Kedves rendőrök akik ezt olvassátok válaszolnátok a következő kérdésemre?

Köszönöm szépen a válaszokat. :) akkor magyarán mondva a felettesek tényleg lekezelően adnak parancsot és lekezelően beszélnek az emberrel?

Nehezen viselem a primitív emberek igazságtalan provokálásait, gondolok itt egy gyár főnökére.A barátnőmmel dolgoztam egy gyárban, és első napom volt.Az történt csak hogy a barátnőm hátradőlt a forgószéken 2 másodpercre, és amikor pont arra járt a műszak vezető, flegmán és hangosan rászólt hogy ha azért jött ide hogy feküdjön akkor már el is húzhat innen a b_dös francba.Én ugye nem vettem jó néven azonnal felment a pumpám de vissza folytattam mert tudtam hogy nem szólhatok vissza.Ezen kívül még parancsolgattak is néhányan nekem hogy menjek ide meg menjek oda,csináljam meg....(nem az én feladatom volt hanem azoké akik mondták,csak újonc voltam)...megcsináltam a szaros munkájuk felét és csak aztán esett le mekkora szamár vagyok és csicska.Dühömben otthagytam a felét és kérdezték mit csinálok, erre én azt mondtam , hogy azt amit kell, mert ez a ti dolgotok és nekem ne csicskáztasson senki,főleg nem ti, mert ez a ti dolgotok lett volna, mert attól hogy újonc vagyok köztetek, hülye még nem.Látták hogy igazam van és kiengedtek a részlegből.Még aznap ott is hagytam a francba a gyárat, és felhívott az igazgató hogy kivel volt problémám és mi történt, én pedig elmondtam mi volt a problémám és kivel/kikkel, valószínűleg megrángatták érte a műszak vezetőt és a többit,tőlem viszont bocsánatot kért helyettük is telefonon az igazgató.

Az előtt segédmunkásként dolgoztam, ahol a főnökünk olyan mint valami diktátor, roma származású és nagyon embertelen.Csákányoznom kell,lapátolnom kell, zúzalék bazalt követ villáznom kell vasutak mellett,napi bérben, reggel 7-től délután 5-ig.A munkával nem is volna baj, csak a munka adó vállalkozóval és az ő felettesével.Nem tisztelik az embert, kutya vagy és túrjad a földet, és nem érzem ezt megfizetettnek,pláne nem bírom azt amikor sérteget a főnököm.Amikor jogosítvány megszerzése előtt álltam 1 héttel,tehát forgalmi vizsga előtt.Megkért az oktatóm hogy beszéljek a főnökömmel,hogy 1 hétig nem tudok menni dolgozni semmiképp sem, mert ha nem tudom 1 hétig hagyni a melót akkor valószínűleg megbukok,mert kell még az a pár óra vezetés.

Ezt jeleztem a főnökömnek, és nagy nehezen de azt mondta rendbe elmehetek,és sok sikert kívánt.

A vizsga sikerült hibátlanra.Jelentkeztem a készenléti rendőrséghez,de előtte leszámoltam,mert fel akartam készülni fizikailag edzéssel a sulira,hát 3 hét után telefonáltak a készenléti rendőrségtől hogy sajnos így is jelentkeztek 6000ren és nincs már hely és nagyon sajnálják.Na itt koppantam,persze megértettem.3 hét után beugrósnak mehettem dolgozni az otthagyott munkahelyemre,de ismétlem csak beugrósnak 1 napra.Amikor aznap reggel találkoztam a főnökömmel, köszöntem és kezeltem vele,de furán nézett rám,elkezdi sikerült a jogsi?Mondom igen sikerült.Nem örült neki a szemét nézve.És elkezdi a rendészettel mi a helyzet?Mondtam mi történt.

Elkezdi nekem dühösen hogy mit képzelek én magamról hogy 1 hétig nem dolgoztam és fizette utánam a TB-t?Hogy gondoltam én ezt hogy csak úgy le számoltam?Én pedig meglepődve és mosolyogva,jóindulatból mondani kezdtem neki hogy hát de főnök,maga engedett el, direkt szóltam 4x előtte hogy elmehetek e, mert ha nem mehettem volna el,akkor még ha fegyelmivel is de itt hagytam volna a munkahelyet.

