Velem van a baj, ha már nem tudok egy lányban sem megbízni, ha úgy érzem nem létezik olyan lány, akit tudnék szeretni, aki megérdemelné, hogy szeressem, törődjek vele, vigyázzak rá?

Pár éve más voltam, opotimistább, álmodozós, romantikus típus. Folyton egy olyan lányra vágytam, álmodoztam, aki jellemre egy angyal, de az ágyban egy vadmacsak vagy éppen gyengéd kiscica. De azóta sok minden történt, sok-sok lánnyal ismerkedtem, kapcsolatba kerültem és csalódtam, sokat és durván. Egy lány, akibe szerelmes voltam úgy megbántott és csalódást okozott, hogy azóta nem is tudtam egy lányba sem szerelmes lenni és tartok tőle, már soha többé nem is leszek képes rá. A lányok nekem már csak szexre kellenek, mert üres vagyok belül, mintha kiölték volna belőlem a lányok az érzelmeket irántuk, kiölték voln a hitet, hogy van lány, aki megérdemli, hogy vele rendes legyek. Azóta csak arra hajtok, hogy megdugjak minél több lányt, nem akarok kapcsolatot, nem bízok egy lányban sem, mindig óvatos vagyok és várom mikor csap le a lány, mikor ver át, csap be, csinál bármit, amivel fájdalmat okozhat nekem. Így egyfajta gyűlölet van a lányok felé és megvetés. A facebook és az éjszakai élet is sokat segített megértenem hová fajultak a mai lányok. Az a kevés kivétel, akinél tényleg úgy érzem még ma is ha ismeredem, hogy más, ők sem igazán tudnak elkápráztatni, bennük is várom, hogy mikor jön elő az, amivel bánthatnak. Nem tudok szerelmes lenni, van most is egy lány, aki másnak tűnik, egész jól el vagyok vele, de nem érzek semmit iránta, mint mondjuk két éve még éreztem volna iylen eseetben már, mert akkoriban elég volt pár kedves szó aegy lánytól, most meg csak meg akarom dugni, miénl többször, lényegében csak a szexre vágyom és erre hajtok már csak. De mélyen belül néha még előjönnek a szánalmas, gyenge érzelmeim is, hogy azért jó lenne egy aranyos, kedves, bájos lányt találni, akivel később lehetne családom is akár, aki a párom lehetne akár egy életen át is. De ez már csak mese, ami valóra soem válhat a mai lányokon végignézve.