Nem furcsa ez? (balliberálisok vs. , , magyarkodók")

ma 12:35

Az árpádsáv a Horthy hóhérok zászlaja.

A zsidók meg a cigányok le "nácizzhatnak".

De te magyar vagy így maradj csendben. Jó lesz? Köszönöm.

Üdv:Egy baloldali liberális

Szia!

Komolyan gondolom fel vagyok világosítva,hogy a cigány bűnözés, már ha van akkor is toleránsnak kell velük lenni.

Vigyázz magadra ,mert fel is nyomhatlak Zsidózásért Cigányozásért te magyar.

Toleránsnak kell lenni.

Csak írtam, hogy tisztában legyél, a dolgokkal.

Tilos magyarországon bárkit is a származása miatt elítélni.

Ez rasszizmus ,mi bajod van hogy a Roma esetleg lop? SEMMI az ég világon semmi, őket így kell elfogadni.

Ellenben a rasszizmust teljesen be kéne tiltani.

" Szociál-demokrata vagyok, mert az értékrendem polgári. Mint Máraié. Vagy Wesselényié. Becsületes munkából becsületes bért, emberi megélhetést, uzsoramentes hiteleket, az adott szónak súlyát, becsületet, jogot, kiszámíthatóságot, demokráciát.

Nemzeti konzervatív vagyok, mert a világ szellemi öröksége a nemzetek szellemi örökségének összessége, és a patriotizmus soha nem a másik ellen való, hanem a másikért, saját arcunkat mutatva. Nem globalizmus-maszlag, hanem a kultúrák, szokásjogok sokszínűsége, egymás kiegészítése, egymás mellett élése. Lásd a 48-as forradalmakat. A mi lelkesedésünket más népek szabadságáért, hisz nálunk és velünk harcoltak lengyelek, olaszok, németek, örmények, zsidók, szerbek, és a forradalom leverése után mi harcoltunk együtt Garibaldival az olasz szabadságért, majd Észak-Amerika és Dél-Amerika népeinek szinte minden szabadságharcában ott voltak a magyar emigránsok. Úgy is mondhatnám: ha szabadságról van szó, akkor sem, most sem engedünk a 48-ból.

Zöld párti vagyok, már nagyon régóta, mert ez a világ így nem tartható fenn, és ebben mindannyian felelősek vagyunk. Tehetünk és tennünk is kell sokat, de valahogy mindig csak önmagunk és lehetőségeink után kullogunk. Én is többet tehetnék. Annál sajnálatosabb, hogy a zöld pártok is letértek erről az útról, ők is a világ mengemtése és élhetővé tétele helyett inkább azzal foglalkoznak, hogy hogyan nevezik a homszexuálisok együttélését formálisan, és hogy fogadhassanak-e örökbe gyerekeket.

