Kinek melyik harcművészeti stílus tetszik vagy vált be?

mi számít "gyengének"? aikido, hm. tény, hogy nincsenek benne pörgőrúgások és egyáltalán nem ütésekről, támadásról szól.

a kérdésedben a harcművészet szót használtad, és számomra az aikido harcművészet. úgy gyakorolom, hogy nem célom van vele (nem akarom szétrúgni mások seggét; ha megtámadnak, inkább felveszem a nyúlcipőt), hanem eszközként használom: nem jobb akarok lenni a másiknál, hanem szeretném megérteni az összefüggéseket, a filozófiáját, betekintést nyerek valami mélyebb dologba. nyilván sok-sok évi gyakorlás után jut el oda az ember, hogy megfelelően tudja kontrollálni saját magát (ld. mesterek, és az aikido egyik alapelve egyébként is a "kontrolláció"), és akkor már meg tudja keményítani a mozdulatait.

ld. az alapító élettörténetét, néhány nagyon-nagyon régi videót. fürge, gyors és erős. a tanítványainak pedig éles kardot adott, hogy "nesze, öljetek meg, ha tudtok".

Nekem a Japán Ju Jitsu nyerte el a tetszésemet, és be is vált nem egyszer.

Az Aikido sok helyen azért nem hatákony, mert nem hozzáértő mesterek vannak. A t9rténelem is tipikusan egy olyan tantárgy, amit vagy szeret az ember, vagy utál. Ez szerintem nagyban függ egyéni beállítottságtól, de még ennél is hangsúlyosabb maga a tanár személye. Na az aikido is ilyen, a mesteren múlik többnyire, hogy hatékony-e avagy sem (abba most nem megyek bele, hogy te hogyan tudod használni, mert mint mondtam, az egyéni beállítottság is sokat nyom a latba). Mondok egy példát: egy aikido edzésen voltam, és egy dobásnál nem csak mgedöntöttem ellenfelet azt hagytam elesni, hanem jujitsu-s módon nem kicsit rásegítettem, hogy minél hamarabb talajt fogjon. Úgy is mondhatnánk, hogy a földbepasszíroztam. Erre az edző azt montda, hogy "ezt nem szabad így csinálni, mert az utcán így baja eshet az embernek (pl beveri a fejét a betonba) és az aikido a szeretetről szól, nem pedig egymás megöléséről." Szerinted egy ilyen idealista edzővel tudsz hatékonyan aikido technikákat tanulni? Szerintem nem. Holott volt olyan edző is, aki egy támadásomra reagálva két pillanat alatt a földre teremtett, és már feszítette is az éppen keze ügyébe kerülő végtagomat. Na nála bizonyosan érdemes volna tanulnom. Ebből is látszik kedves kérdező, hogy az edzők személyisége, és ezzel párhuzamosan az aikido edzések hatékonyságban való minősége erősen változik. Ez fpleg azért van, mert az Aikido egy út, egy filozófiai rendszer is egyben, így mindenki máshogy értelmezi. Na meg hogy nem mindenki tanult japán mestertől, vagy japán szemléletben. A "jutsu" jellegű stílusoknál ez kevlsbl kockázatos, mert a stílusosnak alapból az egyik alapelve, hogy minél gyorsabban és ahatékonyabban kiiktassa az ellenfelet. Ezen sok mindent nem lehet megváltoztatni, akinek nagyon más a szemlélete, az valószínűleg más stílust keres magának. Az Aikido szellemisége és harcrendszere (aminek amúgy a jujitsu az alapja) viszont "do" jellegű iskolalként elég univerzális és nyitott arra, hogy több ember megtalálja benne a számításást. Akárcsak a kínai Tai Chi esetében. Lehet egyszerá egészségmegőrző torna, de lehet gyilkos harcművészet is. Csak szemlélet, és ennek tükrében való gyakorlás "mikéntje" a lényeges.

