Küzdősportban jártas lányok, nem féltek edzésen a sérülésektől?

Nem.

Ahova Én járok, ott egyedül vagyok nő, a többiek mind férfiak. Bizalmon alapul az egész. Igyekszik mindenki képességeihez mérten komolyan venni az edzéseket. Gyakorlunk, senki nem akarja elvenni a másik kedvét. De az oktatónk mindig elmondja, hogy az erő kontrollálása nagyon fontos (ezt főleg a fiúknak, férfiaknak mondja). Szétütni valamit/valakit könnyű, de tudni kell megállítani az ütést, akkor is, ha a masik elbambul vagy éppen nem véd helyesen.

Van egy nagy darab srác, vele például szeretek edzeni, mert tudja azt, hogy jóval erősebb nálam, viszont nem él vissza vele. Engedi, hogy megcsináljam rajta a technikákat, viszont nem is üt szét. Win-win szituáció. Ő is fejlődik és Én is fejlődök.

Akkor szoktam egy kicsit félni, ha új emberek jönnek, mivel ők még kiszámíthatattlanok, nem tudni, mit várhatsz el tőlük. Van a harcművészetekben teljesen járatlan illető: ott az lehet a gond, hogy nem figyel az intrukciókra, kapkod, gyorsan akarja csinálni és izomból csinálja a mozdulatokat. Kellemetlen tud lenni, rántások, indokolatlan feszítések lehetnek belőle.

Illetve, van a harcművészetekben nagyon is jártas illető, aki meg túl ügyes, túl erős, viszont még nem tudja, hogy nálunk hogy szokás, vagy nincs hozza szokva a kisebb partnerhez. Velük se feltétlen szeretek gyakorolni, mert baj lehet belőle.

Összeségében, biztonságosnak tartom az edzéseket, lila foltok, véraláfutások fordulnak elő olykor. Nyílván a fiúk tekintettel vannak arra, hogy kinek milyen képességei vannak. Időnként kihív az oktató uke-nak, de számításba veszi, hogy kivel gyakorol. Egyszer nem vette számításba, akkor megsérült a térden, de közösen tanultunk belőle.