Liberális vagyok, mert ma már mindenki az, ki is lenne az a bolond, aki megkérdőjelezné az öt alapvető polgári és öt emberi jogot! Csakhogy ma a liberalizmus legnagyobb ellensége és szomorú paródiája éppen a modernkori (ultra)liberalizmus, melynél agresszívebb, rombolóbb, antidemokratikusabb erőt nem ismerek. A PC (témák tabuizálása, kettős mérce) ürügyén bontja le a demokráciát szerte a világon, tette már tönkre Európát, és álszent médiájának propagandája elérte a göbbelsi magasságokat. Agresszivitásában sem embert, sem Istent nem ismer. Felzárkózott a múlt század két nagy totalitárius rendszere mögé, kitalálta és állandósítja a gyűlöletbeszédet, és ellehetetleníti az őszinte, tabuk nélküli értelmes lényegi beszédet. Ami neki nem tetszik, legyen az szociológiai, társadalmi, gazdasági, világnézeti másság, azt elfogadni nem tudja (miközben fennhangon hirdeti), hanem megpróbálja anyagilag és erkölcsileg ellehetetleníteni, szalonképtelenné tenni, kiirtani, mondván, hogy nem kell rá figyelni, hisz szélsőséges, csőcselék, fasiszta, antiszemita, homofób, vagy ki tudja mi. Pedig nagyon sok dolguk lenne a liberálisoknak, ezer sebből vérzik a világ, népeket üldöznek, irtanak ki, alapjogokat és közösségi dolgokat tipornak lábbal, küzdhetnének a Benes-dekrétumok ellen, aminek jogtalansága egekig ordít, küzdhetnének a valóban üldözött többmilliós kisebbségek jogaiért, a felvidéki magyarokért, az erdélyiekért, a délvidéki vérengzések áldozatainak rehabilitásáért, a csángók és a rutének elismeréséért (Európa kéát legmostohább népe, Európa kurdjai, akiknek még a létét is tagadják), a romániai restituciós törvények foganatosításért, a felvidéki fasiszta nyelvtörvények és a sorozatos jogfosztások ellen, Sólyom László kitiltásáért emelhetnének fel a szavukat, küzdhetnének a kiközösítettek, üldözöttek millióinak jogaiért, a nyugat-európai neonácik ellen, a tolousi merénylők ellen, a kurdok, a katalánok, az okszitánok, a provansziak, a korzikaiak, palesztinok, kurdok, tibetiek, ujgurok jogaiért, erősíthetnének a valós demokratikus mozgalmakat, az egyénért, a népért, szociálisan érzékenyen, támogatva a bankadó minél szélesebb körű bevezetését a világban, a valódi kizsákmányolást enyhítendő. De eszük ágában sincs ehhez a nehéz, profitot nem termelő, verejtékes, gyors sikerrel nem kecsegtető munkához, inkább ráülnek a zsíros fazekakra és onnan oktatják ki a fél világot önmérsékletre, aszkézisre. A valódi kisebbségek helyett ál-kisebbségek ál-problémáit oldják meg hangosan, vallásszabadságért küzdenek, miközben maguk nem is burkoltan vallásellenesek, a szabad sajtóban aggódnak a sajtószabadságért, szabadon és hangosan ordibálnak arról, hogy nincs szólásszabadság. Ma a liberalizmus valódi arca az ordítozó Cohn-Bendit, a békés tüntetőkre lövető, és a verőlegényeket kitüntető, valamint a gazdák demonstrációját jogellenesen megtiltó Demszki, vagy az a Kuncze Gábor, aki annyira empatikus a jogaikban sértett magyar és külföldi turistákkal szemben, hogy az ő bajuk, hogy megsérültek, miért mentek ki az utcára. Ez a cinizmus netovábbja, a liberalizmus demokrácia-felfogása. És ők féltig ma a leghangosabban a demokráciát, ők, akik annyira leszerepeltek, és hitelüket vesztették, hogy mint párt, gyakorlatilag megszűnt, 1% alá csökkent, és be se jutott a parlamentbe. És amit azóta sem tudnak elfogadni. Egy megjegyzés 2006-hoz. Sok ember sérült meg akkor, maradandóan, én őket három csoportba tudnám sorolni: voltak a teljesen gyanútlan járókelők, magyarok, és külföldiek. Aztán voltak a békés tüntetők, és végül voltak a randalírozók. Az első kettőt a rendőrségnek kutyakötelessége megvédeni, őrizni, és óvni, de a randalírozókat sem bánthatja, őket szabályosan elő kell előállítani. Ehelyett az utasított, liberális szellemű rendőrség mindenkit válogatás nélkül agyba-főbe vert, taposott, lőtt, sőt, még lakásokba, kávézókba is betörtek, és az ott békésen iszogatókat is válogatás nélkül megverték. Soha nem volt még olyan mélyen a rendszerváltás óta a demokrácia Magyarországon, mint akkor.

És remélem soha többet nem is lesz."