Miért kell a társadalomból kirekeszteni a melegeket? - Miért nem köthetnek azonos neműek házasságot Magyarországon, miért nem fogadhatnak örökbe, leszbikus párok miért nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítés programban? -

Kérdező, 18:37:

"Igen sok mindenben, de nem a szexuális irányultságban. (Ebben az esetben ha úgy lenne, nem is lenne miről beszélnünk, hiszen nem lennének homoszexuálisok)"

Az a baj ezzel az egésszel, mint az etnikai kisebbségek problémájával. Amint valaki nyíltan beszélni kezd a kérdésről, méhkasba nyúl, és könnyedén megkaphatja a nyakába a stigmákat: "homofób", "kirekesztő", stb. A tudomány mai állása szerint még nem tudjuk pontosan, hogy miért válik valaki homoszexuálissá, és mivel a melegek nagyon erőteljesen kikérik maguknak, hogy a homoszexualitást szexuális zavarként kezeljék, éppen ezért nem is lehet kutatásokat végezni ebben az irányban. Nem lehet tehát megvizsgálni, hogy a felnőtt homoszexuálisok hány százalékát érte pl. valamilyen szexuális trauma gyerekkorában, sem azt, hogy milyen volt a kapcsolatuk a szüleikkel. Éppen ezért sajnos nem tudom neked kutatási adatokkal alátámasztani, hogy igazam lenne. Az azonban tény, hogy a gyerekkorban átélt tapasztalatok, traumák, a családban látott minták, az átélt élmények - jók és rosszak egyaránt - hatással vannak az ember felnőttkori szexuális életére, és bizonyíthatóan szerepet játszanak az esetleges szexuális devianciák kialakulásában is. (Pl. az, akibe bűntudatot nevelnek a szülei, az nagy valószínűséggel felnőttkorában szívesebben játszik majd szado-mazo játékokat, de pl. az olyan súlyos szexuális zavar, mint a pedofília is minden esetben visszavezethető gyerekkori traumákra) Persze a homoszexuálisok tűzzel-vassal tiltakoznak az ellen, hogy őket szexuális deviánsnak nevezzék. Te azt írod, a homoszexualitás nem a mintakövetés hatására alakul ki, hiszen akkor nem is létezhetne, mivel a homoszexuális embernek is hetero apja és anyja van. Ez így igaz. Azonban az a hetero apa és anya viselkedését, nevelési módszereit, és a család működését, a működés jellegét nem vizsgálták meg. Nem tudjuk pl. hogy a homoszexuális gyerek valamely szülője hány százalékban szeretett volna inkább ellenkező nemű gyereket a sajátja helyett, és ezért hány százalék támogatta a gyerekét abban, hogy inkább a másik nem viselkedésnormáit kövesse. (Pl. hány kislányra vágyó anyuka adott babát, fakanalat, stb. a kisfia kezébe)

A gyerek meg akar felelni a szüleinek. Ha ez nem sikerül neki, a kudarcélményt felnőtt korára is magával viszi. Felnőttkorban pedig többek között a saját szexuális életében, szexuális játékokban dolgozza fel. És ha ebből az irányból közelítjük meg a homoszexualitást, feltételezhetjük, hogy mindez arra is igaz lehet.

Az a baj, hogy amíg a homoszexuálisoknak a saját önérzetük a legfontosabb, addig képtelenség úgy megvizsgálni ezt a kérdést, hogy az ember ne ütközzön tabukba. Márpedig amíg nem lehet biztosan kimondani azt, hogy a homoszexualitás kialakulásában nem játszanak szerepet külső tényezők (nem lehet ez irányban kutatásokat végezni), addig nem lehet azt állítani, hogy a homoszexualitás nem szexuális zavar. Addig pedig minden egyes homoszexuális családban nevelkedő gyerek kísérleti nyúl.

"Mintha nem hallanánk tönkrement heteroszexuális családokról, mintha nem lennének beilleszkedési problémák."

De igen, vannak rosszul működő heteroszexuális családok. Ettől függetlenül nem őket kellene példának venni akkor, amikor egy gyerek érdekeit vizsgáljuk. Attól még, hogy vannak nehéz helyzetben nevelkedő gyerekek, attól még örökbe adáskor nem lehet figyelmen kívül hagyni az örökbe fogadó család anyagi helyzetét. Attól még, hogy vannak alkoholista szülők, nem lehet alkoholistának örökbe adni egy gyereket. Attól még, hogy a nevelőotthonok teljesen alkalmatlanok arra, hogy egészséges lelkű, magabiztos felnőttet neveljenek a gyerekekből, attól még nem lehet őket bárkinek odaadni, csak hogy kikerüljenek onnan. A gyerek érdeke az első, nem pedig a homoszexuálisok önérzete.

