Mit gondoltok a tanárok hőbörgéséről?

"Ennyi erővel az egész világ tüntethetne, 10 jóléti állam kivételével mindenhol..-.-"

Neked is azt tudom mondani, hogy szépen nézzél utána milyen az amikor pl. a franciák tüntetnek. Vasutassztrájk? Az _EGÉSZ ORSZÁG_ leállt tüntetni, a pékektől kezdve a taxisokig. Most arról nem ők teheteknek, hogy a világ 90%-a értelmileg le van maradva, és cáratyuskát meg diktatúrát akar a feje fölé, mert abban nem kell gondolkodni.

"igen nagy baj van azzal a tanárral, akinek évről évre minden óra előtt meg kell tanulnia az anyagot amit lead.."

Na itt bukott ki Kérdező, hogy halvány lila gőzöd nincs egy tanár munkájáról. Az valóban baj, ha egy tanárnak azt kell megtanulnia mindig, amit lead, de az órára való készülés nem is erről szól. Hanem például arról, hogy konkrétan milyen feladatokat, milyen sorrendben fog megcsinálni/megcsináltatni, hogyan fog magyarázni, mire helyezi a hangsúlyt...mit tesz, ha elsőre valaki nem értené, mit ad házinak stb. És persze ha szükséges mindezek a megfelelő példányban és minőségben rendelkezésre kell állnia. Mindezek mellett természetesen figyelembe kell venni a csoport/az osztály létszámát, összetételét, képességbeli felépítését is! Na, dióhéjban ennyi...

A tanárok nem hőbörögnek, hanem többek között a TI gyermekeitekért is kiállnak, hogy megfelelően tudják biztosítani a feltételeket az oktatáshoz, amit az államnak alapból kellene biztosítania a TI adótokból. A tanárokat felelősség is terheli ilyen szempontból! Csak hát amíg TI hőbörgésnek nevezitek ezt - hűen a nagy magyar szolidaritás eszményéhez - addig itt semmi változás nem lesz. Csak akkor majd később ne is panaszkodjatok tovább, hogy a gyerekek túlterheltek, meg ha nincs fűtés az iskolában, vagy esetleg nektek kell a fénymásolópapírt bevinni! A tanárok megtették, amit tudtak, csak nem álltatok melléjük, amikor kellett volna! De majd a tanárok biztos mellétek fognak állni, amikor a TI adótokat emelik, vagy éppen a TI nyakatok körül szorul a hurok valamiért...

"Mit gondoltok a tanárok hőbörgéséről?"

Azt gondolom, hogy vannak pimasz, tudatlan, semmihez nem értõ, semmit sem tudó taknyosok, akik arcátlanul, azaz, bocsánat, POFÁTLANUL "hõbörgésnek" merik nevezni komoly, tanult, jól felkészült és fõleg lelkiismeretes szakembereknek MINDENKI SZÁMÁRA fontos igyekezetét.

"Meg a gimisek túl vannak terhelve.. újonnan ez a gond!"

Igen, ez is! Inkább örülnétek, hogy valaki még kiáll a gyerekeitekért, akikkel - meg kell jegyezni - újabban egyre több probléma van...anblokk, globálisan!

A szülők is elég sokat panaszkodnak, hogy nagyon leterhelt a gyerekük, különösen a szorgalmasabbja! Amikor meg a tanárok segítenének, akkor nemhogy nem állnak melléjük, de még jól le is hurrogják őket! Brávó! Éljen a nagy magyar szolidaritás!

Kérdező!

Gondolom abban a sz.r gimnáziumban, semmirekellő tanárok mellett magántanuló voltál, hogy felvételt nyertél arra az egyetemre, amire oly' nagyon felvágsz.

A diákok óraszámát növelni kellene, de nem holmi testnevelésórákkal, hanem nyelvvel, anyanyelvvel (magyar) stb.

Ehhez persze több tanár kellene, több tanárnak több fizetés, szigorú iskolai szabályzatok (nem a tanár, hanem a diák viselkedésére - nyilván persze a tanáréra is, de egy tanár - jobb esetben - tud viselkedni).

Egyértelmű, hogy vannak "sz*rni bele" tanárok, de közelítsünk akkor más szempontból:

A jelenlegi rendszer hátráltatja a JÓ tanárokat is. A rossz tanárokat senki sem becsüli, ebben szerintem egyetérthetünk, de ebből következnie kellene, hogy a JÓ tanárok munkáit viszont támogassuk. Nos ez elmaradt.

És beszélhetünk itt számokról és egyebekről, de ami hátrány egy JÓ tanárnak, az nem lehet segítség a rossznak sem, ilyen alapon viszont a követeléseik sem értelmetlenek.

Az óraszámokról meg annyit, hogy egyrészt azt hangsúlyozzák ki most is, hogy a FELESLEGES óráktól szabaduljunk meg, és ez erős különbség, ha az általános óraszám csökkentéssel akarjuk összemosni. Előbbiben a napi tesit, etikát/erkölcstant/hittant (csak mondtam valamit) és egyebeket akarják kiiktatni (azt hiszem gimnáziumokban nő az ilyen időrablás) míg az utóbbiban a fontos tantárgyak, a matek, irodalom, szaktantárgyak és egyebek is csökkennének.

"De mi az, hogy zavarja őket a kötött munkaidő? "

Nem minden lyukasóra számít bele a munkaidejükbe, mégis az iskolában kell maradniuk. Ehhez hozzájönnek még az értekezletek, értékelők, valamilyen munkaközösségi feladatkörök (mert aki nem osztályfőnök, az általában ilyenben tevékenykedik) és még azok a plusz feladatok, amiket csak azok csinálnak, akik tényleg jó tanárok akarnak lenni.

