Az 1800-as években ritkán lakott vidékeken hogy derítették ki hogy ki ölt meg valakit?

Megmondta a boszorkány.

(Sajnos nem viccből írtam, tényleg rengeteg ártatlant ítéltek el csak mert volt pár rosszakarója.)

Mondjuk talán úgy, hogy a mai liberális, a bűnöző jogait a végtelenségig felszopó jogrendszerrel szemben a kemény és célratörő fellépés jellemezte a korabeli nyomozásokat, még ha sokszor túl is lőttek a célon. Egy elcsípett "rosszéletűből" kirugdostak pár további nevet, a népsűrűség is kisebb volt, pláne tanyavilágban, ismerték a zsiványokat, a "füles" mindig is szerves része volt a rendvédelmi munkának.

Pl. Ráday Gedeon királyi biztos kapta azt a feladatot, hogy számolja fel a dél-alföldi betyárvilágot. Kemény fellépésével simán a fejére állította a nyomozati módszert: összefogdosták a gyanús figurákat, aztán már ráértek kiszedni belőlük, hogy ki kicsoda. Ha úgy alakult, hogy betyár ült egy csárdában, akkor akár a csárda teljes közönségét bedörrentették a várba, aztán a vallatásnál kiderült, ami kiderült. Többszáz bűncselekményt derítettek fel és rövid idő alatt alatt pontot tettek a betyárvilágra.

A fentebb linkelt, szerintem meglehetősen megrázó novellának itt az alapja:

[link]

Korabeli betyárirodalom :)

[link]

Ahogy fent is írják... A nyomozati munka jó részt most is ugyanúgy kezdődik: adatgyűjtéssel. Elkövetési mód, indíték, tanúk felkutatása stb. A tárgyi bizonyítékok az esetek többségében csak a vád megalapozását szolgálják. Az esetek 99%-ában mire leveszik a DSN mintát már megvan a gyanúsított.

Régen tényleg nem volt DSN azonosítás, simán kipofozták a gyanúsítottból a beismerést. Igen, nem 100%-os módszer, be-becsúszott hiba, de arra alkalmas volt hogy biztonságérzete legyen az embereknek mert tudták, hogy akit megfognak az bizony lógni fog.