A holokauszton viccelődő, nevető, azt megkérdőjelező fiatalok (16-20 évesek) felnőtt korukban is ilyenek lesznek?

Most mi van? aki trianonnal foglalkozik az korlátolt agyú köcsög, aki csak a múlttal foglaglkozik, de a hollókosztért meg örök bűntudat???

JOGOS

Kedves kérdező!

"Ha téged ennyire izgat és foglalkoztat ez a zsidókérdés akkor költözz el izraelbe! Ott naphosszat lehet ezzel a kérdéssel foglalkozni."

bizonyítsad be, hogy mindenkit utálnak!

és pontoztassad le vagy fel magad, mert azt hiszik te vagyok:)

Nincs egyetlen hiteles hivatalos irat, egyetlen terv, parancs, tervrajz, boncolási jegyzőkönyv, bármi, ami bizonyítaná, hogy a nácik nem "csak" munkatáborba internálták a zsidókat, hanem ott ki is akarták volna irtani őket. Olyan terhelő irat, amiről egyértelműen kiderült, hogy ordas hamisítvány viszont több is létezik. A táborok felszabadításakor a szovjetek sok holttestet találtak. Ezek között volt sok zsidó is. Itt több száz, összesen néhány ezer halottról van szó. Természetesen szörnyű dolognak tartom, hogy emberek haltak meg. Egyaránt szörnyűnek tartom minden ember halálát. Akkor IS szörnyűnek tartok minden halált, ha nem zsidó emberekről van szó. Ezek a szerencsétlen emberek főleg tífuszban haltak meg. Dachau: [link] , Buchenwald: [link] Belsen: [link] A tífuszt, mint a halál okát a szövetségesek által készített boncolási jegyzőkönyvek is alátámasztják. A szövetségesek nem csak a holttesteket, hanem az általuk felszabadított "majdnem elgázosított" túlélőket is megörökítették. Ezeket a szörnyű képeket is ajánlom figyelmedbe! Az alábbi két felvétel a dachaui láger felszabadulásakor készült: [link] , [link] . Ezen a képen pedig buchenwaldi hadifoglyok örülnek a szabadságnak: [link] Itt pedig az auschwitzi láger lakói láthatók a szovjet csapatok érkezésekor: [link] . A holokauszt-propagandisták rettentő sok ostoba érvet vonultatnak fel a hivatalos mítosz igazolása céljából. Ezen kívül súlyos bűnük még, hogy nem hajlandók egyértelműen és világosan megcáfolni az átlagember tudatába éppen általuk régebben becsempészett – tudományos és logikai szempontból azonban teljesen tarthatatlan – nézeteket. Ezért aztán a közvélemény tekintélyes része (főleg azok, akik restek gondolkodni és utánaolvasni - mint pl. te is ilyen vagy, el is ismerted) még most is hisz az emberbőrből készült lámpaernyő vagy az emberi zsírból előállított szappan meséjében. A holokauszt-állítókra nézve roppant szomorú tény ugyanis a következő: a hullahegyekről, illetve a csontig lesoványodott foglyokról készített ismert filmfelvételeket és fotókat az amerikai-brit csapatok nyomában érkező, és a „pszichológiai hadviselés” terén jeleskedő propagandaegység készítette. Ami persze még önmagában nem lenne kifogásolható, csakhogy kizárólag azokban a lágerekben járhattak a fiúk, amelyeket a nyugati haderők szabadítottak föl: így Bergen-Belsenben, Buchenwaldban, Dachauban, illetve más, a régi Reich területén felállított koncentrációs táborokban. Mármost 1960-ban Martin Broszat, a Müncheni Jelenkorkutató Intézet munkatársa (későbbi igazgatója) a Die Zeitnek írt levelében beismerte: a Reich területén felállított koncentrációs táborokban nem folyt elgázosítás. Simon Wiesenthal holokausztpápa 15 évvel később adta áldását a dogmatika változására, igaz, nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem a Books and Bookmen című angol folyóiratban megjelent levelében: "Nem volt megsemmisítő tábor Németország területén” – írta a szent ember. 1975 óta minden tankönyvben azt olvassuk, és minden holopropagandista azt állítja, hogy a csakis a Lengyel Főkormányzóság területén felállított hat „megsemmisítő táborban” (Auschwitz, Treblinka, Chelmno, Majdanek, Belzec és Chelmno) zajlott a zsidók „iparszerű megsemmisítése”. Megjegyzem még, hogy mivel Lengyelország területét a szovjet csapatok szabadították föl, a nyugati egységek tehát be sem léptek a „megsemmisítő táborok” területére. Magyarán: csakis a Németország területén felállított koncentrációs táborokban filmezhettek és fotózhattak az angolszász fiúk, ami annyit jelent, hogy az általuk bemutatott hullahegyeknek semmi közük sincsen sem a „gázkamrákhoz”, sem pedig az „előre eltervezett, iparszerű népirtáshoz” - vagyis a holokauszthoz.

