Mit gondoltok erröl a hozzáállásról?

Az ő dolga, hogy mit kivel, és hogyan oszt meg. És az ő lelkiismeretének kell megbírkózni azzal, hogy a hozzáállása miatt sokan, akiken segíteni lehetett volna, végül rosszabb maradt az életminőségük.

Persze, a történet azért pár helyen sántít. És nem csak az, hogy - jelen példában - az aknéra létezik rengeteg kezelés, akár tüneti, helyi kezelés, akár az életmóddal összefüggő változások, amik csökkentik a mennyiségét, de bizonyos esetekben - ha a beteg vállalja a kockázatokat - még hormonális kezelés is, amennyiben hormonális okokra visszavezethető. Ráadásul egy olyan betegségről (?) beszélünk, ami 99%-ban életkorhoz kötött, és gyakorlatilag a természetes fejlődés részének is tekinthető.

De nem is ez a lényeg.

A kuruzslók szokták ezzel a mesés mondattal felütni a történeteiket, hogy "van egy csodálatos gyógymódom, amit az orvosok sem ismernek". Hihető, ja. Ma már nincs olyan betegség, aminek a kutatásán ne dolgoznának orvosok és biológusok tömegei, akiknek mindegyike magas szinten ismeri és műveli a szakterületét, és akkor tényleg majd egy laikus a semmiből előáll egy olyan módszerrel, amit még senki nem kutatott, és nem mellékesen hatékonyabb is bármelyik eddigi módszernél? Nem mondom, hogy teljesen valószínűtlen.... csak kb. 99,999%-ban. Tény, hogy régen is így jöttek rá, hogy melyik gyógynövény mire való, és tulajdonképpen ez alapozta meg a modern orvoslást is... de valószerűtlen, hogy valaki mindenféle tudományos ismeret nélkül olyasmire találjon rá, amit több száz évnyi tapasztalat, és milliárdnyi kutatási óra sem fedett még fel.

Harcolni pedig nem kell azért, ami működik. Persze, azért néha ütközhet ellenállásba az ember, de rendszerint nem azt szokták ekézni, akinek a módszere tényleg bizonyíthatóan működik, hanem azt, akié nem hatékony, vagy indokolatlanul veszélyes. Az áltudományos "módszerek" kiötlői szoktak - teljesen jogosan - ellenállásba ütközni.

A vége meg teljesen bullsh*t. Mi a fenéért kéne harcolni, hogy a beteg betartsa az előírásokat? Hozzám még egyszer sem állított be a háziorvosom reggel ellenőrizni, hogy veszedtem-e a felírt gyógyszert. Mert mihelyett a rendelőjéből kilépek, az az én felelősségem, hogy betartsam az előírásokat. Neki nem kell azért küzdeni. Ha valaki meg tojik rá, az az ő dolga. Nem az orvost minősíti, ha én nem tartom be azt, amitől meggyógyulhatnék.

Ez inkább amolyan kamu-kibúvónak tűnik. Fél tőle (vagy talán tudja is), hogy a módszere (?) mégsem olyan hatékony, mint amilyennek mondja, és tudja, hogy piszkosul elhasalna. Vagy lehet, hogy hatékony, de egy egyébként közismert módszerről van szó, annyi a különbség, hogy ezt nem egy "gonosz és pénzéhes orvos" írja fel, hanem ő. Mert ugye újabban divat az orvosokat ellenségnek tekinteni.

Esetleg a módszere (?) azon alapul, hogy bizonyos szabályokat betartva a betegség magától is mérséklődik, vagy elmúlik. Csak ugye sokkal szebben hangzik, hogy az ő csodálatos módszerétől gyógyult meg, és nem attól, hogy egy magától is megszűnő kórképről van szó.