Minek örültél, mi ütött ki?

Könnyebb kapcsolattartás 🙂

Hardverileg igazán nem örültem semminek, mert tudtam hogy egy év mulva jön ki jobb, ezért csúcs hardvert soha nem vettem.

Bár mikor a harmony os-röl áttértem az androidra, na az megváltás+1 volt 😀😀

Hát annó a Vooodo 3d vga kártyák megjelenése volt nagy szám.

Aztán mikor 3d hangkártyák is megjelentek azt is kipróbáltam.

Viszont már jóideje nem csúcshardverre hanem olyanra költök, ami hosszú távon kiszolgál.

Korlátozott az időm és a pénzem és gép előtt ülés se túl jó. Szóval így nem éri meg, nem tudnám kihasználni annyira. Plusz itt volt a bitcoin láz stb.. az betett a vga áraknak..

"Az elmúlt 15-20 évben a hardverek látványos fejlődésen mentek keresztül."

Mióta léteznek elektronikus számítógépek, ez azóta így van. Már 40 éve is így volt. (Vessük csak össze a C64 teljesítményét a VIC 20-szal, vagy a ZX-80-nal!) De igazából már az előtte levő évtizedekben is így mentek a dolgok, csak azzal az átlagember meglehetősen ritkán szembesült.

"A PC korszak a kezdeti 4 MB RAM-mal és 40 MB-os HDD-vel indult"

Dehogyis... :-)

A PC korszak az IBM PC-vel indult (ami kezdetben egy konkrét modell neve volt, és nem egy általános termékkategóriáé), majd jött az XT, AT, stb. Az első IBM PC 1981-ben jelent meg, 4,77 MHz-es 8086-os processzora volt, két hajlékonylemezes meghajtója, és a konrét konfigurációtól függően 16 - 256 kB RAM-ja. (Leggyakrabban talán a 64 kB-tal lehetett találkozni.) Merevlemezről itt még szó sem volt.

De nem kötekedni jöttem, csak jeleztem, hogy a felvázolt állapot is már jókora fejlődés eredménye. ;-)

Én még Commodore 64-en kezdtem (64 kB RAM, 1 MHz CPU) kazettás tárolóval, és 170 kB-os hajlékonylemezekkel. Maga volt a csoda az a gép, pedig világviszonylatban elég későn, a '90-es évek közepén jutottunk hozzá. (Az egykori keleti blokkban, főleg vidéken ez azért nem volt ritkaság, sok emberről tudok, akiknek ebben az időszakban lett C64-ük Plus/4-ük, 286-osuk.) Előtte is tudtunk róla, hogy léteznek számítógépek, de csak hallomásból, esetleg a tévéből, de tényleg extrém ritka volt.

Aztán pár évvel később lett PC-m, egy 486 DX4-es 100 MHz-cel, és 82 MB-os merevlemezzel, amit nem sokkal később egy fél GB-osra cseréltem. Ez már nem volt akkora "csoda", mint a C64 (az igazat megvallva elég sok gépidő jutott rajta a C64 emulátornak), de már maga az 1,44 MB-os (valójában 1,36) hajlékonylemezes tár is egy hatalmas ugrás volt a 170 kB-hoz képest. (És ekkor tapasztaltam meg, hogy bizony a programok igényei mindig a hardver határáig nyúlnak, hiába volt nagyobb tár, ha egyszerűen minden más is nagyobb lett.) Innen talán (bár ez nem hardver) a multitaszkot, meg a Windowst (a 3.1-gyel találkoztam először) emelném ki, mint mérföldkövet. Ekkor találkoztam először vektorgrafikával, WMF állományok formájában, ami szintén lenyűgözött.

Aztán persze párévente azért cserélődött a hardver, vele együtt meg az aktuális oprendszer is, nekem személy szerint a Windows 95 és 98 kimaradt, egy kis OS/2-zést követően a következő ugrás a Windows ME volt. Amit sokan szidnak, talán kicsit divatból is, de kifejezetten szerettem azt a rendszert. Ez a 2000-es évek elejére tehető, és ekkor lett először internet-előfizetésünk is. Ma ez már természetes, de akkoriban még egyáltalán nem volt az. Én is mondanám azt, mint #1, hogy a könnyebb kapcsolattartás, de az igazából fokozatosan vált könnyebbé. Akkoriban, mivel - legalábbis errefelé - tényleg ritkaság volt az internet, nem éreztem azt, hogy a kapcsolattartást megkönnyítené. Amikor főiskolás voltam, hiába járt valami nevetségesen kis összegért cserébe "szélessávú" internetelérés (talán 10 megabit környéki volt?), mivel sem a családban itthon nem volt internet (akkor köttettük be, amikor ott végeztem), sem barátnőmnek nem volt otthon, az albérletében meg még számítógép sem volt, ezért én kezdetben semmit nem tapasztaltam abból, hogy megkönnyítené a kapcsolattartást. Az utóbbi 10-15 évben már igen, sőt, ennek köszönhetem, hogy amikor 2 éve kórházba kerültem, aránylag normálisan tengethettem a napjaimat, hiszen így a tabletem, meg a kétes stabilitású kórházi wifi segítségével legalább a családdal, és a barátokkal tudtam tartani a kapcsolatot, illetve tudtam online tévét nézni, mert a kórházi tévé kínálata (Duna, M1, M2) nem igazán volt szórakoztató.

