Jogosan vette fel a halott apám földjei (amit mi örökölünk) után a támogatást a volt élettárs? Ha nem, mit lehet tenni?

Itt többen az élettárs pártjára keltek, azonban nincs igazuk.

Az élettársnak nem jár semmi azért, mert valaki élettársa volt. Nyilván azért volt vele, mert valamiért megérte neki. Érzelmileg, anyagilag, stb.

Az, hogy az elhunyt rokonai nem látogatták az elhunytat, szintén nem jelent semmit. Ez nem kötelező és a hagyaték sem aszerint oszlik meg, hogy ki milyen viszonyban volt az örökhagyóval. Kivált, hogy nem is tudjuk, mi volt az oka annak, hogy felé sem nagyon néztek.

A jog viszont egyértelmű.

Az örököl, aki örökösként megnevezhető, ez pedig a kérdező.

Az élettárs bűncselekményt követett el, amikor a pénzt felvette, mert ez őt nem illette meg. Akkor is bűncselekményt követett el, amikor az ingó vagyon egy részét értékesítette, még akkor is, ha ezt a pénzt igazolhatóan a temetésre fordította.

A temettetés alaphelyzetben az örökösök kötelessége, de a tényleges temettető hitelezői igénnyel léphet fel a hagyatéki tárgyaláson az örökösökkel szemben. Azonban a temetés ténye önmagában nem jogosítja fel arra, hogy az örökséggel rendelkezzen.

Korábban már írtam, én ajánlottam, hogy ügyvédhez kell menni.

Nem értem az olyan hozzászólókat, akit szégyelljétekmagatokoznak, meg az örökségről lemondást szorgalmazzák.

(Komolyan néha az az érzésem, hogy sokan csak azért jönnek fel ide, hogy észosztással, ítélkezéssel kompenzálják a szaros kis elbsazott életüket.)

Szóval:

Ha egyenes ágon jár az örökség, akkor JÁR. PONT.

Ha az élettárs jogszerűtlenül vett fel támogatást az elhalt nevében, az közokirathamisítás, vagy okirattal való visszaélés, ami büntetőjogi kategória.

Ráadásul ha bunkó volt a fater és gondolom az élettárs sem biztogatta, hogy azér Jocókám, ne légy kötschög a gyerekeiddel, akkor még morálisan sem aggályos, ha felléptek a jogos járandóságotokért és nem hunytok szemet az élettárs csalása felett. Mert érzésem szerint a támogatás összege a földek tulajdonosát, halála esetén az egyenesági örökösöket illeti meg. PONT.

Ebben sincs mit szépítgetni és kozmetikázni meg jópofizni.

Az élettársnak is azt tudnám mondani, hogy a szankciók ellenszere a jogkövető magatartás. PONT.

Nyilván először békésen egyezkedni kellene, de semmiféle gyermeki hálára alapozott jóhiszeműség elvárás nem terjedhet ki arra, hogy szemet hunyunk Lujzinéni öncélú csalása felett.

"A temettetés alaphelyzetben az örökösök kötelessége, de a tényleges temettető hitelezői igénnyel léphet fel a hagyatéki tárgyaláson az örökösökkel szemben. Azonban a temetés ténye önmagában nem jogosítja fel arra, hogy az örökséggel rendelkezzen."

Ez tévedés, maga a temetés az elhunyttal együtt élő házastárs vagy élettárs kötelessége, ha van ilyen. A temetés költsége viszont minden esetben hagyatéki teher. Ez két különböző dolog.

"20. § (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:

a) aki a temetést szerződésben vállalta;

b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;

c) * végintézkedés hiányában elhunyt temetéséről az elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa vagy élettársa;

d) * az elhunyt egyéb, közeli hozzátartozója a törvényes öröklés rendje szerint."

[link]

"A hagyatékkal kapcsolatos költségek és tartozások

A hagyatéki tartozások az alábbiak szerint csoportosíthatók:

1. az örökhagyó halála folytán felmerülő költségek

- az örökhagyó illő eltemetésének költségei;"

[link]

"Ez tévedés, maga a temetés az elhunyttal együtt élő házastárs vagy élettárs kötelessége, ha van ilyen. "

Látod, ez a tévedés (Ilyen az, amikor hülyék hoznak törvényt).

Ugyanis temettetésre, annak költségviselésére a világon senki nem kötelezhető, hacsak nem részese az elhunyt hagyatékának, legalább akkora részben, hogy az fedezze a temetés költségeit.

Élettárs meg aztán kivált nem!