Az ellenzékiek magyarul beszélő, a fideszesek magyarul érző emberek?

Netevni fogsz, de inkább pont fordítva.

Aki elfogadja a másikat olyannak, amilyen, az az igazi hazaszerető, és nem az, aki évente 2x-er nagy magyar, meg templomba járkál, de közben olyan gyűlöletpolitikát folytat, hogy Európában ilyen nincs még. (Itt most az LMBTQra gondolok például)

Nem, csak a Fidesz próbálja kisajátítani magának a hazaszeretetet, és a magyarság tudatot. Ezért sulykolja azt, hogy mindenki, aki nem nyalja a főni valagát, hogy biztos hazaáruló, meg sorosista, internacionalista, liberális anyám kínja.

Nem értesz egyet azzal, hogy két vödörrel öntik a közpénzt a foci stadionokba? Akkor te az ellenfél csapatának szurkolsz! Nem értesz egyet egy állami kirakatberuházással? Az ország fejlődése ellen ágálsz! Nem tetszik, hogy a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök állami ünnepeken az állami rendezvényen napi politikát visz bele a beszédeibe és uszít az ellenzék ellen? Akkor te március 15. meg október 23. ünneplése ellen ágálsz, gaz hazaáruló! Nem tetszik, hogy tízszeresére túláraznak egy xy beruházást? Akkor te a beruházás ellen vagy!....

Lehetne folytatni, de ha valakinek nem esik le ennyi példából, hogy mi a baj, és mi a Fidesz propagandájának a célja, akkor akárhány példa sem lesz elég.

Nincs olyan, hogy "balliberális". A jobboldal ragaszkodik a liberális, szabadpiaci dogmákhoz. A jobboldal liberális, szabadpiac-párti, a baloldali szociális, szabályozáspárti.

Nem nevezném magyarul érzőnek azt a kozmopolita neoliberális hazafiatlanságot, amellyel évi +150 óra túlórát varrtak a dolgozók nyakába, hogy csak az egyik aljasságukat említsük a sok közül.

És mi van akkor, ha én mindkettő vagyok? Járok templomba, de nem hiszek Istenben, imádom a hagyományokat (itthon még a fakanál is magyar hagyományos díszítésű), tradicionális ételeket főzök vasárnap, de hétközben kínait rendelek. A tradicionális családmodellt támogatom, és nőkent gyereket is szeretnék majd, de hajlok kicsit a biszexualitás felé, mert azt hiszem, hogy éreztem már szexuális vonzalmat egy lány iránt, aki a személyiségével ragadott el. Nem tetszik a meleglobbi, utálom, hogy nemcsak a multik, de még a sarki cipész is szivárványos matricákkal próbál kampányolni, mert most ez a divat. Imádom a vidéket, pedig Budapest belvárosában élek. Elítélem a sznobizmust, pedig a barátaim 70%a a bölcsészkarról van. Egyetértek azzal, hogy az anya nő, az apa férfi - ezek olyan archetípusok, amiket nem rúghat fel egyetlen új rögeszme sem. Elítélem a kortárs feminizmust, amit én úgy hívok, hogy radikális. Miért kellene szőrt növesztenem a lábamon annak érdekében, hogy maszkulinabbnak tűnjek? A radfeminizmus annyira utálja a férfiakat, hogy a nőket pont a maszkulinitás felé irányítja, nem ellentmondásos ez? Ha annyira feministák, akkor miért nem a saját nemi tulajdonságaikat erősítik? Nem értek egyet azzal, hogy nőnek lenni gyengeség. Ezt a sztereotípiát kellene felrúgni, és nem a feminin vonásokat elnyomni, hogy “mi is megmutassuk”. Én egyedül vezetek háztartást, nincs egy férfi sem a házban, aki megszerelné a szekrényt, mert mindent egyedül csinálok. De ha majd lesz, akkor nagyon örülni fogok neki, és nem veszem majd személyes sértésnek, ha helyettem akar villanyt szerelni, értem akar jönni este kocsival. Ugyanakkor mégsem főznék rá. Nem érdekel a nők intézményes elnyomása, mert a határozott kisugárzásommal képes lennék egy egész osztály férfit is elnyomni, mégis nőies vagyok, ráadásul nem növesztek szőrt, sem bajuszt hogy komolyabbnak vegyenek. Elítélem a női kvótát, mert nem a nem számít, hanem a teljesítmény.

Nem tudom, hogy kihagytam-e valamit, de bennem megvan mindkettő, a tradicionális magyar identitás és a nagyvilági életstílusra való nyitottság is.

Azt kellene elfogadni, hogy az ember nem fekete-fehér, bármennyire is akarnak minket a politikai pártok, ideológiák és mozgalmak beskatulyázni, választásra kényszeríteni.