És ez se lenne a világvége, de állambácsi sem könnyíti meg a dolgukat azzal, hogy a SAJÁT, azaz ÁLLAMI, azaz iskolától FÜGGETLEN feladataid sem végzi el időben, és rendesen. Mondok neked példát ha akarsz, csak kívánnod kell.

Már minden fontos dolgot elmondtak előttem, nem szeretnék ismételni senkit, de nem hagy nyugodni, hogy még ma is az él a köztudatban, hogy a tanár napi négy-hat órát dolgozik.

Jöjjön akkor az én példám, bár a te olvasatodban én nyilván egy hazug, önfényező léhűtő vagyok, aki csak itt hőbörög.

Egyszakos magyartanár vagyok egy lakótelepi általános iskolában. Minden évet egy követő mérés megíratásával kezdünk és zárunk, magyarból, matematikából és idegen nyelvből. Nyilván a háromból én jártam a legrosszabbul, mert mint magyaros, tanulónként három (szövegértés, tollbamondás, nyelvtani teszt) dolgozatot kell íratnom év elején és év végén. Négy osztályban tanítok, számoljunk egy átlagos húszfős osztállyal, ez 240 dolgozat javítását és értékelését jelenti év elején, és ugyanennyit év végén. (A háromból egyiket sem lehet néhány perc alatt kijavítani.) És akkor ez még csak a beugró. Rendszeresen kell fogalmazásokat, tollbamondásokat és témazáró dolgozatokat íratnom, és a füzeteket is időről időre át kell néznem, és értékelnem kell. (Ez utóbbi ugyebár 160 db füzetet jelent.) A témazárókat, kisdolgozatokat nekem kell összeállítanom, ugyanígy a szemléltető anyagokat, differenciált és kooperatív feladatokat stb. Nyolcadikos osztályokban évi egy intenzív hetet tartunk, ilyenkor az adott osztályban napi négy órát tartok, ezen felül megtartom a további óráimat, ha ütközés van, úgy kell előkészítenem a helyettesítést, hogy a haladás zökkenőmentes legyen. Ezen a héten az ellenőrzést nagyrészt dolgozatok formájában tudjuk megoldani, ez újabb jelentős javítanivalót ró a magyartanárra.

Leírták már előttem a készüléssel kapcsolatos háttértudnivalókat, nem akarom ismételni.

Amit viszont talán nem: a fentiek, a kötelező óraszámmal együtt önmagukban is meghaladják a heti negyven órás munkaidőt. De ezen felül az én dolgom évente legalább egy ünnepély megszervezése ill. színpadra állítása, versenyekre való felkészítés és azokon való zsűrizés, részvétel a helyi tanterv és a pedagógiai program időnkénti felülvizsgálatában, átdolgozásában, és részvétel a szakommal összefüggő egyéb rendezvényeken. Szintén az én feladatom a nyelvi, olvasási nehézségekkel küzdő tanulók beutalásának elindítása (és nyomon követése) a Nevelési Tanácsadó felé.

Mivel osztályfőnök is vagyok, a fentieken túl feladatom az osztályommal kapcsolatos adminisztráció vezetése, a szülőkkel való kapcsolattartás, szülői értekezletek és fogadóórák megtartása, iskolai és iskolán kívüli programok szervezése és azokon való részvétel, nyolcadikos osztály esetén a továbbtanulás menedzselése is.

Ilyen körülmények között emelte a jelenlegi oktatási rendszer a 22 kötelező órát 26-ra, és rendelte el a 32 óra kötelező benntartózkodást.

Jelen pillanatban gyesen vagyok, de volt szerencsém 1-2 évet eltölteni ebben a remek rendszerben, és bizton állíthatom: heti 26 órára nem lehet tisztességesen felkészülni!!! A fennmaradó 14 pedig korántsem elég az összes többire.

És a jelenlegi rendszer ilyen feltételek mellett várná, várja el a portfólió készítését, meg az egymás értékelgetését.

Nagyon szomorú a tudat, hogy ha ez a rendszer nem változik, és félállásba nem mehetek vissza dolgozni (nem mintha nem lenne szükségem a teljes jövedelmemre), előbb-utóbb kénytelen leszek elhagyni a pályát, mert kisgyerek mellett ezt a terhelést nem fogom bírni, illetve ha bírom is, annak épp a saját gyerekem lesz a legnagyobb károsultja.

Ennyit a napi 4-6 óra munkáról…

/Ami pedig a húszperces szüneteket illeti: azok 10 ill. 15 percesek, és egy-egy ilyen szünet kb. arra elég, hogy vagy elmenj a mosdóba, vagy megedd a szendvicsedet (a kettő együtt már nem fér bele) és összeszedd magad a következő órára. Ha egy szülőnek, gyereknek, kollégának vagy épp valamelyik főnöködnek mondanivalója van a számodra, akkor meg lőttek is az egésznek./

15 év egy szakközép- és szakiskola gazdasági osztályán. A munkahelyből adódóan az ismeretségi körünk, barátaink nagyrésze tanár, így látjuk mire van idő, mire nincs idő, mennyire vannak leterhelve és pontosan tisztában vagyunk azzal is, hogy miért mennyit kapnak.

Rengeteg "hőbörgésük" volt már ennyi idő alatt, és én ennyi idő után is a mostani állapotokra is azt mondom, hogy anyjuk p1csája!

Most persze már a gyerekeket szedték elő, hogy őértük megy az egész, de a jó fenéket, csak már ők is rájöttek, hogy az emberek kezdik kicsit unni, hogy folyton kamányolnak azért, nekik több kell kevesebbért miközben a gyerekek egyre hülyébben jönnek haza az iskolából és nem azért, mert nincsenek modern felszerelések, mert ha mégis van, akkor meg az a baj, hogy neki azt meg kell tanulni.