Egyébként pedig, még ha a nyugati pszichohadviselés előőrsei be is hatoltak volna a szovjet csapatokkal egyidejűleg például Auschwitzba, és lefilmezték volna az ott talált „hullahegyeket” és csont-bőr foglyokat, az sem lenne bizonyíték a holokauszt ma érvényes verziója mellett, ugyanis a holokauszt-történészek állítása szerint Heinrich Himmler 1944 októberében vagy novemberében leállíttatta az „elgázosításokat”. (Mondanom sem kell, az erre vonatkozó Himmler-parancs természetesen „nincs meg”, csupán egy elfogott, megkínzott és megfélemlített német tiszt, Kurt Becher SS-Standartenführer tett róla említést a nürnbergi perben 1946. március 8-i keltezésű írásbeli tanúvallomásában, PS-3762. szám alatt. A nürnbergi per során, mint tudjuk, a megkínzott, vagy az enyhébb büntetés, illetve a jobb bánásmód reményével kecsegtetett német hadifoglyok egy része mindent „bevallott”, és úgy tanúskodott, ahogyan fogva tartóik kívánták.) Márpedig, ugye, ha az "elgázosításokat" 1944 októberében vagy novemberében leállították, akkor azok a holttestek, amelyeket 1945 áprilisában a szövetségesek a koncentrációs táborok területén találtak, aligha lehettek az "elgázosított" foglyok maradványai. De minden attól függ persze, hogy mit nevezünk holokausztnak. A koncentrációs táborokban valóban tömegesen haltak meg a foglyok – zsidók és nem zsidók – a szűkös táplálkozás, a rossz bánásmód, és legfőképpen a tífuszjárvány következtében. (Éppen a tífuszt terjesztő élősködők kiirtására szolgált a Ciklon B, mellyel a holokauszt-hívők állításai szerint embereket gázosítottak el.) Főként a háború legutolsó hónapjaiban vesztették életüket a foglyok tömegesen, amikor a szövetségesek légitámadásai, valamint az immár Németország területén zajló harcok miatt összeomlott az infrastruktúra, és a foglyok ellátása teljesen lehetetlenné vált. Azokon a bizonyos borzalmas felvételeken tehát elsősorban a tífuszjárvány áldozatait láthatjuk, nem pedig az állítólagos gázkamrában meggyilkolt emberek holttesteit. (Amelyeket egyébként a hivatalos holotörténészek álláspontja szerint a krematóriumokban, illetve a „szabad ég alatt” elégettek.) A felvételeken látható csonttá soványodott szerencsétlen lágerlakók többsége is alighanem tífuszban szenvedett (akikre lesújt ez a betegség, nagyon gyorsan lesoványodik), de semmiképpen sem tekinthetők valamiféle tudatos „kiéheztetés” áldozatainak. Mindamellett arra nézve is vannak bizonyítékok (írásos dokumentumok is), hogy a németek igyekeztek tisztességesen élelmezni a koncentrációs táborok foglyait, sőt, orvosi ellátásban is részesítették őket. (Henryk Swiebocki lengyel történész az auschwitzi láger vezetőségének fennmaradt dokumentumai alapján kimutatta, hogy 11.246 fogoly esett át operáción a láger kórházában 1942. szeptember 10. és 1944. február 23. között. A dokumentumból kiderül, hogy 1944. július 27-ig 3.138 magyarországi zsidó részesült orvosi ellátásban az auschwitzi láger kórházában, közülük 1.426 személy pedig komolyabb operáción esett át. Ezen kívül pedig több olyan hivatalos német iratot ismerünk, melyben a foglyok jobb ellátásának szükségességéről esik szó.) És bizony készültek olyan fotók a felszabadított koncentrációs táborok foglyairól a háború legvégén, melyeken viszonylag jól táplált embereket látunk.