Én személyszerint a Ju Jitsu-t választottam követendő utamnak. Az Aikido is nagyon hasonló (hiszen a jujitsu-ból fejlődött ki, mint azt már említettem) de az én szemléletemhez nem nagyon igazodik. Számomra az Aikido filozófiája és mozgáskultúrája nem elég agresszív. Az én temperamentumos természetemhez egyszerűen nem illik egy ennyire deffenzív stílus. Ez persze csak az én meglátásom, hiszen ízlések és pofonok. Nem von le semmit az Aikido harcértékéből. A Thai box is egy igen jó stílus, de az meg már számomra túlságosan is agresszív, pontosabban ott mintha nem igazán kellene gondolkozni. Nagyon egyszerűnek, és primitívnek tűnik nekem, főleg a Muay Boran-hoz képest (kár hogy már szinte sehol sem oktatják).

Szerintem minden harcművészetben meg lehet találni a szépséget, ha hinni tudsz benne. Emlékszem, annak idején a karatét milyen szenvedélyesen imádtam. Volt ilyen aikidós korszakom is. Most a boksztól vagyok oda meg vissza, sőt, amióta az aikidót a boksz felől nézem, azóta az aikido megint tetszik, de már máshogy értelmezem, mint korábban.

Amit ki nem állhatok, amikor beleszaladok HM fikázókba. Pl. hogy ő karatézott 35 évig most meg judozik, és szerinte az aikido szar, mert lement egy edzésre és miután betartott az edzőnek, az nem tudta rajta megcsinálni a technikát. Vagy akik szerint a ringsport az nem jó az utcára (LOL), meg akik szerint különbség van a harcművészet és a sport között, illetve akik szerint a BJJ buta versenysport, vagy éppen a ju jutsu egy használhatatlan sz@r. Bírom az ilyen megmondóembereket, tolják a hülyeségüket, és meg is vannak győződve arról, hogy milyen frankón megmondták. Az ilyen emberek a saját harcművészetükből is annyit értettek meg csak, mint a fazék a benne fővő levesből, hogy egy ősrégi klasszikust idézzek (fiatalok kedvéért: Obi-One Kenobi Darth Vadernek a Halálcsillagon :)).

A BJJ (brazil jiu jitsu) valójában egy judo származék. Jigoro Kano egyik tanítványa terjesztette el Amerikában, és a koshen judot preferálta (ez a judo iskola a földharcot kedveli). Legjobb (tulajdonképpen egyetlen) tanítványa a Gracie család volt, akik ezt a tudományt tovább fejlesztették, és sikerrel használták kihívásos küzdelmekben. Tulajdonképpen nekik köszönhetjük a mai "(majdnem) mindent lehet" MMA típusú bajnokságokat, mint az UFC, pride stb. A lényeg, hogy a BJJ az földharc-központú, kissé tovább fejlesztett koshen judo.

A ju jutsu meg a jiu jitsu az ugyanaz, csak a nevet így is meg úgy is átírják. Ez eredeti japán szamuráj harcművészetnek mondja magát, persze ez is egy dinamikusan fejlődő modern harcművészet, amely magába foglal ugyanolyan elemeket mint a judo, aikido és karate. (Csak egy példa: a szamurájok SOHA nem rúgtak, a ju jutsusok igen stb.)

Aikiboxer:

Mindennel egyetértek, leszámítva az utolsó mondatot. Én konkrétan láttam már pont a Daito ryu-ban, hogy odaszúrtak egy-egy rúgást. Persze messze van az a Csák Noriszos pörgőrúgástól, de nem hinném, hogy soha nem használtak. Ugyanakkor egyetértek, hogy a Sengoku Jidai idején bizonyosan nem képezték rúgások az iskolák anyagát. De hát ugye egészen az Edo korig fejlődött a jujitsu, akkor kerülhettek bele rúgások. De a lényeg, hogy vannak :)

A mai modern ju jitsu meg valóban folyamatosan fejlődik, bár japánban mintha megálltak volna a koryu szintjén. Ugyanakkor érthető, elvégre Toyo-ban elég nagy a közbiztonság, az ember bizonyosan nem azért tanul, hogy megvédhesse magát.

Hm szidós korszakom nekem is volt, főleg az Aikido-ra voltam kihegyezve. Aztán találkoztam egy mesterrel, aki úgy levágott a földre, hogy csak nyekkentem. Akkor azért elég alaposan elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen minden stílus használható, csak nem mindegy hogyan használják. Bár azt továbbra is tartom, hogy a manapság divatos civil krav maga meg a defendo csak lemásolt jujitsu és aikido technikák tárháza, amivel átverik az embereket...