Van arra valami szakszó, hogy olyan kód, ami önmagában nem csinál semmit, de mégis kell a működéshez?

A "NOP" (No Operation) egy olyan processzor utasítás, amely semmilyen műveletet nem hajt végre. Egy olyan utasítás, amelyet a processzor végrehajt, de semmilyen hatással nincs a rendszer állapotára vagy a regiszterek tartalmára.

A NOP utasítás gyakran használatos kódszervezési és időzítési célokra, például ha egy üres helyet szeretnénk hagyni a kódban, vagy ha időzítést szeretnénk beiktatni egy ciklusban anélkül, hogy tényleges műveletet végeznénk. A processzor végrehajtja a NOP utasítást, majd folytatja a következő utasítások végrehajtását.

Nem teljesen értem a kérdésedet, de tényleg.

Az egyik amire gondolni tudok, hogy egyes assemblerek esetén volt régen arra szükség, hogy a kód elején egy rakás dolgot az ember beállít ami kell a fordítónak, hogy egyáltalán forduljon kód. Néha ezek tényleg oldalakat töltöttek ki, de ez a rész a fordítóprogram beállítása volt, és független volt magától a programtól. Ma ezek már kevésbé látszanak. És ma már nem a program kódba teszik ezeket hanem a fordító program command line paraméterben kapja meg ezeket (és azért azt se felejtsük el, hogy ezeket már egy korszerű IDE "eltakarja" és csak ritkán látszik), de pl. egy GCC környezetben egy bonyolultabb program esetén érdemes megnézni, hogy milyen opciók vannak beállítva és egy-egy fordításhoz a beállítások több sornyi opciót jelentenek. (ezeket vagy elrejti az IDE, vagy egyszer az ember beállítja a make fájlba és nem nyúl hozzá, és a make szépen összerakja a megfelelő command line-t ami felparaméterezi a GCC-t).

A másik amire gondolni tudok, hogy van néhány nyelv amelyik kicsit "bőbeszédű" illetve szintén régebben amikor az együtemű fordítók voltak elterjedve, volt gyakori az, hogy a program elején minden függvényt létre kellett hozni (vagy) legalább a nevét megmondani a fordítónak, hogy "te haver majd lesz egy ilyen nevű függvény", aztán amikor az ember oda jutott magát a függvényt is megírta szépen. Ez megint a régi macro assembler fordítóknál tudott "vicces" lenni, amikor az ember nem teljesen értette, hogy miért nem működik a lefordított bináris, és miért nem hasonlít arra amit az ember akart írni. Vagy ide sorolható esetleg amit fent is írt valaki pl. pascal esetén ki kell írni, hogy "program" a program elején. Ez nyelvi sajátosság.

találkoztam olyan nézettel is, hogy a változók kezdeti értékadása is ilyen "szükséges rossz" a programban. Mert sok esetben ezt a fordító (esetleg egy kis oprendszer támogatással) megoldja "okosba" és ha egy változót létrehozok az mindig "0" (sztring esetén üres sztring) kezdő értékkel jön létre. Van olyan ahol erre nem lehet számítani, és amikor létrehozunk egy változót abban egy "véletlen" érték lesz. Nyilván sokan megszokják, hogy "erre nem lehet számítani" és minden változónak az első használat előtt adnak valami értéket. Hogy ez "szükséges rossz" vagy a működés része azon esetleg lehet vitatkozni. Láttam olyan programot ami kb. így nézett ki:

...

A=0

...

A=B+C

...

PRINT (A)

...

Hogy itt az A=0 sornak van-e értelme, szükséges-e azon lehet vitatkozni. Esetleg ilyenre tippelhetek még, hogy erre gondolt a kérdező.

"Hogy itt az A=0 sornak van-e értelme, szükséges-e azon lehet vitatkozni."

Nem érdemes ezen vitzatkozni, mert nincs semmi értelme annak a sornak.

Bizonyos prognyelvek elvárják a deklaráció után a változók inicializációját is, de ez nem azért van, mert csak, hanem azért, hogy a program ne a memóriaszeméttel kezdje el az utasítás végrehajtását.

Ha te a példádban A=0 helyett A=B+C-t írsz, az éppen olyan inicializálás, mintha A=0-t írnál.

"Esetleg ilyenre tippelhetek még, hogy erre gondolt a kérdező."

A kérdező maga sem tudja, hogy mire gondolt. A kérdése egy jó nagy hülyeség. Sorry, de ez az igazság.