Hotvipmodels.com oldalrol informaciok? Mennyire megbizhato? Tenyleg nem latom magam viszont mas oldalon? Ès muszáj mutatni az arcomat is?

Nem mondtam, hogy bárki menjen webkamerás stúdióba. Azt mondtam, a stúdiónak van értelme azok számára, akik nem tudnak, nem akarnak otthon dolgozni.

Azt nem értettem, ha otthon akar dolgozni valaki, annak miért kéne bármiféle cégen keresztül belevágni ebbe, hiszen a weboldalakra magánszemélyként is lehet regisztrálni.

Amiket írsz, elég jól hangzik, nem tudom miért kellett ezt harapófogóval kihúzni belőled és miért írsz ilyen ideges hangnemben, mintha legalábbis édesanyádat szidnám, ha szkeptikus vagyok az ügynökségeddel szemben.

Egyébként mi volt az elvárásuk veled szemben, hogy ezt a kezdeti segítséget megkapd? Például bizonyos mennyiségű online óra, bizonyos típusú műsorok vállalása, ilyesmikre gondolok.

Elnézést, nem akartam ideges hangnemben írni, biztosan a sok rossz webkamerás stúdió tapasztalat miatt van. Amikor valaki webkamerás stúdiókat ajánl, mindig összeszűkül a gyomrom. Sajnos sok webkamerás stúdióval annyira rosszak a tapasztalataim és a barátnőim tapasztalatai, hogy én biztos nem mennék már sehová stúdióba. A legtöbb szemét csaló banda, tisztelet a kivételnek. De én jelenleg nem tudok egy igazán jó webkamerás stúdióról sem, ahol törvényesen és korrekten mennének a dolgok. Persze attól még lehet, hogy van ilyen. Nem nagyon keresgettem ezügyben mostanában. Max barátnőim meséltek pár hajmeresztő, gusztustalan sztrorit. Én óva intek mindenkit attól, hogy webkamerás stúdióba menjen, vagy ha nincs más lehetősége, akkor legalábbis nagyon alaposan nézze meg, hogy hová megy.

A kérdésedre visszatérve nem igazán voltak nagy elvárások, hogy megkapjam a segítséget a vipmodelstől. De nyilván azért voltak. Nem is vártam, hogy puszira adják. De meglepődtem milyen kevés dolgot kértek. Csupán vállalnom kelett szerződésben, hogy heti 5 ször minimum 4 órát online leszek. Na ez nekem eleve olyan volt, mintha semmit sem kértek volna, mert én ennél eleve többet terveztem.

Plusz kaptam egy négy napos online oktatást, amit személyesen tartottak Skypeon keresztül és az ott megtanított követelményrendszert onnantól kezdve kötelező volt betartanom. Ez mondjuk nagyon profi volt egy csomó videós segédlettel, meg nagyon király gyakorlati útmutatásokkal, amiket csak másolnom kelett. Tehát nem olyanokkal, hogy mosolyogjak, meg legyen jó a világítás, meg a sok hasonló bullshit, amit mindenki puffogtat.

De érdekes, mert pont, hogy nem azt tanították, hogy legyek nagyon bevállalós, meg hogy csináljak meg gátlástalanul minden undorító dolgot. Egy nagyon érdekes szemléletet adtak ezzel az egész webkamerás munkával kapcsolatban. Úgyhogy most már én is tapasztalatból mondhatom, hogy egyáltalán nem úgy lehet sok pénzt keresni, hogy minden undi dolgot elvállalok a pénzért és gátlástalanul bevállalós vagyok.

No hát ilyeneket kértek a segítségért cserébe. De rengeteg segítséget kaptam a technikai felszereléseken kívül is, többet le is írtam, amiért soha nem kértek semmit. Én azt értékelem a legjobban, hogy azt érzem tényleg segíteni akarnak nekem, nem csak pénzt keresni rajtam vagy jól lehúzni engem.

Akkor mégegyszer: nem AJÁNLOTTAM semmilyen stúdiót, én magam se dolgoztam egyben se. 1-2 hirdetésbe belefutottam, és volt amelyik a honlap alapján jól nézett ki, ennyi.

Annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy aki semmilyen körülmények között nem tud vagy akar otthon dolgozni, az ott megteheti.