De értik? Ő engedett el, és sértegetett, olyanokat is mondott hogy ő adott munkát nekünk,meg el vagyunk szállva magunktól,meg ne pofázzak neki vissza,de amit én mondtam neki meg sem hallgatta,durván belevágott,stb.Na nekem is eddig tartott a nyugalmam, dühös lettem és megmondtam neki a magamét persze.Látta a dühömet és hogy lángoltam az idegtől,mert egyszerűen elég volt a szavaiból.Nem volt igaza.Megijedt,láttam,sosem hitte hogy ilyen is tudok lenni, azzal voltam nem vesztek semmit mert nem dolgozok hivatalosan nála nem küldhet el fegyelmivel, csak beugrottam.Max nem fizet ki aznapra.Elgondolkodom az embereken hogy miért ilyen tiszteletlenek és lekezelőek,és miért hazudtolják meg saját magukat?Az igazságtalan emberekre nagyon dühös tudok lenni,ez van,ilyen vagyok de ha érzem hogy nincs igazam sosem szólok vissza, sőt.. Na de azóta már 4 hónap telt el és újra visszavett magához dolgozni,és megbeszéltem vele a nézeteltérést,azt mondta mosolyogva hogy vazze majdnem nekem jöttél (persze csak felfújta) és azt mondta hogy a számból vegyek vissza ,én pedig enyhén mosolyogva bólogattam hogy oké,és beszúrtam egy viccet is hogy legközelebb leüssük én meg ő. :) Magázom persze idősebb tőlem.Én 22 vagyok ő viszont kb. 44...

Az életemet eddig visszanézvén,szomorú vagyok hogy semmivel nem jutottam semmire, viszont nagyon jó empatikus képességekkel rendelkezem és nagyon jó fizikummal, az emberek sokszor fordulnak hozzám a bajban, a rendőrök is nagyon bírnak,villognak rám ha látnak az utcán éjszaka biciklizni,mert ismernek és a családomat és annak ellenére hogy félig roma vagyok, nagyon tisztelettudó családban nőttem fel,és mindig tudtunk viselkedni.Van 3 rendőr barátom is akik szeretnek mert tényleg tudják milyenek vagyunk meg hát az előtt is haverok voltunk mielőtt rendőrök lettek tehát jó néhány éve már.Nem az motivál hogy többé ne parancsolgathassanak az emberek, mert nekem tetszik ez a szakma és ők sem értik a haverok mire várok még?...miért nem indulok már?Tudom és tudják hogy emgbírom csinálni, de az a kis kérdőjel mindig ott van bennem......Megéri?Ha már tudnám hogy lesz úgymond rangom, az emberek felett,és úgymond nem mernek majd úgy beszélni velem ahogy akarnak,erőt ad, és nyugalmat.Hiába ordibálna velem bárki az utcán ha rendőr lennék,akkor is nyugodt lennék,mert tudom hogy elértem a célom,és csak intézkednem kell.Megpróbáltam mindig ember maradni,és ezután is megpróbálok/nék rendőrként is ember maradni.Felemelő érzés lenne az hogy a hivatásom alatt edzhetek, nem dolgozom csákányozással halálra magam, beteljesíthetem,felhasználhatom empatikus és segítőkészségemet.Ha a feletteseim parancsolnának,akkor már nem olyan volna mintha a munkahelyemen egy roma beképzelt vállalkozó sértegetne.

Szegény körülmények között élünk,és az utcabeliek is szinte mind rokonaink,szüleimmel élek, de minket mindig is gyűlöltek az utcabeliek mert kiemelkedtünk a többi primitív embertől annak ellenére hogy romák vagyunk félig testvéremmel.Az irigység végett utáltak minket és utálnak a mai napig,persze ezt nem jelentik ki csak érződik a levegőben ha lehet így fogalmazni.Ők mind romák, néhány nem roma is akad az utcában,e inkább cigány telepen élek 22 éve,és sajnos az unokatestvéreim ez az idióta banda.Szeretném valamire vinni az életben.Rendőrként elképzelem magam és jó érzéssel tölt el, ha meglátok egy járőr autót örülök,nem az van bennem hogy k__ög rendőrök mint az emberek 80%-a, hanem felemelő jó érzéssel tölt el és elképzelem hogy járőr lehetek majd egyszer én is.Nem szeretnék én nagy városban lenni,de ugye a kihelyezésről sem én döntök.

