Tulajdonképpen mi a helyzet jelenleg Abháziával és Dél-Oszétiával?

Ez már régi konfliktus. Ugyanúgy ahogy a 90-es években a Balkánon Jugoszlávia felbomlása polgárháborúkhoz vezetett, a Kaukázusban is számos nemzetiségi ellentét, függetlenségi törekvés szült polgárháborúkat a központi hatalom meggyengülése, a Szovjetunió szétesése után (Hegyi-Karabah, Abházia, Dél-Oszétia, Csecsenföld). Abházia, Dél-Oszétia már a 90-es évek elején de facto független állammá vált. Moszkva támogatta őket, hogy ezzel zsarolhassa Grúziát. A 2008-as háborúban Szakashvili megpróbálta helyreállítani Grúzia területi integritását, de elszámolta magát, Oroszország beavatkozott és Grúzia nagy vereséget szenvedett a háborúban.

2008 augusztusában Moszkva elismerte a két szakadár állam függetlenségét. Ezt úgy vélem azért tette, hogy visszavágjon a Nyugatnak, amiért azok Belgrád, Moszkva tiltakozása ellenére 2008 tavaszán Koszovó egyoldalú függetlenedése mellé álltak, elismerték a szakadár tartomány függetlenségét.

Két kis alapvetően periférikus, jelentéktelen területű államról van szó, nem hiszem, hogy Oroszország annektálni fogja őket, bár azért ezt sem lehet teljesen kizárni. A jövőben is arra fognak szolgálni, hogy sakkban tarthassák Grúziát.

Abházia, Dél-Oszétia és Grúzia között legalább olyan éles szembenállás van, mint Koszovó és Szerbia, Ciprus és Észak-Ciprus között, én középtávon nem látok esélyt az újraegyesülésre. Valószínűleg még évtizedekig marad a jelenlegi helyzet, befagyott konfliktus.

Hosszútávon, 30-50-80 év múlva, amikor létrejön egy megegyezés, békekötés kétféle forgatókönyv lehet:

- Grúzia megbékél a vereséggel, veszteséggel és továbblép. Ő elkötelezi magát a nyugati szövetség (EU, NATO) felé és egy békekötésben elismeri Abházia, Dél-Oszétia függetlenségét. Abházia ebben az esetben szerintem nemzetközileg elismert, egyenrangú független állammá válna. Dél-Oszétia viszont valószínűleg feladná függetlenségét és inkább egyesülne Észak-Oszétiával.

-A másik forgatókönyv, amit Ciprus, Moldova esetében mindenképpen valószínűbbnek tartok, de talán Grúzia esetében is lehet rá esély, az az ország újraegyesülése föderáció formájában. Tehát a szakadár államok állami státusza, nagy önállósága megmarad, de lemondanak a függetlenségről.

Nemzetközi politikai tényként kezelik azt, sőt, már egyetemeken tanítják, hogy az orosz geopoltikai stratégia a Szovjetunió összeomlása óta az ún. "befagyasztott konfliktushelyzet" létrehozására játszik a számukra fontos térségekben.

Szerintem ez a helyes válasz. Nézd meg, Transznisztria a '90-es évek elejétől formailag független, valójában Oroszország garantálja, hogy Moldvától elkülönülve létezik.

A dél-oszét és abház történet is inkább arra volt jó Moszkvának, hogy megregulázza a túlságosan Nyugat-barát irányba eltolódó Grúziát, az ott élő népek megsegítése csak sokadlagos szempont, sőt koholt indok.

Szerintem Moszkvának nem érdeke, hogy magához csatolja Dél-Oszétiát és Abháziát. Nehezen ellátható, fejletlen területek, stratégiai jelentőségük kicsi. Ha bekebelezné, azt a Nyugat sem nézné jó szemmel. Már Krím kapcsán is mekkora felzúdulás volt, pedig aztán a Krím-félsziget az pont annyira ukrán terület, mint amennyire orosz. (Semennyire.)

Ja és szerintem Kelet-Ukrajnában is hasonló forgatókönyv szerint játszanak az oroszok. Nem akarják ők magukhoz csatolni a Donbasszt, sőt a legjobb az lenne, ha visszaintegrálódna teljesen Ukrajnába, de mégis megmaradna az orosz befolyás. Ez azért fontos számukra, mert Moszkvának elképzelhetetlen, hogy egy nyugat-barát Ukrajnával legyen határos. (Az Egyesült Államok sem örült a komcsi Kubának a szomszédban.)

Hogy igaza kinek van, az csak attól függ, hogy honnan nézed.Itt sokféle érv ütközik egymással, és a nagyhatalmak mindig éppen azt használják fel, amelyik számukra jó.

Nézd meg Koszovó esetét. A népi önrendelkezésre hivatkozva egyoldalúan kiáltotta ki a függetlenséget 2008-ban, de már a bosznai szerbeknek pl. nem hagyják, hogy ők függetlenedjenek, neadj isten Szerbiához csatlakoznának.

2. hozzászólással egyetértek.

Azzal kiegészíteném, hogy Moszkva már az ukrajnai konfliktus eleje óta Ukrajna föderalizációját követeli.

Kijev viszont ezt elutasítja, ragaszkodik az erős hatalomhoz, a központosításhoz. A föderalizációt korábban, 2014 előtt a nyugatbarátok és az oroszbarátok is ellenezték mivel ezzel felerősödnének a különbségek, befolyási övezetek az országban. A mostani nyugatbarát, nacionalista hatalom nem akar engedni a szeparatisták, Moszkva követeléseinek. Még autonómiát sem hajlandók adni a Donyec-medencének. Amit felkínáltak a béketárgyalásokon az az orosz nyelv szabad használata és egy decentralizáció, hogy a régiók megválaszthatják képviselőiket, vezetőiket, a helyiek több beleszólást kaphatnak helyi ügyekbe.

A győztes háború, a függetlenség kivívása után viszont a szakadárok és mögöttük Moszkva biztosan nem fog megelégedni ennyivel. Mivel az álláspontok messze vannak egymástól, így szerintem a kelet-ukrajnai rendezés is még messze van, ez is évekre, de akár évtizedekre is befagyott konfliktus lehet.

A Krím-félszigetet azért annektálta simán Oroszország, mert ott orosz nyelvű lakosság van. Oszétia a többi kaukázusi törpe-népességgel ide-oda csapódnak. Korábban nem tartóztak Grúziához.

Hogy kinek van igaza ? Az amerikaiak (Soros György ötletére) elküldték az amerikai állampolgárságú milliomos havert, Szaakasvili-t, aki (a későbbi kijevi Majdan-téri zavargásokhoz hasonlóan) "rózsás forradalmat" szervezett, államfő lett, ömlött a dollár, de ömlött az izraeli gyártmányú modern fegyver is. Majd eljött az idő, hogy a pénzt "megszolgálják", megtámadták az oroszokat. Az eredmény ismeretes, Szaakasvili ellen elfogatóparancs van érvényben, Ukrajnába szökött és most őket boldogítja...