Az örökség minden körülmény között jár?

A kérdést nem is jogi, inkább morális értelemben kérdezem!Édesapám és a testvérem között mindig felemás viszony volt. Ebben mindkettő hibás volt!

Most már testvérem is nős, én is férjnél vagyok. A helyzet közöttük apuval még mindig nem az igazi.

Valamelyik nap apukám felhozta szóba az örökséget, hogy nem is tudja mi legyen, mert fél,hogy tesóm majd eltapsolja valami hülyeségre stb.

Aztán azt is mondta,hogy bántja,hogy tesóm és a sógornőm alig nyitják rájuk az ajtót, szinte csak akkor,ha kell valami. Újévkor pl. nem tudom hány napig a közelükbe sem mentek, nem is hívták fel őket. Mondta,hogy már gondolkodott azon,hogy végrendeletet ír,mert úgy tudná szabályozni,hogy ki mennyit örököljön.

Megmondom őszintén én ezt nem szeretném, viszont én is úgy látom,hogy mindent,amire szükségük van a szüleimnek mi segítünk elintézni a férjemmel. Mi kérdezzük meg,hogy hogy vannak, ha betegek mi hozzuk a gyógyszert stb. Tesómék meg mintha csak úgy elvárnák az örökséget.

Beszéljek erről a tesómmal? Lehet egy ilyen beszélgetésnek jó vége?