Na ezt a kis sztorit elolvasván, mint gondolnak rólam?

Nekem való? És a történeteket olvasván igazat adtok? szerintetek én voltam a hibás?

Jó lennék rendőrnek?

Szeretném csinálni, és február 15.ig nagyon kevés időm van beadni a jelentkezésemet.Köszönöm a választ!

Köszönöm a kommentet az utolsónak, de megköszönném a talán leendő kollégáknak is a válaszait majd, a kis történetemet elolvasván, tudom hogy normális tanácsot tudtok írni.

Egyébként lelkis típus vagyok, és tudom hogy ez nem nagyon előny a rendészetinél.De például ha verekedést látok, valami oknál fogva olyan nyugodt vagyok mint a befőtt.

Lassan el döntöm mi is legyen.Csak írjatok.Köszönöm.

Köszönöm a kommenteket.

Ide idézem amit írtam:

"Ha már tudnám hogy lesz úgymond rangom, az emberek felett,és úgymond nem mernek majd úgy beszélni velem ahogy akarnak,erőt ad, és nyugalmat"

Ezt nem szó szerint Istenségre kell érteni az emberek felett, elnézést kérek, de egyébként tényleg így érthető.

Úgy értettem, hogy alapjában véve, legalább is erre felé, félnek a rendőröktől és sokan utálják őket.Persze ha van olyan hogy két intézkedő járőr igazoltatja azokat az embereket akik nagyon utálják őket, akkor szemtől szembe már más a helyzet.Szépen beszélnek a rendőrökhöz, visszahúzódva és mosolyogva, annak ellenére hogy a hátuk mögött lehordják őket mindennek, és kamusztorikat találnak ki , mint például: "Képzeld igazoltatott a rendőr, még menőzött az 5000 forintos csekkel amit írt, én meg széttéptem a szemük láttára darabokra és nem tettek semmit, írtak egy másikat azt is széttéptem és a világítás nélküli biciklimre ismét felpattantam és leléptem, mertek volna egy szót szólni, hát tőlem meg is ijedtek."

Vagy a másik fajta menőzés egy enyhén kigyúrt 30 év körüli jó fizikumú gyerektől: "Megfogott a rendőr világítás nélkül, és írt egy 10.000res csekket, én meg bepöccentem és elkezdtem osztozni a két fiatal szinte taknyos rendőr fiúkkal és megijedtek, mert mondtam nekik mit képzelnek magukról hogy ők 10.000res csekket írnak, meg miért mindig őt találják meg.Begurult és levitték 5000 forintra a büntetést,mert a 10.000reset nem fogadta el és durván fellépett."

Na szóval vannak ilyen hanták, na pont ezek az emberek azok akik amikor én látom a két szememmel hogy épp igazoltatják őket, mennyire szépen beszélnek a két igazoltató rendőrrel és csendesen.

Na szóval ezt a bizonyos "rangot" így értettem.Ezt nem tudom jobban megmagyarázni,mondjuk úgy hogy tekintélye van az embernek,ami szerintem szép dolog,hisz ezért tanult, ezt szerette volna elérni.Tehát ezt a rangot átvitt értelemben kell érteni.Mert számomra ez is egy bizonyos "fölény" a nem rendőr állampolgárokat nézve ami mellett meg kell említenem a tisztelet megadását és segítőkészséget feléjük.Tehát szó sincs megkülönböztetésből kifolyólagos visszaélésről.Én nem ilyen ember vagyok.A nem primitív emberek, mind bírnak, tudják milyen vagyok, rokonszenves jellemem van és nem erőltetett rokonszenvről van szó természetesen.

Na a lényege a dolognak annyi hogy ha rendőr lennék, akkor például e téren nem aggódnék, és az sem zavarna ha valaki sértegetne mint állampolgár, mert nem húznám fel magam rajta, mivel én tudom a rendet és én diktálom a lojális törvénybe természetesen nem ütköző szabályokat.

Amit meg írt tisztelt asszonyom a konfliktusairól, azon elgondolkodtam...

