Milyen érzés lehet egy sportágban (pl. Forma-1) úgy indulni, hogy tudod hogy 100%-osan esélytelen vagy a győzelemre vagy akár a dobogóra? Mi motiválja mégis őket?

Ugyan az mint bármilyen más sportnál.

Szokták mondani hogy a részvétel a fontos, de méllyebben belemenjünk ha élvezel valamit akkor az abban nyújtott egyéni teljesítményed az ami visz előre a sok kudarc ellenére is.

Nálam a dinamikus lövészetnél van így. Indulok egy csoportban olyanokkal akik ellen semmi esélyem (volt már szerencsém európa bajnokkal is egycsoportban lenni) sincs hogy dobogós legyek. De mindíg eufórikus érzéssel tölt el ha kiadom magamból a legjobb teljesítményt. És az eredménytáblán is egyre közelebb kerülök a "profikhoz". Sőt ha folytatom a kemény edzést szerintem sikerülni is fog.

Azt hiszem ezt hívják megszállotságnak

Ha jól teljesítenek, akkor leszerződtetik őket a nagyok. Vettel sem vb autóban kezdte, Leclerc sem, Ricciardo és sokan mások sem. Russel az utolsó helyeken megy, de simán lehet Bottas utódja, Hamilton társa.

Sajnos vannak olyanok, akiknek nem jön ki a lépés, ők nem voltak elég jók, vagy csak már nem jutott nekik hely