Miért nem fogják fel a feministák, liberálisok, MSZP, LMP, TASZ, PATENT hogy (sajnos) nem lesz semmiféle abortuszszigorítás?

"nem önkényes egy kicsit ez a határhúzogatás?"

- De, viszont nem önkényesebb annál, minthogy 14 éves kor alatt valaki nem büntethető, 18. születésnapján felnőttnek számít, egy sérülés komolysága attól függ, éppen 8 nap alatt begyógyul-e stb. Ilyenek a törvények.

"Nekem Oláh Ibolya a kedvenc énekesem, gondolom őt is kinyírtad volna."

Ez pont elég!:)

1. Az ember önző lény, szóval az hülye érv, hogy az abortusz bűn amiatt, mert valaki csak saját magára gondol. Én bevallom, önző vagyok és nekem fontosabb az életem számomra, mint másé. De ha nem hiszed, olvass utána, vagy tedd fel magadban azt a kérdést, hogy mi számít önzetlenségnek? Például tegnap is hallottam a buszon telefonálni egy nőt: "én pattantam is múltkor, amikor segítségre volt szükséged, te meg 10 percet nem vagy képes rám áldozni". Az élet adok-kapok dolog. Ha valakitől semmit se kapnál (vagy remélnél, hogy kapsz), nem is adnál neki, és ez nem csak az anyagi javakban nyilvánul meg (pld. egy csövesnek dobsz egy százast és vigyorogsz, hogy hű, de jó fej vagy, de közben vettél egy kis boldogságot lényegében.) Mindegy, a lényeg az, hogy konkrét önzetlenség nincs, az ember mindig elsősorban magáért tesz meg dolgokat, még ha ez nem is tűnik fel neki alapos átgondolás nélkül.

2. Ha valaki háborúzik és embert öl majd hazatér, hősként ünneplik. Nézőpont kérdése, hogy a "gyilkosság" minek számít.

3. Te mégis milyen körülmények között élsz? Mi 4-en lakunk egy cirka 60 éves családi házban apám nyugdíjából élve. Egy gyerek egyenlő lenne nálunk az utcára kerüléssel.

Hú, látom, kicsit elmérgesedett ez a téma. Nem is csoda, mert elég kényes kérdés.

Nézd, valójában szerintem nagyon szép, hogy így gondolkozol férfi létedre (kevés férfit foglalkoztat egyáltalán a téma, legalábbis az ismerősi körömből kiindulva). És kívánom neked és jövendőbelidnek, hogy sikerüljön magad tartanod ehhez a szép elvhez, miszerint tartsuk meg és neveljük fel a gyereket, akkor is, ha nem terveztük előre.

Úgy tíz éve én is hasonlóan gondolkodtam, mint te, bár azért kevésbé radikálisan voltam abortuszellenes. Most is amondó vagyok, hogy ha lehet, kerüljük, hálég sosem voltam abban a helyzetben, hogy szükségem legyen rá, és remélem, nem is kerülök. Most úgy érzem, képtelen lennék elvetetni a gyerekem, de ha újabb tíz év múlva az utcára kerülök és ott ér a gyerekáldás, akkor majd visszatérünk a témára:) Na de komolyan: beszélhetünk persze alaposabb felvilágosításról a suliban, felelősségteljesebb szexuális életről, de nemkívánt terhesség mindig is volt és lesz.