"Amiket pedig leírtál konfliktus helyzeteket, készülj fel, kb hasonló vár rád, a rendőrség is csak egy munkahely, ahol vannak jó főnökök és rossz főnökök, jó kollégák és rossz kollégák. Nekem volt olyan parancsnokom, aki az egész váltásom előtt porig alázott (mindenki tudta, hogy nekem van igazam, de hát ő a főnök és mint mindenhol máshol, itt is csak neki van igaza), de okosan csinálta, hogy neki természetesen baja ne legyen belőle, utána mindezt megtette négyszemközt az irodájában is, ahol válogatott hülyeségeket vágott a fejemhez. Sőt olyan is volt, hogy az állampolgár előtt kezdett velem kötekedni, mondván nem jól tudom az ide vágó passzust! :) Itt is nekem lett igazam, de ettől meg még jobban utált. Ilyenkor az ember legszívesebben világgá menne és hagyná a francba az egészet, de hát nem lehet, mert ugye akkor mit kezdesz az életeddel. Tipikus, megszoksz vagy megszöksz. Volt olyan kollégám is aki előszeretettel volt besúgó és mindenkinek alápakolt. Ezt is el kell tűrni. "

Én is legszívesebben világgá mentem volna és hagytam volna az egészet amikor az idegeimet cincálni kezdte a sok tiszteletet nem ismerő, netán szándékosan tiszteletet meg nem adó főnökség.

Azt hittem hogy a rendőri szerven belül megadják egymásnak a tiszteletet például felettes az alárendeltnek, vagy kolléga a kollégának...hiszen "rendőrség" és mindenki a szerven belül az életét kockáztatja a rend védelméért.Kár hogy még a szerven belül is vannak ilyen problémák,mint a munka helyeken. 23 éves vagyok, elég fiatal még és elég zöldfülű az élet konfliktusos oldalát nézve munkahely szempontjából.Szomorúsággal tölt el az hogy kötél idegzet kell a rendőrséghez is kollégákat nézve.Talán e téren tényleg nem változna semmi és épp engem is ezek a dolgok borítanának ki amik önt.

Hát terveztem a nyílt napra való elmenetelt Miskolcon, de... nem éreztem a komikban a "pozitív löketet" a rendőri pálya ösztönzését illetően.Minden rendőr szavából,gondolatából még ha egy picit de az elégedettlenséget látom inkább.Kicsit fura az, hogy a 2 haverom nem győz győzködni arról milyen jó ez a hivatás és mire várok még.Ezt mondják a rendőrök szülei is amikor vendégségbe megyek el hozzájuk.De talán valami nem stimmel... talán igaza lehet az előttem szólónak, mivel 10 éve rendőr és ezerszer több tapasztalata van már neki,mint az én két haveromnak.Az egyik lassan 2 éve rendőr a másik lassan 1 éve,tehát akkora tapasztalatuk nincs mint az ide komizó rendőröknek.Nem lehet ez akkor annyira buli ha lehet ilyen lazán fogalmazni, mint ahogy a két cimborám állítja -(buli).

Az az igazság hogy akkora döntészavar jött rám, hogy egyszerűen nem tudok dönteni.Előttem a nagy kérdés,menjek vagy maradjak és éljem inkább az életem normál állampolgárként tisztességesen de egyben a főnökség kritizálásait lenyelve, vagy rendőr legyek és nyeljem le a feletteseim kritizálásait ami még lehet durvább mint a munkaadómé.Nehezen viselem az embertelenséget,és olyankor ha magamba fojtom akkor úgy érzem a dühöm ami az alárendeltségből és ráutaltságból fakad, szétégeti a lelkemet, és nem robbanhatok,mert magammal cseszek ki és elveszítem az állásom.

Vissza térvén a pszichológushoz amit említett előttem asszonyom, hogy ha ezt hallaná, tuti bukás lenne, ezt tudom, evidens, de ilyet nem mondanék soha egy pszichológusnak avagy e félét,mert nem azért jelentkeznék hogy magam alatt vágjam ki a fát.Egyébként korrekt a véleménye, ez nem kérdés, de az ember olyankor meg kell hogy gondolja hogyan fogalmazza meg a válaszait. :)

Nos... még valami vélemény? Tényleg tanácstalan vagyok, de most már kicsit vissza is húzódtam az egésztől...

