Ki miért lett LMP vagy MSZP szimpatizáns?

Én nem támogatok egy pártot sem, de a legkevésbé ellenszenves az LMP. Amúgy a két párt között milyen összefüggés van? Semmi közük egymáshoz. Szerintem az LMP támogatók többsége nem támogatja az MSZP, és fordítva. Két teljesen ellentétes eszmét vallanak.

Az LMP-ben az a szimpatikus, hogy nem gondolja úgy, hogy kizárólag a saját megoldása jó. Sőt, másokkal vitatják meg a dolgokat, ami egyébként minden párt számára kötelező lenne. Szavazni azért nem szavaznék rájuk sem.

LMP-re szavaztam. Az előző ciklusban ugyanis a Fideszt támogattam, de most láttam, hogy esélyes nekik a kétharmad, ráadásul gyanúsan semmitmondó programot adtak ki (nem tudom, olvasta rajtam kívül bárki más a programokat?).

Mszp-t nem akartam. Így maradt két párt, LMP és a Jobbik. Elolvastam a programjukat, utánanéztem a jelöltjeiknek, végigkísértem a kampányukat. A Jobbik egyetlen dologról győzött meg: ők semmiképp. Így maradt az LMP.

Konkrét törvényjavaslat? Azt mondd már meg, légy szíves, hogy minek? A Fidesz dönti úgyis el, hogy mi lesz. A jobbikos javaslatokból valósult meg bármi is? Bevallom, nem nézem az összes parlamenti adást, de az alkotmányozást néztem, és hiába viselkedtek minősíthetetlenül a jobbikosok, a világon semmit nem értek el vele, leszavazták őket.

En MSZP szinpatizáns vagyok de nem szavaznék azért rájuk addig amig saját szennyesüket végre rendbe nem teszik.

LMP egy amatör társaság.

Én nem vagyok LMP-s, de vannak LMP-s ismerőseim. Általában értelmiségiek, akik korábban vagy az MSZP-re, vagy az SZDSZ-re szavaztak, azokat ma már vállalhatatlannak tartják, de kulturálisan továbbra is a baloldallal azonosulnak, így "legkisebb rosszként" szavaznak az LMP-re.

Mint említettem, kulturális azonosulásról van szó, ehhez nem kellenek törvényjavaslatok vagy programok.

Azért szavaztam az LMP-re, mert tiszta izgalmas, amikor a náci terrorlégiók elől ártatlan cigányokat kell menekíteni különféle hegyinyaralókba + fákat akarok ültetni és vadkendert akarok szívni, miközben óriási, boldog smiley-kat látok és mindezt sok-sok hasonlóan szétszívott agyú ember társaságában, amilyen én is vagyok.

És akkor még nem is beszéltem a szivárványcsúszdákról, ahol mosolygós arab és afrikai bevándorlókkal kézenfogva csúszúnk le, majd hatalmasat csobbanunk a csokiszökőkútban, persze csak azután, miután átütöttük forró és meztelen testünkkel a tejszínhabfelhőzetet.