Melyik az a módszer amivel több 10 vagy 100 ugyanolyan gépre lehet feltelepíteni ugyanazt az os-t leggyorsabban?

Alapjában véve két lehetőséged van.

Vagy valamilyen kliens-szerver szolgáltatást használsz hálózati bootolással, vagy "kézzel" telepíted fel a lemezképfájlokat.

Előbbinél a gép kell, hogy tudja a pxe bootot, és kell egy erre alkalmas szerver, pl,. Windows esetén a WDS. És persze megfelelően elő kell készítened sysprep-pel a rendszert, mielőtt a többi gépre feltelepítenéd.

A másik módszer a klasszikus "Ghost-olás", ami kifejezés még a Norton Ghost nevű, erre szolgáló szoftver után kapta a nevét. Ma leginkább a CloneZillát használjuk erre, ez maga egy jócskán testreszabott Linux, egyetlen feladattal, hogy az adott lemezképfájlt fizikai lemezre másolja (vagy fordítva). Sőt, nem csak képfájlokkal, hanem partíciókkal, és egész lemezekkel is tud dolgozni. Az előző munkahelyen minden gépen volt egy rejtett partíció, oda klónoztam le telepítés után a C: meghajtót, így szükség esetén simán vissza tudtam állítani a telepítés utáni, "tiszta" rendszert. Csak a CloneZilla DVD vagy pendrive kellett hozzá. De le lehet menteni lemezképfájlokba is a rendszert, és mivel tudja kezelni az elterjedtebb hálózati protokollokat, a képfájlt akár hálózati meghajtóra is lehet menteni. (Illetve onnan is fel lehet telepíteni.)

Kevésbé macerás módszer, mint a PXE/WDS megoldás, de kevésbé rugalmas is. WDS-nél nem egy az egyben klónt másol fel az új gépre, hanem hozzá is lehet igazítani a rendszerhez, pl. a partíciók méretét is beállíthatod. (Clonezillánál ez csak korlátozottan működik.) Windowsnál, ha különböző hardverkiépítésű gépek vannak, mindenképp jobb a WDS. Linuxnál, vagy azonos jardverű gépeknél meg tökmindegy.