Épp mostanában mentem vissza ehhez a főnökömhöz,és azt mondta (amihez persze nincs joga törvényesen) hogy úgy csináljam hogy egész éves talán a munka és nincs év közbeni elmenetel sehova.Kínomban mosolyogtam egy jót de nem szóltam rá semmit,persze ugye várta hogy mondjam neki igen is főnök ,értettem, nem fog ilyen előfordulni.

Ha megtudná, hogy megyek (már nem biztos) a 31.-ei nyílt napra, azonnal megfenyegetne.És ez amolyan lelki terror, és higgyék el ha csak 3 percre törölnék el a törvényt és ha az ember amit abban a 3 percben csinál az olyan lenne mintha meg sem történt volna, biztos hogy kapna egy akkora pofont

hogy a feje leszakadna és sosem feledné el azt hogy mi az az embertelenség már bocsánatot kérek hogy ezt így kellett írnom, de persze mint le is írtam, a félreértések elkerülése érdekében a jellememet nézve, ezt csak álmomban merném megtenni, sőt.Tehát sosem voltam őrült, de értik a célzásomat a főnököm jelleméhez való, leginkább passzoló, feltételes módban leírt,képzeletbeli intézkedésemet.

Az embereknek akik neki dolgozik mint én is,járna a munkás ruha és munkavédelmi bakancs.... nos jár is... de a fizetésünkből levonja és akinek nem tetszik az jelezze, na és ugye ilyenkor nem mondhatjuk azt hogy, hát ez nem gyere be,persze engem már nem is érdekel,azt von le amit akar, de hogy ne tegye, inkább nem kérek bakancsot és ruhát, hanem előkeresem a saját munkaruhámat és szerzek acélbetétes bakancsot,csak hogy ne tudja levonni.Elvileg neki kutya kötelezettsége lenne biztosítani ezeket a mi pénzünk levonása nélkül.

Az viszont jó a dologban hogy még ha halálra idegeskedem is magam talán ennél a munkahelynél, de egy éves, és havonta meg van a körülbelül 90.000 vagy 100.000 forintom nettóban.Ha nem lenne előleg levonás ugye,ami persze vicces lenne, akkor úgy megvan a 120-130 ezer forint.

Na most, az jár a fejemben hogy menjek el nyílt napra (amiről nem tud) és jelentkezzek rendőrnek amire régóta várok, és ha sikerül, szeptemberben lelécelhetek a munkahelyemről, vagy ne adjam be a jelentkezésemet de lehet hogy egész életemben bánni fogom hogy nem tettem meg, és 2 év múlva már szolgálatban lennék valahol.Mert nem tudom miért de 100%osan érzem hogy sikerülne.Na most a munkahelyemen belüli lecseszés lesz majd az elviselhetőbb ami rám vár és ne adj Isten letépem a fejét néhány hónapos cseszegetés elteltével, vagy a rendőrségen belüli felettes lecseszése lesz elviselhetőbb mint amit az előttem szóló is leírt?

Most jóízűt mosolygok,támasztom a fejemet és jár az agyam...és sajnos nem tudom mi lenne a helyes életcél,mert ennek a munkának volt olyan hogy 1 évig leállása volt.Akkor viszont maradna a közmunka.

Tudom hogy helyettem nem dönthet senki,ez teljesen igaz...de talán még egy választ megvárok, és aztán meglátom,érdemes e, bár a szüleim sem díjazzák nagyon nagyon,ők is csak ezt mondják,ha megyek akkor azt viseljem ,de kérdezem én ha maradok ennél a munkahelynél,mivel lesz jobb az idegeimnek? :)Ezzel nem azt akarom mondani hogy azért mennék rendőrnek hogy meneküljek a munkahelyemről... ez összetettebb dolog, de mire leírnám 10 oldal lenne.Tetszik nagyon a szakma (hivatás), de azt is tudom hogy ez nem elég...Egyszerűen döntésképtelen vagyok jelen pillanatban.

Szükségem van a tapasztalt rendőrök segítségére.Én tényleg segítséget szeretnék kérni.Tapasztalatból kifolyólagos ésszerű koordinálást, jó tanácsot, amit ha én is annyi idős lennék mint önök, akkor ezeket mondanám saját magamnak.

Az embernek ugye ilyenkor szüksége van tapasztaltabbak segítségére, nem csak úgy mint rendőri, hanem mint emberi jótanácsra.

Köszönöm szépen hogy elolvasták, jól esik beszélgetni nagyon.Írjanak.