Az jó dolog, ha a Hotvip Models kézzel fogható segítséget is nyújt, nem csak egy regisztrációt adnak bullshit szöveg kíséretében. Bár a honlapjuk tele van rizsával, meg az emailben kérhető tájékoztatójuk is siralmas, nekem ez alapján a szokásos pénzsóvár bandának tűnnek.

Kb olyan érzésem van őket olvasva, mint amikor egy MLM ügynök tukmálja a termékét, lyukat beszélnek a hasamba, hogy vegyem már meg. És mivel te is pont ebben a stílusban írsz, még mindig nem tudom, hogy belső ember vagy-e, vagy egyszerűen már teljesen átvetted a modorukat.

Ha mégis egy modell lennél, elmondom neked mégis mi a gond azzal, hogy ügynökségek élősködnek rajtad, pedig otthonról dolgozva ilyenre nem lenne szükséged.

Egy magyar átlagfizetés kétszereséért, háromszorosáért elvállalsz egy munkát, ami a társadalomból való kitaszítottsággal jár. Mert ez így van, akárhogy szépíted. Innentől hazudnod kell, miből élsz, megromolhatnak családi, baráti kapcsolataid, nehezebb lesz párkapcsolatot kialakítani. (Ha téged mindez nem érint te a szerencsés kivétel vagy.)

Szóval 300-600 ezer Forintért havonta ezt bevállalod, közben meg a "főnököd" tőled és a hozzád hasonlóktól tízmilliókat kaszál, annyi a pénze, hogy már offshore számlán kell rejtegetnie, és ebből a pénzből, amit te a testeddel kerestél, villát meg luxuskocsikat vesz a párjának, gyerekeinek, szüleinek, akiket egész biztos nem akarna ilyen munkakörben látni. Közben pedig nők százait próbálja rávenni a sima modorú szövegével, hogy ez milyen ártatlan dolog.

Engem ez bizony zavarna, és inkább kenyéren és vizen élnék, hogy összeszedjem a felszerelésemre valót, ha már mindenképp ezzel akarok foglalkozni és minél kevesebb embert akarnék a munkámmal eltartani.

Megértem a Te álláspontodat is. Ez is egy vélemény.

A követelményrendszer alatt azt értsd, hogy ez inkább egy gyakorlati útmutatás, ami igencsak hasznos. Bárcsak korábban kaptam volna ilyet. A keresetem már az első héten többszöröse volt azoknak a pénzeknek, amit addig bárhol kerestem akár stúdiókban is. És nekem kifejezetten tetszik, hogy nem nekem kell feltalálnom a spanyolviaszt, nekem nem kell gondolkodnom semmin, hanem azonnal tudom mit és hogyan csináljak ahhoz, hogy sokat tudjak keresni. Ez manapság szerintem ebben a szakmában nagy kincs, ha nem akarok évekig szenvedni, hogy majdcsak beindul egyszer a dolog.

A társadalomból kirekesztettségről annyit, hogy én sosem voltam egy képmutató ember. Az anyukám volt szinte az első, akinek elmondtam, hogy mit fogok csinálni amikor annak idején elkezdtem. A barátaim is mind tudják, hogy mivel foglalkozom, sőt 10 éve élek egy nagyon boldog párkapcsolatban, ami most már 4 éve házasság. A férjem pedig mindenben támogat. A barátnőim közt is van kettő is, akik boldog párkapcsolatban élnek, pedig webkamerás modellek. Ők sem panaszkodtak még soha, hogy ki lennének rekesztve. Sem a régi stúdiós munkatársaim. Ezt a kirekesztés dolgot szerintem csak azok gondolják, akik nincsenek benne ebben a szakmában. Viszont, ha vannak ilyen lányok, akkor azokat nagyon sajnálom, mert valamit nagyon nem jól csináltak az egész életükkel.

Nekem nem romlottak meg a kapcsolataim és hazudnom sem kell senkinek, mert nem olyan emberekkel veszem magam körül. Milyen barátok azok, akiknek hazudni kell? Az más dolog, hogy nem kötöm mindenkinek az orrára, hogy mit csinálok. A bevételeim teljesen adózottak és legálisak és tudok hitelesen és leinformálhatóan hivatkozni olyan foglalkozásra (ezt szintén a vipmodelsnek köszönhetem) ami biztosítja az inkognitómat az olyan emberek előtt, akikre nem tartozik ez a dolog. Nincs kedvem ugyanis a szakmámról bájcsevegni mindenkivel.