Kérdező, 12:14:

Úgy látom, betalált a hozzászólásom, mert az objektivitás hiányában már nem gondolkodsz, csak kiabálsz.

"AKKOR VÉGEZZÜNK KUTATÁSOKAT ARRÓL, HOGY HETEROSZEXUÁLIS PÁROK MILYEN SÚLYOS TRAUMÁT OKOZNAK GYEREKEIKNEK"

Elárulom, a pszichológia fejlődéslélektana és viselkedés lélektana is vizsgálja, hogy milyen traumák érhetik/érik a gyereket a családjában, mire felnőtté válik. És nagyon jó, hogy vizsgálják, hiszen ha tudjuk, hogy mi okoz devianciát, akkor el is tudjuk kerülni azt. Ennek pedig normális szülő örül, míg az a szülő, amelyiknek fontosabb a saját egója, mint a gyerekei érdeke, az felháborodik miatta. Tökéletes szülő márpedig nincs, de az a szülő, amelyik képes belátni a hiányosságait, az már jó szülőnek számít.

"Bárkinek nem! Csak olyannak aki mindenféle szempontból egészséges körülményeket tud neki biztosítani, ha ezt egy azonos nemű pár tudja megtenni, akkor nekik. A nagy homofóbia az amelyik inkább elnyomja a homoszexuálisok egyenjogúságát (önérzetről szó nincs) de a gyerek érdekei nem érdeklik!"

Látod, már megint a homofóbiával dobálózol. Mint a roma, amelyik sosem fogja megérteni, hogy nem azért kerül börtönbe, mert cigány, hanem azért, mert ellopta a tyúkot.

Senkit nem érdekelne, hogy kinek mi zajlik a hálószobájában, amíg csak róla van szó. Homofób az, aki már azért betöri a fejed, mert egy saját nemedhez tartozónak fogod a kezét. Akit a puszta létezésed ténye is irritál. Az viszont, aki mindaddig nem foglalkozik a nemi identitásoddal, amíg a mindennapjaidba bele nem akarsz vonni egy másik (és mellesleg nagyon sérülékeny) emberi lényt, az nem homofób. Nem kezdtelek el szapulni a nemi hovatartozásod miatt, érvelni igyekszem, nem pedig bántani téged. Azt pedig bocsásd meg nekem, hogy nem a te lelkiállapotoddal foglalkozom, hanem a gyerek fejlődését tartom szem előtt. Sajnos ez egy olyan helyzet, ahol nem lehet bizonyítani, hogy a gyerek személyisége nem sérül jelentősen. Mindaddig pedig, amíg tabuk nélküli (magyarul: a homoszexuálisok önérzetét figyelmen kívül hagyó, objektív) vizsgálatokkal, kísérletekkel be nem bizonyosodik, hogy tényleg a gyerek érdekeit szolgálja, ha homoszexuális családban nő fel, addig én továbbra is ellene vagyok a melegek örökbe fogadási jogának. És mindaddig, amíg te nem vagy képes a gyerekek jogát és érdekét helyezni a magad érdekei elé, addig nem is leszel alkalmas szülőnek.

Nem igazán értem, miért is beszélgetünk arról, hogy mitől alakul ki a homoszexualitás, amikor erről több kutatás is létezik - és egyik sem állítja azt, hogy a szülők által okozott traumák miatt.

A mai két legelfogadottabb álláspont az, hogy az X kromoszóma egyik módosulása miatt és a terhesség alatt való stressz miatt felszabaduló hormonok miatt, melyek a magzat hormonszintjét is megváltoztatják, ez pedig a terhesség korai szakaszaiban az agy olyan részeit formálhatja át, amik meghatározzák a különbségeket a női-férfi szexualitás és nemi identitás között.

A homoszexualitás gyermekkori traumákra való ráfogását már rég elvetették a tudósok, kutatók, mint indokot.

Még valami: az állatvilágban is van homsozexualitás, szerinted pl.a kismajmoknak is fakanalat adott az édesanyjuk a kezükbe hímnemű létükre?

Vagy esetleg azt magyarázd meg, hogy miért van mégis annyi csonka család, ahol a gyermek nem lett homoszexuális az apa/anya minta hiánya ellenére, vagy olyan, ahol az egyik szülő agresszívan viselkedett, stb.,stb.

Nyilván vannak olyan családok, ahol az éppenséggel homoszexuális gyermek átélt traumákat, de ha igaz lenne az elmélet, minimum az ilyen gyermekek 80%-ára igaznak kellene lennie, ez pedig nem így van.

