Nagyon idegesít a mai média, hogy pl, aki kínai cuccokban jár az egy csicska aki meg konzer cuccokban azt meg istenítik wtf?

Kövezzetek meg, de én márkás cuccokban járok. Ez van ...

Na nem azt mondom, hogy tesire, festésre, alvásra is 7000 forintos pólót veszek fel :)

És engem nem "istenítenek" és nem is néznek le emiatt..

Szerintem, kedves kérdező , neked sem az a legnagyobb problémád, hogy ki milyen ruhákban van...

Jah, és még annyi, hogy pl. a tesco nem drága, de ott is vannak jó cuccok, és ha jól kombinálod őket, akkor jól fog kinézni, és senki nem azzal fog törődni h úristeeeen te a kínaiból/turkálóból öltözködsz :)

Na hozzáfűzök! :)

(Én voltam a "jójó, de mi a kérdés???")

Szóval. Ez a tipikus emberi felszínesség és szűk látókör megtestesülése. Ugyanis az emberek ezt látják. Talán sokan azt hinnék, hogy most ellentmondásba kerülök magammal, hiszen én szoktam azt a mondatot is elpuffogtatni, hogy "az első benyomást a külsőnkkel tesszük", de nem tartom paradoxnak.

Ugyanis a jó ízlés és a stílus nem feltétlenül függ össze a márkanevekkel és az árcédulákkal.

Engem ruha ügyben soha nem érdekelt a márkanév, a logo. Engemet ruha ügyben az alábbi szempontok vezérelnek kiválasztáskor:

-nekem tessen

-azért cikic, ódivatú, öreges vagy hülyegyerekes ne legyen

-nekem jól álljon

-legyen jó az ár/teljesítmény viszonya

-és ki tudjam fizetni.

Az utóbbival aránylag nincs gondom, akármilyen drága ruhát is meg tudnék venni, de az ár/teljesítmény optimumon szokott megbukni. Konkrétan: egyszer vettem egy Adidas cipőt és ugyanaddig tartott, mint egy Reno-Humanic-Deichmann-os, csak háromszor annyiba került. Megérte? Nem!!!

Egy télikabát megér 20-30e Ft-ot? Nem! Miért? Mert ad1. nem tart tovább, mint egy kicsit olcsóbb, ha meg tovább tartana, talán hamarabb ráunna az ember, mint az élettartama vége. Tehát megéri sokat áldozni rá? Nem!

Én most nyár végén vettem egy olyat, ami 2008-ban 20e Ft volt, most meg 2e-ért utánam dobták. (Charles Vögele)

Megérte? Igen! Miért? Mert a minősége egy húszezresé, de nem sajnálom, mert akciósan egy turiárnál is kevesebbért vettem.

Szerintem ruháknál nem a név számít, hanem az, hogy harmonizáljon a viselőjével és jó minőséget sugározzon.

De erre szerintem tényleg jó a Vögele, C&A, JeansClub stb stb

A hozzáfűzős vagyok mégegyszer. Ez az egész öltözködés dolog olyan, hogy kinek mennyire e körül forog az élete.

Felszínes az az ember, aki lenéz valakit a nemmárkás ruháért. (A szakdtság és a koszosság szégyen, de csak az)

Nem biztos, hogy valakinek azért nincs márkás cucca, mert nem telik rá. Lehet, hogy más dolog fontosabb az életében.

Én is amolyan filozófikus alkat vagyok. Egyszerűen mentálisan nem vagyok hajlandó több pénzt kiadni egy-egy dologért, ha az az ár azért a holmiért nem fér bele az ÉRTÉKRENDEMBE. Pl 2003-ban 6M készpénzért vettem egy használt sportautót, de az Asia Centerben vettem dögösen kinéző és jó minőségű, de noname farmergatyát. Tovább tartott, mint a párom 501-ese. A kocsi a hobbim, arra nem sajnálom, a ruhákat szeretem, de csak az ésszerűség határán belül költök rá.

De annál nincs szánalmasabb, mint egyik haverom: kb 100e Ft van ráhúzkodva(mármint a ruhái a legmárkásabbak), marha látványos, drága parfüm, aranyak stb, szóval VETÍTENI nagyon tud és egy salétromos szutyok vályogházban lakik.

Nos???

Megint a hozzáfűzős vagyok. Az utolsónak is igaza van.

De szerintem az öltözködésnek az a része, hogy ki honnan és mennyiért vásárol, az magánügy.

Azzal nem tudok egyetérteni, hogyha valaki arra használja ki a jólöltözöttségét, hogy másokat ezzel lenézzen, megalázzon. Önmagában nem élmény egy jó cucc? Sallang-érzelmek nélkül.

Egyébként turiban, meg kínaiban én sem vásárolok.

Egyszer volt egy olyan esetem, hogy oldalt kilyukadt a cipőm és egy kínai bolt jött velem szembe elsőnek. Na ott "beruháztam" egy 2eFtos cipőre.

Amúgy átlag ideig az is kitartott.

Mégegy sztori.

1995 nyarát írjuk, frissen kerültem akkor friss huszonévesként egy új társaságba. Volt egy elég jó kis csaj, az összes srácnak tetszett. Én is elkezdtem vele dumcsizgatni, puhatolóztam, hogy kikkel barátkozik, hogy tölti a szabadidejét stb stb.

Aztán azt mondta, hogy: "Én az Adidasra bukom".

Én meg visszakérdeztem: miiiíí? Neked tökmindegy, hogy mekkora suttyó az illető, csak rajta legyen a címke?

Ez aztán kiverte a biztit és adott egy löketet a csaj "bekategorizálásához" és hamar átértékeltem, hogy akarok-e egyáltalán valamit tőle.

(Nem voltan sóher és nem is volt semmi szégyellnivalóm, egyszerűen taszított a felszínes üresfejűség)