Egyébként pedig azt veszem észre, hogy manapság ez a webkamerás munka dolog az embereket lassan már meg sem hatja. Ha elmondom is nekik, nem igazán érdekli őket. Maximum az idősebb korosztály egy része az, aki ezen még fenn van akadva. Meg a begyepesedett életszemléletűek.

A keresetemre visszatérve még annyit, hogy nyilván Te is tudod, hogy 3-600 ezer Ft igencsak a belépő szint, ha valaki nem egy ócska modell. Ezek a gyenge, vagy lusta hónapjaim maximum.

Az meg, hogy a tulajdonos gazdag lehet?... És? … Menjek bárhová dolgozni, a főnököm vagy a cég tulajdonosa mindenhol többet fog keresni. Miért érdekelne ez engem? Ez a világ rendje, nem? Nem az a lényeg, hogy jó fizetést kapok és azt ki is fizetik?

Ez alapján akkor, ha bármilyen cégnél ajánlanak nekem egy bármilyen munkát, ahol mondjuk havi egymillió forintot keresnék, először meg kellene néznem, hogy a cégtulajdonos mennyire gazdag? És ha nagyon gazdag, akkor nem vállalom el a munkát. Inkább csöveskedem. Ez nekem nem tűnik logikusnak.

Akkor, ne menjek el például dolgozni a Facebookhoz sem, mert Mark Zuckerberg dollármilliárdos?

Én mások pénztárcája helyett a saját életemre szeretek koncentrálni és a saját lehetőségeimre. He pedig van olyan lehetőségem, amivel sok pénzt kereshetek és megalapozhatom a jövőmet, akkor azzal élek. Ez az én hozzáállásom az életemhez. Persze ettől megértelek téged is. De hát ilyen ez. Ha valakinek nem tetszik, hogy egy cégnél a főnöke, vagy a cégtulajdonos gazdagabb lesz, mint ő, vagy mások is fognak a munkájából pénzt keresni, vagy bármi nem tetszik neki, akkor ne menjen oda dolgozni. Ez ennyire egyszerű. Mindenki dolgozzon ott, ahol szívesen teszi. Ez lenne az ideális világ.

Nézd, Mark Zuckerberg adott esetben biztos beugrana elvégezni azt a munkát, amire én jelentkeznék, vagy valamelyik családtagját is örömmel látná a pozícióban. Nem úgy ezek a stúdió- és "modellügynökség" vezetők. Ez a különbség.

A keresetek licitálását hagyjuk; elég sok modellel beszélgettem az évek során -volt, akinek a statisztikájába is beleláthattam-, és pontosan tudom, hogy az általad "belépő szint"-nek titulált összeg fölött csak az keres, aki napi 10-12 órát sugározza a műsorát, saját weboldalt, üzleti célú közösségi médiát üzemeltet, több száz fizetős videót készít (adott esetben partnerrel), tehát szinte az egész életét ennek a munkának szenteli.

Azt nem tudom, jó hozzáállás-e bármilyen kreatív munkához, hogy nem kell gondolkodni és feltalálni magad, hanem csak droidként utánozni valaki mást. Abszolút nem biztos, hogy más receptje nálam működne, ha én egy, teljesen más típusú személyiség vagyok.

Szerintem jó, ha valaki magának fedezi fel, hogy mi az, amit igazán szeret és amiben igazán jó, és lehet, hogy ha nem maga építi az online karakterét, sok ilyen dolog rejtve is marad.

És mint írtam, ha úgy érzed, az emberi kapcsolataidnak nem árt ez a munka, te inkább szerencsés kivétel vagy. De még ha kivétel nélkül minden barátod tapsol is hozzá, hogy te ezt csinálod, akkor is nehéz. Hiszen aki jól akar keresni, annak este, éjszaka, hétvégén kell dolgozni, ha meg amerikaiak által látogatott oldalon vagy, akkor aktívkodhatsz hajnali 3-tól 7-ig, hogy a new yorki csúcsidőt elcsípd. Tehát amikor normál munkaidejű emberekkel magánéleti programokat lehetne szervezni, többnyire foglalt vagy.

A párkapcsolatodban gondolom, már előbb a férjeddel voltál, mint ebbe belevágtál volna, így nyilván egyszerűbb volt lenyeletni vele a munkádat.

De válaszolj őszintén pár kérdésre:

Említetted, hogy édesanyád megértő ebben a dologban (miért is ne, az anyák akkor is szeretik a gyereküket ha, embert öl) de mi a helyzet édesapáddal?

