Akkor most mennyire létezik a Lengyel-Magyar barátság?

Ja csak kimész németbe dolgozni, a lengyel a szemedet kikaparja. A lengyel kamionos leszívja a magyar kamionos tankját a parkolóban (nem vicc, a német rendőrök a lengyel és a román kamionosok fülkéjét mindig megnézik, van e benne cső). A lengyel diákok lejönnek ide Magyarországra (valami barátság f@szság miatt) és jó dolgukba parkoló autókat karcolnak össze. Őket otthon biztos nem úgy nevelték, hogy a magyar az haver.

Ja persze, kimész lengyelbe a s.ggedet kinyalják. Csak nekem ehhez nem kell Lengyelországba mennek, mert ugyanezt tapasztaltam Horvátországban és Olaszországban is.

Ezt a lengyel-magyar barátságot kitalálták valamikor a reformkorban, aztán idejöttek az oroszok elleni háborúban vereséget szenvedő lengyel önkéntesek és szépen elbaltázták a "hozzáértésükkel" az egészet. Ennyit erről. De hát a legendákat a legnehezebb ledönteni...

Emlékszem, amikor a kínai piac még "lengyel piac" volt. Amikor a lengyelek handlowáltak kvarcórákat, zoknikat, rizst, viharkabátot, farmert, pólót, adidast...

Akkor olyan nagy volt a barátság részünkről, hogy csak munkakerülő lusta sefteseknek tartotta őket an bloc a többség. :(

Hirtelen ezeket találtam csak: [link]

[link]

2 felmérés, amit a lengyeleknél végeztek. Hát nem éppen úgy tűnik mintha mi olyan jó barátaik lennénk. :D

Közös nagy uralkodónk volt Nagy Lajos, akit a lengyelek ma is Ludwik Węgierski, azaz Magyar Lajos néven ismernek.

A mi erdélyi fejedelmünk, Báthory István volt a lengyelek egyik tisztelt királya, meglepődnél, ha látnád, hogy Lengyelországban utcák vannak Báthory névre keresztelve.

De a magyar trónon is ült a lengyel Jagelló-dinasztia.

A reformkori magyar országgyűlés, azon belül is Deák Ferenc szólalt fel a felosztott Lengyelország szabadság ügyében:

Majd a közös Habsburg-elnyomás okán kitört szabadságharc miatt az ottani levertből önkéntes lengyel légió jött Magyarországra a mi szabadságunkért. És lengyel tábornokok is. (Nem, nem csak a sokat emlegetett Dembiński, de a kiváló Bem is, aki Erdélyben egymaga tartotta fel a császáriakat, így fedezve a Tavaszi Hadjáratban megindult sereg hátát.)

A magyar kormányzó, Horthy nem járult hozzá a lengyelek elleni német támadáshoz felvonulásra való területek átadására, sőt, a végsőkig húzogatva az oroszlán bajszát, befogadta a menekült lengyeleket.

1956-ban a lengyelek iránti szolidaritás miatt indult felvonulás a varsói események hatására. Csakúgy, mint 1848-ban, úgy ekkor is a lengyelek gyújtották meg a forradalom lángját, és a magyarok őrizték a legtovább. Amikor az magyar szimpátiatüntetés már szabadságharccá lett, a lengyelek küldték a forradalmároknak a vérszállítmányokat és segélyeket.

És igen, mi megemlékezünk Katynról, és Kaczyńsky haláláról, míg ő - bár ezt csak most látom - a mi 1956-os szabadságharcunkról.

[link]

[link]

És ez a kapcsolat benne van a kollektív tudatban. Nem hiszem, hogy lenne még egy olyan, barátságot, összetartozást kifejező mondás, amely mindkét népben ismert lenne:

Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát.

Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.

Két nemzet, ami szinte ugyanazt az utat járta be a történelemben, ugyanúgy megtapasztalta a szétszakítottságot és az évszázados megszállást, ugyanannak örül, és ugyanaz fáj neki.

Ezért volt a közös felvonulás is az elmúlt években több alkalommal is.

Ó, és a már saját korában tiszteletben tartott Nagy Lajos király lánya, Hedvig magyar hercegnő lett apja halála után Lengyelország királynője, több alapítás is fűződik a nevéhez és akit ma is olyan tiszteletben tartanak, hogy II. János Pál pápa néhai lengyel pápa szentté avatta.

Közben a Deák-idézet lemaradt: "<Nemzetek vesznek, nemzetek lesznek>, e szavakat mondotta Esztergom vármegyének előttem szólott érdemes követe. Úgy hiszem azonban, nem különös ujság gyanánt hozta ő fel azokat; mert a világ történeteinek évkönyvei bőven megtanítottak bennünket, hogy egyik nemzet emelkedett, a másik elenyészett; de a világ történetei nem tanítanak minket arra, hogy a végveszély örvényében elmerüléssel küzdő nemzetet némán és hidegen nézve, a lehetőségig ne segítsük. Mert hiszen egyes emberek is lesznek és vesznek: kötelesség mégis a veszélyben forgó, vagy inségre jutott embertársunkat tehetségünk szerint a végsülyedéstől megmenteni."

Tehát már ekkor is megvolt a szolidaritás - nem Trianon után alakult ki, ez ismét egy mások által az itteniek szájába adott, és őáltaluk le nem ellenőrzött hamis állítás -, ráadásul nem önző érdekből tartottunk kezet nekik, hiszen ekkor mi voltunk jobb helyzetben.