkor arról az a véleményem, hogy ezek a kis p.csák bőgve rohannának haza a honvédségtől (bocs, de én egyetlen olyan lányt nem ismerek, aki a fizikai követelményeket tudná teljesíteni, lehet hogy te igen), ha meg olyan korosabb matrónák mondják, akiknek nem is kellett katonáskodniuk, nos azok inkább beszélgessenek valami süteményreceptről, mert én sem adtam volna nekik tanácsokat menstruálás ügyében. De ebben is van némi lenézés, hogy tudniillik szerintük aki nem volt katona az nem is férfi (szerintem senkin meg nem látszik az, hogy ő katona, vagy hogy az volt), vagy hogy ott rendet és fegyelmet tanulnának. Nos ebből a szempontból egyik generáció sem jobb, a tiétek sem, mert ti sem tiszteltétek jobban az öregeket, mint mi. Hiába állítjátok feleslegesen ennek ellenkezőjét, ti sem vagytok tőlünk különbek.

Írod ezeket a külföldi példákat, csak ugye mint tudjuk ezek az országok nem a katonaságuk miatt rendelkeznek stabil gazdasággal, meg hát lehet, hogy náluk valamiért történelmi hagyomány, lehet, hogy egy téves ideológia követése áll a háttérben. Ezek az államok katonaság szempontjából korántsem követendő példák, nem ebbe az irányba tendál a világ szerencsére. A tömegkatonaságnak végleg leáldozott.

#98:

"Azon csodálkozom, hogy felsőoktatásban végeztél, és mégis mellette vagy a katonásdinak."

Nem mondtam, hogy mellette vagyok, annyit mondtam, hogy egy néhány hetes alapkiképzés nem ártana, legalább megtanulná mindenki, hogy kell a gázálarcot magára kapni, ha muszály, és esetleg lőni sem kellene megtanítani, ha valamikor lőni kell. De ha nem, engem nem zavar.

"De akkor te is belátod, hogy nem a te helyzeted volt az átlag, és hogy a többségnek ez igenis szenvedés volt "

Belátom, én nem honvéd voltam, hanem tartalékos tiszti hallgató. Az más világ volt. De voltak barátaim, akik egyszerű honvédok voltak, egyikük hiradó századnál Székesfehérváron, másik valami elsővonalbeli laktanyában, Zalaegerszegben sima agregátor kezelő, feleségem keresztapja valahol a harckocsizó, keresztapán Kalocsán gépkocsivezető (ő még 24 hónapot szolgált), de egyiktől sem hallottam, hogy szenvedett volna, ha nem is kívánt visszamenni.

" Azt hogy nálunk sosem lesz, azt a realitásérzékem mondatja (békeidőben fölösleges felduzzasztani, de háborúban sem kell az egész lakosságot ilyen szinten aktivizálni),"

Ezt se te, sem én nem fogjuk eldönteni, hanem a felsőbb politika.

"Írod, hogy a munkahelyen is érhetik kényelmetlenségek az embert."

Nem emlékszem, hogy ilyet írtam volna.

"Nem tudom választhattál-e hogy hol, de oly mindegy volt hogy Nagyatádon vagy Baján mikor mindenhol egyformán hülyék voltak a kiképzők"

Elhiszem, hogy gépkocsizólövészeknél nem az IQ dominált a kiképzőknél, de én Debrecenben voltam a légvédelmi kiképző központban, ott szerintem más emberanyag volt ilyen téren.

"Írod, hogy nálatok fegyelmi járt alkoholizálásért."

Igen, a sorkatonáknál, ha lebuktak. De láttam hivatásosokat, akik piáztak, de stressz is volt rajtuk, ami miatt ittak. Csakhogy a laktanyaparancsnok sportember volt, teniszpartnerekkel játszott a laktanya teniszpályáján, így nem volt általános az ivás, legfeljebb sutyiban. Én ott töltöttem az egész másfél évet, de a többiek különféle helyeken országszerte, és volt aki azt mondta leszereléskor, hogy ahol ő volt, a tisztek csak piáztak, és azt nézték, melyikük feleségét tudják megb@szni. Így igazad van a szeszelésről.

