Ki, hogy bírkózik meg egy 12 éves lány divathóbortjaival?

mondjuk jó módszer a " megbirkózásra" a "felnőni és helyén kezelni a dolgokat, nem hisztériázni pitiáner hülyeségeken" technika.

sose értettem ezt a gyerkek-kamaszok kinézete körüli nyávogást. minél többet foglalkozol vele és minél többet hisztizel, annál jobban fogja érdekelni, és annál több energiátok megy el baromságokra. nekem voltak fiúruháim, egy ideig három fülbevalóm, sminkkészletem, és gimitől kezdve színes hajam is, mert anyám úgy volt vele, hogy amíg megengedi, addig legalább szakembernél csinálom amit csinálok és nem valami barátnőnél sufnituningolunk platinaszőke hajat magunknak, meg nem azon fogok őrlődni egész nap, hogy nekem mért nem lehet, hanem megcsinálom, megvan, boldogság, és tudok tovább koncentrálni mondjuk a matekházimra.

most tulajdonképpen mi bajod, ha felvesz a lányod egy fiúpólót, hirtelen elfelejti a szorzótáblát, vagy fellöki az öreg néniket a buszmegállóban? elmagyarázzátok, hogy a külső nem fontos, de utána a saját gyerekedet is a külseje alapján ítéled meg? pedig a te nevelésedről csak te tehetsz, nem egy fordítva gombolt farmernadrág.

Tiniként a feminin stílusom ellenére kénytelen voltam leszorítós melltartót használni, mert F kosárral nagyon kellemetlen volt bármilyen testmozgást végezni.

A “fiús lány” stílus pedig még mindig költséghatékonyabb hóbort, mintha minden héten rendelné az újabb trendi ribiszettet, amit éppen lelesett az Instáról.