A külföldre újonnan kiköltözött magyarokat nem zavarja, hogy Angliában, No. -ban olyan magasak az ingatlan árak, hogy örökre albérletben fog élni?

8 éve élek kinn férjemmel. Ő folyamatos 3 műszakból menekült-10 éve dolgozott úgy, érettségivel, esélye nem volt előrelépni- én meg tanítói diplomával jöttem ki, kábé a diplomaosztóról egyenest húztam kifele. Tudtam, hogy az életben nem visszük otthon semmire. Azt is tudtam, hogy jódarabig biztos, hogy gyári melósok leszünk és minimálbérért fogunk dolgozni.

Azóta született két gyermekünk és 2 éve fizetjük a lakáshitelt. 25 évre vettük fel, de két év után le tudtuk csökkenteni 20 évre, 3 évet spórolva. Nagon remélem, hogy a továbbiakban is tudok majd lefaragni belőle. Én 5 órában dolgozok jelenleg, párom 9 órában. Kábé annyit keresünk ketten, mintha két minimálbéres melónk lenne. Én jelenleg megpróbálok kitörni ezekből a gyári-takarítós melókból. Egyet őszintén be kell valljak: Ezt a részét azt hittem, könnyebb lesz kivitelezni. Csak úgy tudok bejutni abba a szakmába, amit kinéztem, ha vagy lesz valaki olyan hlye és felvesz tapasztalat nélkül, vagy önkéntes melót vállalok és azt mint tapasztalat beleírom az önéletrajzomba-utóbbi valószínűbb. Most éppen ez a tervem, hogy ezt fogom csinálni. Mivel 5 órában dolgozok, 1-2 óra munka után beleférne az önkéntes melóba, valamint hétfőnként nem dolgozok. Épp most jelentkeztem, remélem felvesznek valahova. Ha ez összejön, kitörök idővel a minimálbéres melóból, de 1-2 évet eltarthat. Folyamtosan képzem magam a témával kapcsolatban.

Igen, nehéz kitörni a legalja rétegből, de hajtani kell, ameddig csak lehet. Úgy érzem megvalósítható, mert már csak ez hiányzik az életemből, ami még nem jött össze. Egy munka, ahol embernek érzem magam...mellesleg jobb a fizetés.

De ismerek sok magyart körülöttem, akik beletörődtek a gyári melóba. Jópár családot ismerek, akik vettek már házat, úgy mint mi. Minimálbéres fizetésből símán fizeti mindenki.

Nem, egyáltalán nem azért veszek házat, hogy mutogassam, vagy elmondhassam, hogy van házam. A házvásárlásnak egyszerű praktikai oka van nálam. Egyszerű: Nyugdíjas koromban nem akarom az albit fizetni. Mellesleg egy fajta megtakarítás. A gyerekeimnek, unokáimnak lesz mit örökölni. Csupán arról van szó, hogy számomra az albérlet kidobott pénz az ablakon. És itt Angliában nem dobnak ki az utcára, ha nem tudod fizetni a hitelt, vagy az albit. Akkor segélyhez folyamotsz és kapsz lakástámogatást. Persze ehhez az kell, hogy akarj dolgozni.

Meló pedig van mindenütt a világon, csak legyen, aki befogja az orrát a büdös melóhoz. Nagyon max 2 hét és találsz melót, csak akarni kell csinálni. Otthon is van, csak az otthoni Magyarok ugyanolyanok, mint az itteni Angolok: büdös a meló, mert ő nem megy el 3 műszakba dolgozni, mikor neki diplomája van....oké, aki hlye haljon éhen én csak ennyit tudok erre mondani és nem hiszem, el, hogy a haverod nem kap melót már egy éve...ilyen egyszerűen nincs.Még ha én mondanám, hogy gyerek mellett nehéz találni....de haverod valószínű nincs semmihez és senkihez kötve.

Inkabb elek alberletben, de egy olyan orszagban, ahol tudok elore jutni.

Masreszt a mai vilagban a mobilitas nagy elony. Minek ragadjak le egy helyen, mikor elottem van meg az egesz vilag.

Szerintem aki nullarol indul annak se otthon se kint nincs valasztasa.

Hiaba lenne jobb dontes penzugyileg sajatot venni, ha az elszallt alberletarak mellett keptelen osszesporolni az onerot. A lakashitelek ott kezdodnek hogy 20% onero minimum. Aki ezt nem tudja osszeszedni, mert nincs mibol, az nincs dontesi helyzetben.

A kulonbseg az, hogy kinti fizetesbol kijon az alberlet, otthonibol meg nem jon ki. Es mivel otthon igy nincs hol laknia a szerencsetlennek, hat kijon.