Elmennél-e egy osztálytalálkozóra és mesélnél-e büszkén a munkádról a volt tanáraidnak?

Ha van (lesz) gyereked, neki hogyan tálalod ezt a dolgot?

Ha lányod lenne és ezt akarná csinálni, őszintén örülnél neki?

Ha valamiért megromlana a párkapcsolatod és újra ismerkednél, szerinted a munkád semennyire nem nehezítené meg a helyzetedet?

Hát ez érdekes… úgy tűnik változnak az idők. Én soha nem dolgoztam napi 10-12 órát, nincs saját weboldalam, közösségi médiám sincs, fizetős videóim meg végképp nincsenek. Ezekre nekem soha nem volt szükségem, hogy jól keressek. Ugyanezt tudom elmondani két barátnőmről is, akik szintén otthonról dolgoznak már egy jó ideje.

Még véletlenül sem szentelem a munkának az életem, minden hétvégén a családommal vagyok. Egy percet sem dolgozom péntek délutől hétfő reggelig soha. Ez nekem szent. A baráti kapcsolataim is teljesen rendben vannak, mert soha nem dolgozom sem éjszaka, sem mint mondtam hétvégén, bármikor tudok bárkire és bármire időt szakítani, ha akarok. Sőt, pont, hogy én vagyok az akire a leginkább számíthatnak, mert én bármikor el tudok szakadni a munkából kéreszkedés nélkül és tudok segíteni. Ha programot szeretnék valakivel, vagy épp valamilyen teendőm van, akkor azt a napomat úgy csinálom, hogy simán összejöjjön. Teljesen szabad vagyok ebben. Én nem valami amerikai csúcsidőkhöz igazítom a munkámat és az életemet, hanem az életem az első és ehhez igazítok mindent. A munkát is. Ez a legjobb az egészben. Akkor dolgozok otthonról, amikor akarok. Azt a napi 4-5 órát meg simán beteszem valahová ahol épp a legjobb nekem. Ettől leszek szabad és nem valami irodai robot, akinek bent kell lennie kötött időpontokban a munkahelyén ahol aztán nyelhet a munkatársainak meg a beképzelt főnökeinek éhbérért.

A kreatívságra kitérve, teljesen személyreszabott segítséget, a te szavaiddal élve saját “receptet” kapok és nem vagyok egy droid. Bőven van hagyva annyi mozgásterem is, hogy ki tudjam élni a kreatívságomat és bele tudjam vinni a személyiségemet a munkába. Ennyi bőven elég nekem. Nekem nincs kedvem felfedezgetni, hogy mit hogyan is lenne jó nekem csinálni. Közben meg lehet hónapokig, évekig aprópénzeket keresni, vagy semmit. De legalább magamnak tapasztalom ki, hogy hogyan nem jó. Én tudod mit akarok? Pénzt keresni. Még pedig sokat és lehetőleg gyorsan. Ennyi. És pont ezt kaptam kezdettől fogva.

A kérdéseidre válaszolva pedig:

Drága jó édesapámmal az a helyzet, hogy még kicsi voltam amikor szépen faképnél hagyta az egész családot, úgyhogy pont nem érdekelne a véleménye. De amúgy meg felnőtt ember vagyok, elvárnám apámtól is, hogy fogadjon el és szeressen olyannak amilyen vagyok. Mert nem egy pisis gyerek vagyok és nem a tulajdona, hanem egy döntésképes felnőtt. Ha csak feltételekkel tudnak szeretni egy gyereket, akkor az nem valódi szeretet.

Osztálytalálkozó meg volt tanárok? Most komolyan téged ilyen dolgok izgatnak? Hogy mit szólnak a volt osztálytársaid, akik többniyre semmire sem vitték (lehet pont az ilyen félelmeik miatt), meg a kiégett tanáraid? Hát én nem az alapján élem az életemet, hogy mit gondolnak azok az emberek, akikkel majd lehet egyszer beszélek 10 évente osztálytalálkozón. Ha egyáltalán elmegyek egy ilyen nosztalgikus rendezvényre. Én a jövőbe szeretek nézni nem a múltban ábrándozni. Azt meg végképp nem csinálom, hogy azért élek csöves életet, mert a pénzkeresetemhez mit szólnak majd a volt osztálytársak, vagy bárki más. Ez számomra nonszensz. Mondjanak amit akarnak de én előre jutok az életben. Nem érdekel senki véleménye. Nem korlátozom magam ilyen dolgokkal.

