Aikido vagy Shaolin Kung Fu?

"Szóval DE, a Shaolin valós harcban érte el a jelenlegi formáját, a testharca bármi is legyen, fejlettebb az Aikidonál.

A Chin Na a Jiu Jutsu apja. És hát a Jiu Jutsu sem egy "buta" stílus."

Na ez megint úgy full baromság, ahogy van! A shaolinok mai napig nem értenek semmit sem a testharchoz. Az pedig a világ legnagyobb baromsága, hogy a jujutsu alapja a Chi Na.

Te honnan veszed ezeket az idióta adatokat, már megbocsáss??

Te úgy effektíve a kungfu történelmét nem ismered. Sokkal összetettebb és bonyolultabb a történelme a kínai harcművészeteknek.

Szinte minden kungfu alapja, az, hogy ne kerülj földre és ne kerülj sokáig test kontaktusba az ellenféllel. éppen ezért a legtöbb kungfu irányzatban SEMMILYEN testharc technika nincsen. Az a kevés irányzat amikben van, az is igen alacsony szintű egy aikidóhoz képest.

"Amit a Wudangról írtál az igaz, azonban az sokkal szolidabb volt, mint a Shaolin, tehát annyit nem harcolt. Míg a Shaolin napi szinten túlélt, a Wudang annyira nem. Bár tény, hogy a Wudang legyőzheti a Shaolint."

Annyit nem harcolt a Wudang?? Több száz éven keresztül több császári dinasztia uralkodása alatt kiképzési tananyag volt a császári seregben. Ahogyan a feudális Japánban a legjobb kardforgatók a szamurájok voltak, úgy Kínában a wudang szerzetesek voltak a legjobb kardvívók.

Ellenben a shaolint soha sem használták katonai célokra. Az, hogy pár béna hegyi banditával elbántak a shaolinok az igen kevés. A Wudang-Shan hegység templomai ellenálltak a mongolok térhódításának is, míg ez idő alatt a shaolin templomok porig égtek, a szerzetesek sorra haltak meg. A wudang kolostorok stratégiai pontként is működtek.

A wudang kungfu lándzsavívás részéből alakult ki a Xing Yi Quan, a dupla szablyás részéből pedig a Bagua Zhang. Ezek később nem csak fegyveres, hanem pusztakezes stílussá IS fejlődtek. Ugyanez történt a Ba ji Quan-nal és a Tai Chi-val is, ezek is a Wudang leszármazottai. Sőt, az a wudang egyenes kardvívásból lett a Tai Chi (nem véletlenül hívják a kínai egyenes kardot wudangi vagy taichi kardnak), ami később szintén pusztakezes elemekkel is kiegészült. Ezek mind-mind katonai felhasználásból fejlődött ki. A shaolinból kungfu származó stílusok, pedig megmaradtak a köznépnek önvédelem gyanánt.

Szóval soha sem volt a wudang és a shaolin egy szinten.

Ha megnézel egy wudang kungfu ütés-rúgás kombót, akkor lényegében olyasmi, mint egy TKd+savate, amolyan taichisan. Nincsenek állatformákkal túlbonyolítva. Tartalmaz MINIMÁLIS állatformát, de bőven nem túlozza el úgy mint a shaolin. Ezért praktikusabb is.

* shaolin kungfuból származó...

(bocs elgépeltem...)

A másik fontos dolog, csak hogy értsük is a miértjét a dolognak. Kínában a templomi kungfu stílusok terjeszkedésénél sokat számított a vallás és a gazdasági helyzet is.

A shaolinok buddhisták voltak (és mai napig is azok), a buddhizmus kimondja, hogy hagyd hátra a világi dolgaidat, és ne vedd el semmilyen élőlény életét, ha nem muszáj. Mindig is kivonták a shaolinok magukat a világi dolgokból, legyen szó gazdaságról, politikáról..stb. Nem is beszélve arról, hogy kegyetlenül csórók is voltak. Egy zárt rendszer volt, ami igazi kemény ellenfelekkel soha sem küzdött.

A wudang szerzetesek taoista vallást gyakorolnak. A taoizmus nem is vallás annyira, inkább csak afféle filozófia alapokon nyugvó életforma. Sokkal nyitottabb a világi dolgokra. Kivette a részét a politikában is (még ha nem is túlságosan), erősebb anyagi támogatást is kaptak ezáltal. Nem véletlenül vettek részt háborúkban is, ott fejlődött ki, ott érett igazán hatékonnyá. Aztán később ez is változott, utána ők is olyanok lettek, mint a shaolinok, zártabbak. De még így a maguk módján nyitottak maradtak a világra.

Világi ember mindig is tanulhatott wudang kungfut (bizonyos kereteken belül), míg shaolin kungfut csak és kizárólag szerzetes.