Egy volt belseni fogoly a következőképpen emlékezett vissza a táborban eltöltött utolsó hónapokra:

"1945. február vége felé a helyzet alapvetően megváltozott. A tífusz a láger összes foglya számára súlyos veszéllyé vált. Ez a betegségnek az a fajtája volt, melyet tetvek terjesztenek. Egy időben minden egyes Belsenbe érkező transzport átesett egy alapos „fürdetésen”, és ez a fajta fertőtlenítés 1944 ősze előtt még elegendőnek tűnt a járvány elterjedésének megakadályozásához. Október végén azonban egy hatalmas fogolyszállítmány érkezett, amelyet mindenfajta fertőtlenítés nélkül beengedtek a lágerbe. Első alkalommal történt ilyesmi. Az ok pedig az volt, hogy valamilyen technikai hiba folytán nem tudtak fertőtleníteni. Sajnos azonban az újonnan érkezett foglyok magukkal hozták a betegséget terjesztő tetveket, és attól a naptól fogva viharos gyorsasággal terjedt a tífusz a táborban. Az I-es lágerben, ahol én is tartózkodtam, január végén tört ki a járvány. Egy hónappal később már képtelenségnek tűnt a betegség megfékezése…"

(Deerick Sington: Belsen Uncovered, Duckworth, London, 1946. 117-118. old.)

És pontosan a tífusz ad magyarázatot arra, miért látunk viszonylag jó állapotú, illetve csontvázzá soványodott foglyokat a lágerek felszabadításakor készült felvételeken. Akik ugyanis elkapták a betegséget, borzasztóan lesoványodtak, sokan pedig életüket vesztették közülük. Akik pedig egészségesek maradtak, azok tűrhető állapotban vannak, integetnek a fotósoknak és mosolyognak. A tífuszjárvány áldozatairól készült film- és fényképfelvételeket viszont a mai napig propagandacélokra használják fel, hogy igazolni lehessen velük a hivatalos holokauszt-történet állításait. Végezetül szeretnélek megkérni, hogy gondolkozz egy kicsit azon, hogy miféle történelmi igazság az, amelyet a tömegtájékoztató eszközökben való szüntelen kürtölésükkel és a kritikus hangok elleni büntetőtörvényekkel kell fenntartani? Egy nálunk sokkal okosabb ember, Thomas Jefferson mondta:

"Csupán a hazugságnak van szüksége a kormány támogatására. Az igazság megáll egyenesen a saját erejéből." Honfitársa és kortársa, Benjamin Franklin hozzátehette:

"Egy üres zsák nem áll meg magában."

A "megsemmisítésről" szóló mítosz egy ilyen üres zsák. Csak akiből hiányzik a belátás, annak tűnhet úgy, mintha lenne valami tartalma. De mindenkinek, aki a valóságos viszonyokról, más szóval a „gázkamrákra” vonatkozó tárgyi és dokumentáris bizonyítékokról, valamint a tanúbizonyságokról ismereteket szerez, elkerülhetetlenül arra a következtetésre kell jutnia, hogy az ezekkel a rémítő gyilkos gépezetekkel kapcsolatos elképzelés minden valóságtartalmat nélkülöz.

Most így látom, ha majd 3 évre börtönbe zárnak miatta, akkor lehet, hogy máshogy fogom látni.

Úgy látom kezdünk eltérni a témától. Szóval:

Mi a különbség a kenyér és a zsidó között?

A kenyér nem veri a kemence ajtaját.

Grün átmegy panaszkodni a szomszédjához, Kohnhoz:

- Ismered a fiamat?

- Hát persze, együtt játszott az utcában az én gyerekeimmel.

- Képzeld, elküldtem Jeruzsálembe, hogy kitanulja a kereskedést. Egy évet ott töltött, és mikor visszajött, kikeresztelkedett.

- Szörnyűség. Itt csak a rabbi segíthet. Gyere el velem hozzá, talán ő tud valami okosat.

Elmennek Mózes rabbihoz. Ott Grün elmondja bánatát. A rabbi türelmesen végighallgatja őket, majd megkérdezi:

- Ismeritek a fiamat?

- Hát persze, együtt játszott az utcában a mi gyerekeinkkel.

- Nos, én is elküldtem őt Jeruzsálembe, a rabbiiskolába. Egy hónapot ott töltött, és mielőtt visszajött, ott helyben kikeresztelkedett.

- Szörnyűség! Most mit tegyünk? Ez nem mehet így tovább. Itt már csak Isten segíthet.

- Gyertek el velem hozzá, talán ő tud nekünk tanácsolni valami okosat.

Elmennek Isten elé, és először Grün, majd a rabbi is elmondja nagy bánatát. Az Isten türelmesen végighallgatja őket, majd megszólal:

- Ismeritek a fiamat...