Ha lesz gyerekem, nem fogom tagadni ezt a dolgot és ha lány lesz és bármilyen hasonló dolgot szeretne csinálni biztosan támogatni fogom. De akkor is támogatni fogom, ha valami olyan dolgot akar csinálni, olyat akar kipróbálni ami nekem nem tetszik, vagy amit én nem tartok jónak. Mert csak az az igazi szeretet, ami nincs feltételekhez kötve. Inkább segítek neki tájékozódni és megbízható információkhoz jutni, hogy biztosan szeretné-e, bármit is akar és ha igen, akkor én biztosan melette leszek. Legyen bármi is amit csinál. Aki nem így tesz és a gyerekét nem szereti mondjuk a munkája miatt, az soha nem is szerette azt a gyereket. Csak addik ameddig úgy viselkedett, ahogyan neki jó volt. Ez egy önző szülő, akinek valójában mindig is csak sajátmaga számított és nem a gyereke doldogsága.

A házasságomat nem hiszem, hogy bármi megronthatja, mert őszinte szereteten, elfogadáson és kölcsönös támogatáson alapul. De oké…legyük fel, hogy megromlik. Én akkor sem tartok attól, hogy bármilyen nehézségem lenne új párkapcsolatot szerezni. A munkával már most is előbb kapcsolatban voltam, mint a férjemmel. Az intelligens férfiakat szerettem mindig is, azok pedig nem szemellenzősek.

Jó, szóval te azt akarod elhitetni, hogy hétfőtől csütörtökig, mondjuk reggel 10-től délután 3-ig dolgozva megkeresel minimum egy millió Ft-ot ezzel a munkával, úgy, hogy csak startolod az adást és várod a csodát? Hagyjuk már egymást...

Még matematikailag is alig jön ki. Mennyi a jutalékod? Mondjuk átlagosan 0,6 dollár percenként? 36 dollár óránként, 5 órában 180 dollár. Ezzel a heti 4 munkanappal számolva az 18-19 munkanap havonta, tehát 3420 dollár kereshető meg.

Vagyis a chatednek 100%-os kihasználtsággal kellene pörögnie, hogy szignifikánsan a belépő szint fölé kerülj. Jó, persze lehetsz egyszerre több oldalon, meg lehet egyszerre több vendéged, de most őszintén, hány nézőre tudsz párhuzamosan figyelni, úgy hogy a műsorod minőségi maradjon? 2-3-nál többre aligha.

Ráadásul mindezt olyan időszakban, amikor a legtehetősebb néző is a rád elverhető pénz megkeresésével van elfoglalva...

Vetíts valaki másnak.

Az emberi kapcsolatokat illetően pedig te úgy tűnik, speciális eset vagy. A lányok/nők többségének van apja, vannak civil munkát végző barátai, családtagjai, akiknek egy része elítélő véleménnyel lehet eről a dologról, és a férfiak többségének is ritkán tetszetős (de legalábbis közömbös), ha a barátnőjük, feleségük idegen férfiak ezreit elégíti ki naponta virtuálisan.

És persze lehet mondani, hogy ennek meg annak a véleménye nem érdekel, akinek nem tetszik, azt kizárod az életedből, de ha pédául a gyerekedet az osztálytársai a munkád miatt zaklatnák, csúfolnák az iskolában, kíváncsi vagyok, mit tennél.

Az ismerkedést illetően pedig nem értetted meg a kérdés lényegét. Ha valakivel ismerkedsz, elsőként jön fel a munka témaként. Két utad van: vagy hazudsz valamit, vagy elmondod egy kvázi idegen embernek, mivel foglalkozol; vállalva a kockázatot, hogy ha nem tetszik neki, amit hall, akkor eggyel több ember fogja tudni mit csinálsz, és akár még vissza is élhet az információval.

Ha viszont hazudsz és esetleg elmélyül a kapcsolat, ez a hazugság később okozhat problémákat.

Persze mindezzel együtt kívánom, hogy a kapcsolatod a férjeddel a sírig tartson. Amit leírtam, inkább azoknak szól, akik gondolkodnak ezen a munkán, hogy ilyen dolgokat is mérlegeljenek mielőtt belevágnak, mert nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint te.