Mellesleg én nem vagyok homoszexuális, de ezt a "ragaszkodjunk az elavult elmélethez, csak mert elvből nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt, hogy ez nem egy pszichológiai rendellenesség"-elvet nem értem. Éveken át próbálták a homoszexualitást pszichiáterekkel kezeltetni, sikertelenül. Akkor meg miről beszélünk?!

13:13:

Végre egy értelmes vitapartner.

Azt írod: "Nem igazán értem, miért is beszélgetünk arról, hogy mitől alakul ki a homoszexualitás, amikor erről több kutatás is létezik - és egyik sem állítja azt, hogy a szülők által okozott traumák miatt.

A mai két legelfogadottabb álláspont az, hogy az X kromoszóma egyik módosulása miatt és a terhesség alatt való stressz miatt felszabaduló hormonok miatt, melyek a magzat hormonszintjét is megváltoztatják, ez pedig a terhesség korai szakaszaiban az agy olyan részeit formálhatja át, amik meghatározzák a különbségeket a női-férfi szexualitás és nemi identitás között."

A téma a mai napig vita tárgya, és teljességgel még egyik feltevés sem bizonyosodott be. Mivel eleve elítélik azt, aki devianciaként közelíti meg a homoszexualitást, ezért ebben az irányban (mégpedig hogy belejátszik-e a kialakulásába szülők által okozott trauma) nem is történnek kutatások, mint már írtam is.

"A homoszexualitás gyermekkori traumákra való ráfogását már rég elvetették a tudósok, kutatók, mint indokot."

Igen, elvetették, de nem azért, mert bebizonyították, hogy nem játszik bele, hanem azért, mert az évek során megerősödtek a homoszexuális érdekvédelmi csoportok, és az ő nyomásukra a feltevést is elvetették.

"Még valami: az állatvilágban is van homsozexualitás, szerinted pl.a kismajmoknak is fakanalat adott az édesanyjuk a kezükbe hímnemű létükre?"

Természetesen nem. Ellenben a kismajmot is érheti trauma, pl. egy agresszív felnőtt majom viselkedése által. Azon kívül alapvetően heteroszexuális embereknél/állatoknál is megfigyelhető a homoszexualitás, ha szexuális vágyaikat hosszú időn keresztül nem tudják ellenkező nemű partnerrel kiélni. (Pl. börtönökben, stb.)

"Vagy esetleg azt magyarázd meg, hogy miért van mégis annyi csonka család, ahol a gyermek nem lett homoszexuális az apa/anya minta hiánya ellenére, vagy olyan, ahol az egyik szülő agresszívan viselkedett, stb.,stb."

Nagy valószínűséggel azért, mert a homoszexualitásra hajlamosító tényezők, mint sok esetben, itt sem elegendőek önmagukban. Tehát ha a gyerekben nincs meg genetikailag a hajlam, akkor bármi történhet vele, nem fog kialakulni nála a homoszexualitás. Egyébként ez a többi deviancia esetében is éppen így van. Mindezek ellenére, a többi deviancia esetében sem feltétlenül alakul ki a deviáns viselkedés, mert önmagában a genetikai hajlam nem elegendő hozzá, kell a megfelelő környezeti behatás is.

"Nyilván vannak olyan családok, ahol az éppenséggel homoszexuális gyermek átélt traumákat, de ha igaz lenne az elmélet, minimum az ilyen gyermekek 80%-ára igaznak kellene lennie, ez pedig nem így van. "

Bizonyítsd konkrét vizsgálati eredményekkel!

"Éveken át próbálták a homoszexualitást pszichiáterekkel kezeltetni, sikertelenül. Akkor meg miről beszélünk?!"

A kialakult devianciát gyógyítani nem lehet, legfeljebb gyógyszerekkel elfojtani. Ez nem csak a homoszexualitással van így.

Nem nagyon volt kedvem elolvasni az eddigieket, bocsi érte.

A kirekesztés egy f@szság, minden értelmes és racionálisan gondolkozó ember beláthatja, hogy nincs értelme és ha elolvassa az "indokokat", hogy miért is veszélyforrás, baj stb. ez, akkor látja, hogy ezek abszolút támadhatóak.

A házasság római jogi intézmény (matrimonium) amit nem sok változtatással működtetünk ma is. Rómában a család szerkezete teljesen más volt, a párválasztás stratégiai kérdés is volt (a családfő - pater familias pl. igencsak beleszólhatott) így nem hagyta a jog a melegek házasságát. Ma viszont a 80 éves nagyapám már nem áll jogilag felettem és tulajdonképpen a társadalom számára mindegy ki az ember párja, így akár hagyhatnánk is. A jogász viszont egy olyan állatfajta, ami leragad az egyetemen Rómában elsőben és utána nem tágít onnan. Ha feldobod, hogy miért ne? - a válasz 99%-ban úgy fog kezdődni, hogy mert Rómában...sajna ez van