Mik vannak a Windows user felület és a tranzisztorok között?

Kicsi mese... drága kisfiam! Egyszer egy bácsi feltalálta a tranzisztort. Az egy olyan háromlábú eszköz, ami úgy működik mint egy vízcsap. Ha a középső lábán áramot küldesz be, akkor a maradék két lába bemenetté és kimenetté válik. Az okos bácsi kitalálta, hogy két ilyen csapot sorba köt, és rájött, hogy ez egy logikai kapcsolat, csak akkor folyhat át víz mindkét csapon, ha mindkettőt megnyitja ( és kapcsolat ), aztán rájött hogy párhuzamosan is kötheti, ekkor ha akármelyiket megnyitja, folyik az áram ( vagy kapcsolat ). Később valaki kitalálta, hogy egyetlen csapot fel lehet használni arra, hogy akkor folyjon át rajta víz, ha éppen nem nyitjuk meg. ( negálás )

Így létrehozták a logikai kapukat ( és / vagy / negálás ). Először nem is azért csináltak csapokat, hogy kapcsolóként használják, hanem azt is megfigyelték, hogy a csapot finoman is meg lehet nyitni, ezért a pici kezünkkel akár nagy vízfolyamot is tudunk vezérelni, és nem csak két állapotot tudunk előidézni, hanem picit megnyitni és jobban megnyitni is tudjuk.

Már csak matematika kellett, hogy olyan alakzatokat ( áramkörök ) építsünk fel a tranzisztorokból, amik összeadnak, kivonnak, szoroznak ( összeadásra visszavezethető ), negálnak és így tovább. Ezeket egy bácsi elnevezte ALU-nak ( arithmetic logic unit ). Később volt egy másik bácsi is, aki kigondolta, hogy ő visszacsatolással tud alkotni elemi tárolókat ( flip-flop ), ami tulajdonképpen egy duplanegálás, és amint kap egy pici áramot, a belső állapota az ellenkezőjére vált, és nem "felejti" el ezt az állapotot.

Így jött létre a memória.

Az ALU és a memória boldogan éltek, és már annyira összenőttek, hogy egy Neumann nevű bácsi úgy is mondta, hogy testvérek. Az egyikőjük tárolt, a másik pedig feldolgozott. Aztán megszületett a gyermekük, akit cache ( ejtsd: kess )-nek neveztek el. Ő a pici gyorsítótár. Ekkora már azonban az ALU öreg volt, és melléraktak mindenféle dolgokat. Pl. regisztereket, amik olyanok mint a memóriák csak épp tudnak váltani mint a váltó a síneket tudod kisfiam. Ezért aztán jó sok sínt lehetett ráilleszteni... de ez már kialakult. Szóval az ALU úgy meghízott, hogy elnevezték központi feldolgozó egységnek, ha már ilyen hájas. Így lett belőle CPU.

A memóriák, a cache, és a CPU boldogan éltek, és Neumann azt mondta, hogy tároljuk máshol a képeket, mert túl soka a tükör előtt pózoló kicsilány. A lot of memories, and so little RAM - mondotta. Így sok ügyes bácsi csinált hatalmas adattárolót, amikben ma már nincs mozgó alkatrész, hanem az említett elemi tárolókból épülnek fel. ( SSD )

Jó sok okos bácsi jött... tanakodtak. Olyan hájas a gép, és olyan széles a busz, hogy örömünkben három hétig vért fosunk.

Kezdjünk el feltölteni programkódokat a memóriába! Adtak hozzá billentyűzetet, amik sorban - mint a Morse - adták a jelsorozatokat, amiket a pici regiszterek megkaptak és párhuzamos adattá alakítottak, 8 vagy 16 vagy 32 vagy akár 64 pöttyenésenként. Ezek a PORT-ok, és ha egy CPU portja 64 lábból áll, akkor ő 64 bites. Ennyi az adathossz. Örültek nagyon! Ki is verték ezután,. ... a biztosítékot!

Volt kijelzőjük, perifériájuk... írtak hát egy jó nagy programot, ami mindet kezelte. Elnevezték operációs rendszernek.

Ha most megnyomok egy gombot, az egy jelsorozatot küld el, amit párhozamossá alakítanak, és korrigálják a feszültségszintjét, a megfelelő protokollra alakítják, megkapja az egyik HÍD az alaplapomon, ami architektúrától függ, a processzor feldolgozza, küld egy üzenetet a videókártyának, ami egy adatsínen küldi ki a jeleket, amiket visszaalakítanak ( digitalizálnak ha HDMI vagy DVI kábelen vagy a monitorra csatlakozva ), majd a monitor vezérlőegysége ráküldni egy regiszterre, ami egy hatalmas led-mátrix ( ha pl. LED monitorod van mint nekem ), fázis korrigálják, mert ugye az Alias jelenség káros a szemre....

NA elfáradtam. A lényeg hogy inkább menj villamosmérnöknek! Mások éveken át tanulják ezt!

Jajj.. már elaludt a csöppség :-*