Tíz év alatt sokat változott a gondolkodásom, és már azt mondom, hogy sajnos beláthatatlan társadalmi következményei lennének, ha betiltanák az abortuszt. Most tegyük félre, hogy ki számít meg ki nem embernek meg gyilkosnak, pusztán a következményekről beszéljünk. Egyrészt, aki akarja, úgy is el fogja intézni, hogy elvetesse a gyerekét. Másrészt, ha nem elég "ügyes" ehhez, akkor, ha érzelmileg nem akarta (még vagy már) a gyereket, tök mindegy, miért nem, egyszerűen megszületik a csecsemő és egy hatalmas nyűg lesz az anyjának, amíg felnő. Tök mindegy, mi áll a háttérben, az anya fiatal kora, az, hogy éppen karriert épít, a lényeg, hogy a gyerek már születése előtt(!) érezni fogja (mert anya-gyermeke között már a magzati korban is folyamatos párbeszéd van), hogy nem kell, nem fogják szeretni, ezt erőltetni nem lehet! Biztos rengeteg olyan esetet hallottál, hogy megszületett a gyerek, kukába dobták, magukra hagyták az utcán stb.stb.. Gondolj csak bele, ha még így is ilyen gyakori, milyen gyakori lenne, ha nem létezne ez a törvényes módja annak, hogy az anya idejekorán eldöntse, akarja-e a gyereket. De még ha erőt vesz is magán az anya, mert nincs szíve ilyet megtenni, a büdös életben nem fog tudni teljes odaadással viszonyulni a gyerekhez, mert mindig ott lesz az a zavaró tényező, hogy úgy érzi, a gyerek miatt nem élhette ki magát. És az a helyzet, hogy ítélkezni tényleg nem lehet, mert lehet, hogy az anya tényleg mindent elkövetett, hogy ne legyen gyereke, mégis "becsúszott". Találkoztam már olyan emberrel, aki így vetette el, és hidd el, neki sem volt könnyű, 35 éves volt és már volt két gyereke, akiket imádott, de egyszerűen nem fért volna bele egy harmadik, sem anyagilag, sem érzelmileg. Mivel a kórházban, ahol abortusza volt, egy kórteremben voltunk, láttam, hogy végigbőgte a műtét előtti és utáni részt, egészen addig, amíg a férje nem jött érte. Szóval nem feltétlenül "érzelemmentes vadállat" az, aki erre fanyalodik.

Vagy vegyük a másik esetet, az anyagi biztonságot. Sokan persze túlbecsülik, hogy mennyi minden kell a gyereknek, de azért a semminél több kell, ebben biztos te is egyetértesz. Nekem két és fél éves a kisfiam, nem kényeztetjük halálra, nem kap naponta új ruhát és játékot, de havi 50 ezer forintot azért elköltünk rá. Sajnos szembe kell nézni a ténnyel, hogy nem mindenki van abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse magának. Ráadásul gondolj bele, hogy elmentünk egy olyan irányba, ahol a suliban téma, hogy melyik gyereknek milyen ruhája van, hány új legokészlete, melyik évben hova mennek nyaralni stb. Tök más téma, hogy ezzel ki ért egyet és ki nem, én személy szerint nem, de tény, hogy ez van. Szóval szép és jó dolog, hogy valaki radikális szegénységben, az éhenhalás szélén állva sikeresen eljuttat egy gyereket addig, amíg közösségbe nem kerül, utána viszont a gyerek gyerek belekerül egy olyan világba, ahol jobb esetben nem túl sok barátja lesz, rosszabb esetben halálra cikizik. Édesanyám tanár általánosban, tudna mesélni... Mondhatjuk, hogy ez nem számít, de sajnos mégiscsak, szegény gyerek énképe, önbizalma a béka feneke alatt lesz, akkor is, ha otthon imádják, hiszen egyre inkább a közösség felé próbálna nyitni. Persze, ha összegyűlik 3-4 ilyen gyerek az osztályban, talán "átvészelik" az iskolai éveket, de gondolom egyik szülő sem így akarja közösségbe adni a gyerekét.

Röviden: a mai világban az abortusz eltörlésével százezerszámra nevelnénk az önbizalomhiányos, frusztrált, mélyszegénységben élő, kirekesztett - és ki tudja, felnőttkorra milyenné váló - embereket, és bizony a csecsemőgyilkosságok száma is jelentősen megnövekedne. Kérdem tőled, akin látom, hogy tényleg szíveden viseled a gyerekek sorsát: Megérné?

Szóval, hogy végre befejezzem:) az abortusz tiltása gyönyörű dolog lenne egy ideális világban, ahol mindenkinek van elég pénze, nincs féltenivaló karrier (hát ez a kettő már szinte ki is zárja egymást), és ahol létezik 100%-os biztonságú fogamzásgátlás. De ez az ideális világ egyelőre csak gondolati szinten van meg.

Nagyon jó, ha ilyen gondolkodású maradsz, ami a saját gyermekeid életét illeti, és ugyanilyen gondolkodású párt találsz magadnak, ehhez sok sikert kívánok! De semmiképpen ne ítélkezz, mert ahány ember, annyi sors, "nem mindenkinek dobja ugyanazt a kocka".