Milyen változóelnevezési stratégiát használsz?

Szerintem egy gyengén típusos nyelvben épp azért jó tudni a típust, ami a szimbólum mögött van, mert a kezelése eltér a tartalomtól függően.

Pl. C-ben egy karakterre mutató pointer nem mindegy, hogy natúr karaktertömb vagy string, tehát hogy null-terminated-e, átadhatom-e a printf-nek, stb. Persze kezelhető többféleképpen, de akkor is fontos lehet, hogy mi volt "eredetileg". Az is igaz, hogy menet közben azt írok bele, amit akarok, de az sem előny, ha 826 sorral lejjebb már én sem tudom, mi is van épp a szimbólum mögött.

A pointerek kezdő p betűje is kimondottan hasznos tud lenni.

Az erősen típusos nyelvekben sem hiszem, hogy felesleges, mert a fordítónak talán egyértelmű, és úgyis hibát dob, ha rosszul használjuk, de a huszadik fordítási hibánál úgyis oda fogjuk írni a neve elé azt a 2-3 karaktert.

:D

Respect.

Visszatérve: a magyar jelölés eredetileg nem a változó típusára vonatkozott.

Előző. A string egy osztály, ami intelligens módon befoglal (encalsulator) és kezel egy null terminated karakter tömböt. A printf-nek nem is tudod átadni, hacsak nem hívod meg a c_str() metódusát. Meg különben is miért használnál cstdio-t C++ kódban?

Alapvető típusoknál nem érdemes és félrevezető is használni a magyar jelölést. Gyengén típusos nyelveknél akkor van jelentőssége, ha utána szigorúan ügyelsz arra, hogy megmaradj annál a típusnál, és konverzió esetén új változó nevet használsz, mert amúgy miért is ne tennéd.

"Pl. C-ben egy karakterre mutató pointer nem mindegy, hogy natúr karaktertömb vagy string, tehát hogy null-terminated-e"

Hol használsz te natúr karaktertömböt?

Egyébként is a C éppenhogy strong-typed

"Hol használsz te natúr karaktertömböt?"

Rengeteg helyen. A char a byte szinonímája a legtöbb platformon, de mindenképp a legkisebb külön címezhető egység a nyelv fogalmai szerint.

"Egyébként is a C éppenhogy strong-typed"

Hát ez amolyan szürke terület. A C statikus típusrendszerrel rendelkezik, ami általában erős típusosságot eredményez, de rengeteg az implicit kasztolás benne.

Egy karakter nem feltétlenül egy bájt. Van wide-char is, sőt manapság szinte követelmény az UTF-8, Unicode megoldás.

"rengeteg az implicit kasztolás benne"

Nahát, valóban. Lehet, hogy ezért hívják erősen típusos nelvnek? :D

Az implicit kasztolást a fordító warninggal jelzi, egy jól megírt kódnál nem is szabadna hogy elő forduljon, vagy legalábbis kikényszerítettnek kellene lennie.

>Egy karakter nem feltétlenül egy bájt. Van wide-char is, sőt manapság szinte követelmény az UTF-8, Unicode megoldás.

Valóban, a karakter nem. De senki nem karakterekről beszélt, hanem a char típusról. Ami mindig az adott implementáció 1 bájtja.

>"rengeteg az implicit kasztolás benne"

>Nahát, valóban. Lehet, hogy ezért hívják erősen típusos nelvnek? :D

Nem, nem ezért. Fogalmad sincs, miről beszélsz, és látványosan.

>Az implicit kasztolást a fordító warninggal jelzi, egy jól megírt kódnál nem is szabadna hogy elő forduljon, vagy legalábbis kikényszerítettnek kellene lennie.

Nézzük például ezt: [link]

Ez egy karaktert ad vissza, de int típusban. A karakterkezelés tele van ilyen kasztolásokkal, amikre warning sincs, annyira gyakori. A felfelekasztolásokra sincs warning, pedig az is típusváltozás.

Tényleg nem értem, hogy ha elképzelésed sincs, miről van szó, és még a témához se fingasz hozzá akkor minek jössz ide okoskodni.