De vissza a 2000-es évekbe: ekkor ismerkedtem meg a Linuxszal, amit egy jócskán meghatározó élménynek mondanék. Igaz, akkoriban még eléggé kiforratlan volt, de a Windows után (mellett) az a stabilitás, meg az a sok mindenben eléggé más szemléletmód nekem nagyon bejött. Na, annak örültem nagyon, amikor később a Linux elérte azt a szintet, amikor már fájó kompromisszumok nélkül, mindennapi használatra is alkalmas lett. Igaz, erre azért az első találkozás után még egy jó évtizedet várni kellett.

Amiket szintén meghatározónak, és nagy élménynek mondanék, azok az emulátorok. Az, hogy egyetlen gépen szinte akármelyik addigi rendszert használhattam, az egy hatalmas nagy élmény volt. És nem csak a játékok miatt (újra játszhattam az egykori Atari 2600-as, és NES-es játékokkal), hanem például azért is, mert így végre a sokáig áhított Commodore 128-at is kipróbálhattam.

Hardveresen leginkább az optikai adathordozók ütöttek nagyot, azért az 1,44 MB után a 650 elég nagy ugrás volt. Mondjuk az áruk is elég nagyot tudott ütni, az első CD-írómat 30 ezerért vettem (utána hónapban ugyanazt a modellt már 15 ezerért láttam, de igazából nem érdekelt... tudom, hogy ha mindennél azt várnám, hogy lemenjen az ára, akkor mindent csak akkor várhatnék mindig addig, ameddig elavul), egy 10-es doboz írható CD meg olyan 2000 forint körül lehetett. (Mai pénzre átszámítva ez közel egy tizes...) Aztán a DVD a 4,7 GB adatával szintén csodaszámba ment.

Aztán jöttek azok az évek, amikor egyre populárisabb lett a számítógép, meg az internet, chat.hu, közösségi oldalak, miegymás. Volt egy bizonyos hotdog.hu nevű közösségi oldal, onnan még barátnőm is lett, bár igaz, utólag azt a kapcsolatot inkább nevezném megmosolyogtatónak, mint komolynak.

Ja, és az internetnek köszönhetően lett meg az angol nyelvvizsgám is, igazán ott tanultam meg angolul, ezt se felejtsük el. :-)

Nagy hatással volt rám anno a Youtube is. Akkoriban ez még tök új dolognak tűnt (és a Google böszmeség-faktora sem mutatott olyan értékeket, mint mostanság), egyszerűen ámultam, hogy "ilyen tényleg van??"

A 2010-es évekből pedig leginkább azt tudnám kiemelni, hogy lett Blu-Ray íróm, és a 25 GB (gyakorlatilag 23) azért ekkor még jócskán ütött. Ebben az évtizedben változzam végleg Linuxra, és ami szintén nagyon megfogott, az a Raspberry Pi. Oké, a teljesítménye azért nem egy gamer PC-é, de az, hogy néhány centis valami egy teljes számítógép legyen, méghozzá piszok alacsony áron (azóta ezek is már jócskán drágultak), az szintén nagyon lenyűgözött.

Mint az látható, engem inkább a dolgok szoftveres oldala fogott meg, de azért hardveres síkon is volt pár dolog, ami szerintem meghatározó élmény volt.

Hát ahogy fejlődünk mindig van minek örülni, mindig van egy új dolog amit akar az ember, ha érdekli ez a téma.

Nekem talán a legnagyobb dolog az volt, amikor 2007 környékén lett egy LCD monitorom. Bár főleg akkor, de még ma is OLED-en innen igaz hogy a CRT színeit visszasírja az ember, de nekem CRT monitortól 2-3 óra használat után úgy fájt a fejem, mint a rohadt élet, ahogy lett egy LCD-m (egy 19" Samsung) végig tudtam dolgozni vagy játszani egy napot úgy hogy a szemem is csak kicsit folyt ki, de főleg a fejem nem lüktetett. Meg persze jól is nézett ki, hogy milyen vékony és könnyű, hirtelen elfért a billentyűzetem is előtte az asztalomon :)

Aztán kb 10 éve volt, hogy életemben először volt egy tényleg használható gamer gépem amivel a legújabb legszebb legjobb játékokat is tudtam rendes felbontásban játszani, azelőtt innen-onnan összekukázott vagy csak gyenge hardverekből volt a konfigom. Mai szemmel szar döntés volt, FX-8350 proci (akkor még elhittem hogy 8 magos :)) és egy R9-290X volt benne - utóbbit egészen három évvel ezelőttig használtam is (pont a GPU price boom idején halt meg természetesen...), az FX-et az első generációs Ryzen megjelenésekor nyugdíjaztam. Akkor 2013-2014 körül nekem nagyot ütött az a végtelenül sokat fogyasztó FX-es gép, télen még a radiátort is alig-alig kapcsoltam be a dolgozószobában, olyan jól fűtött :)

A számítógépektől eltekintve az okostelefon volt nekem egy hatalmas érdeklődési köröm, olyan 2009-2010-től, amikor tényleg hatalmas lépésekben fejlődtek a telefonok, tényleg volt sokszor értelme 1-2 évente újra váltani ha másért nem akkor azért mert a régi ennyi idő alatt már lassúnak érződött. HTC HD2, Desire HD, meg aztán a One M7, és nyilván az iPhone-ok... 2009 és 2015 között ha nem volt 15 telefonom akkor egy sem, volt pár hasonlóan telefonguru barátom akikkel cserélgettünk is elég gyakran, mindenkit minden érdekelt. Aztán ahogy lenni szokott 1-1 új technológiának egy bizonyos szintre fejlődése és kiforrása után, megálltunk. Most már én is az 1 telefon = 3-4 év típusú felhasználó vagyok, nincs olyan fejlődés ami nemhogy lázba hozna de egyáltalán érdekelne, ebben gondolom nem vagyok egyedül.