"Írod, hogy kortárs hölgyek véleménye, hogy a fiatalokra ráférne a katonaság. Nem tudom neked, vagy nekem kortárs-e, "

Nektek kortárs, legalább is 25 éves volt akkor. Nem becsülném le őket, a nők sok mindenre képesek. Vannak rendőrnők is, ott is van kiképzés. És a mai fiatalokat sem becsülöm le ilyen téren, dolgozom velük, volt akiről el tudtom képzelni, hogy nem sz@rná össze magát egy katonai kiképzésen, volt aki inkább egy nagyranőtt óvodásra emlékeztetett, de lehet, hogy ő is össze tudná szedni megát, ha muszály.

"szerintem senkin meg nem látszik az, hogy ő katona, vagy hogy az volt"

Ha a nők szerint igen, akkor nekik van igazuk. Vagy meg tudtál valaha is győzni egy nőt, hogy ki legyen a férfi a számára? :)

"Nos ebből a szempontból egyik generáció sem jobb, a tiétek sem, mert ti sem tiszteltétek jobban az öregeket, mint mi. Hiába állítjátok feleslegesen ennek ellenkezőjét, ti sem vagytok tőlünk különbek."

Én nem állítok semmit, nem az én dolgom ítélkezni, hogy ki a jobb. Egyszer a mai fiatalabb generációk is öregek lesznek, és őket is a történelem szemétdombjára kívánják az utánuk jövők. A feleségem padagógusként lát riasztó dolgokat, de szerencsére még 5 év a nyugdíjig, és ez sem az ő baja lesz.

"Ezek az államok katonaság szempontjából korántsem követendő példák, nem ebbe az irányba tendál a világ szerencsére."

Én azt látom ki ezekből, hogy a hivatásos katonaság fokozatosan létszámgondokkal szembesül, mert sokan átmennek a versenyszférába a jobb bérekért. Így, előbb-utóbb sorállományból kell pótolni a kiesést, ahogy Litvániában vagy a Skandináv-államokban csinálják. Szerintem a legjobban Svájc csinálja, ott mindenki tartalékos, és időnként behívják őket nyaranta egy-két hétre. Állítólag szívesen mennek, kikapcsolódás a munkából, és már a nők is kérték, hogy részt vehessenek benne!

Berlini,

a 69-es hozzászólásodban írod: "Ilyen alapon nekem is stresszt okoz, hogy belekényszerítenek, hogy egész életemben dolgoznom kell"

Erre gondoltam, igen, a munkahelyeken sem minden fenékig tejfel, de ha nem tetszik otthagyod.

"Nem becsülném le őket, a nők sok mindenre képesek. Vannak rendőrnők is, ott is van kiképzés." "volt akiről el tudtom képzelni, hogy nem sz@rná össze magát egy katonai kiképzésen"

Volt. Esetleg százból ha egy. Nem pedig tízből hat. Azért persze nem becsüljük le őket, de lássuk be, hogy a honvédelmi meg a rendvédelmi pálya ma sem tipikusan feminin terület és soha nem is lesz az. Biológiai okok miatt. Nem azt mondom hogy nincsenek ilyen nők, de nagy többségük valóban nem ütné meg az elvárt szintet. Tudomásul kell venni. Mint ahogyan óvónéninek sem fiúk mennek.

"meg tudtál valaha is győzni egy nőt, hogy ki legyen a férfi a számára?"

Nem, de nem kell ehhez katonának lenni. Én csak akkor látom valakin hogy katona ha egyenruhában van. Semmivel sem néznek ki sportosabbnak, férfiasabbnak más szakmák gyakorlóihoz képest. Jó, a divatszakma képviselőihez képest igen, de azok.... Brrrr.... Kiráz a hideg tőlük. Na de mivel én is fiú vagyok, mások férfiasságát nyilván nem nekem kell megítélnem.

"egy néhány hetes alapkiképzés nem ártana"

És ha mondjuk x év múlva kellene használni ezt a tudást, az nem kopna meg közben, vagy azt már nem lehet elfelejteni ha addig nem használja valaki? Vagy éles helyzetben biztos ugyanúgy működik minden mint kiképzésen?