Tényleg sírtak örömükben az I. világháborús veteránok, amikor Hitler seregei 4 hét alatt térdrekényszerítették azt a Franciaországot, amivel ők 4 évig szenvedtek eredménytelenül?

Biztosan voltak köztük.

Az érzés azonban, ami úrrá lett az embereken az a döbbenet! (Legalább is szerintem).

Mindkét oldalon.

A nagyhatalomként ismert gyarmattartó Franciaországon úgy vágott át a német hadsereg, mint kés a vajon.

A frankók meg csak mentették a seggüket, mindent hátrahagyva iszkoltak át Angliába.

Ez a hirtelen jött siker talán még magát Hitlert is meglepte. Hát még az első világháborús veteránokat!

(Egyébként Hitler maga is az volt)

"Igen. Hitler nagyon nagy dolgokra volt képes. Ha ma is több ilyen ember élne, sokminden más lenne."

Hitler egy sima elmebeteg volt. Nem több

Egy sima elmebeteg elég nehezen foglalná el szinte egész Európát és hozna létre beton stabil vezető szerepet az államában. Az tuti, hogy később megkattant, de az már csak az utolsó hónapokra tehető.

Kérdésre válaszolva biztos voltak ilyen esetek, de nem hinném, hogy ez nagyon jellemző lett volna, szerintem pont tojtak Franciaországra, őket inkább a bécsi döntések érdekelhették.

Nem csak ők, hanem az átlag német polgárok közül is alighanem jónéhányan így éreztek. Nincs ebben semmi rossz, melyik német szívét ne dobogtatta volna meg a revans az első világháborús vereségért az ősellenség franciákon? Viszont a német lakosság többsége a háborút ezen a ponton alighanem be is fejezte volna.

15:03

"Hitler nagyon nagy dolgokra volt képes. "

Valóban. Aki végeredményben ekkora nemzeti katasztrófába tudta belevinni a német népet, az tényleg nem akárki.

"Lehet, hogy akkor éppen örültek, de amikor már Németország vesztésre állt és időseket is (köztük öreg háborús veteránokat) soroztak be, nos, akkor szerintem már nem annyira voltak boldogok."

Hát igen,mert azok kommunistazsidernyákcigányliberálismelegkapitalisták voltak!

Igen, ez teljesen érthető. Közülünk itt Európa közepén megint úgy fogják fel a háborút, ahogyan azt az 1910-es évek elején tették az emberek, a Boldog Békeidők legvégén, amikor Európában egy emberöltőn keresztül alig volt háború. Mindenki várta az első világháborút, mert azt hitte móka lesz, aztán kiderült hogy ott vér is folyik. Most megint valami ilyesmi van itt, ami persze nem hátrány - a béke jó!-, csak akkor ha a háború voltáról kell nyilatkozni, ami az emberek többségének kimerül a számítógépes játékokban.

Sok mindenért sírhattak a katonák is, komolyan.

Például a japán szupercsatahajó -Yamato- tisztjei is sírva fakadtak, amikor megtudták 1944-ben októberében, a Leyte-öbölbeli catában, hogy lőtávolon belül hatalmas túlerejű amerikai flotta van. Csakhogy ők is örömükben fakadtak sírva, mert a japánok a háború azt megelőző három évében egyáltalán nem merték bevetni a hajót és a legénység emiatt szörnyen érezte magát. Ezeket nehéz lehet elhinni, de igazak.