Kicsúszott a kezemből a lány. Én rontottam el?

Bocsánat, hosszú lesz. Ismertem egy lányt kb. féléve, évfolyam társ. Akkor már 3 éves kapcsolata volt, de az utóbbi félévben már nem volt jó, végetért a suli, majd az ő kapcsolata is. Ekkor gondoltam, hogy jó lenne megismerni: irtam neki, de nem ért rá, ünnepek stb. 2 hónap után már sikerült találkozni: semmi nagyra nem számitottam, sem virág se semmi, csak ismerjük meg jobban egymást.

Igazából jól telt el, nem voltak nagy csendek stb. Ami lényeges, hogy többször hangsúlyozta (ugye szóba került a kapcsolata), hogy nem esik maga alá, ha nincs kapcsolata, nem várja a szőke herceget. A "randi" végén, azért megkérdezte, hogy miért csináltam az egészet, "csak beszélgetni akartam", és itt egy picit látszott rajta, hogy behisztizett (tudom, itt volt a rontás, majd a végén).

Aztán ennyi, többet sosem volt ideje, csak én meg elkezdtem szenvedni, végül kinyögtem kínomban, hogy mi van... egy hónap után jött vissza a válasz, hogy tudta hogy van valami, de nem derült ki neki, és elég időm volt akkor, hogy elmondjam ott, gondolkodott, és nem akar többet.

Tudom, a hiba ott volt, hogy amikor rákérdezett miért csináltam, lehet, hogy ki kellett volna adjam magam - de akkor volt nemrég vége egy komoly kapcsolatának! Ha 2 hónapot kellett rá várjak, és nem pl. azon a héten, hogyan tudhattam volna, hogy ezért ment bele? Aztán meg kérkedik, hogy milyen jól megvan egyedül...

Miért nem kaphattam esélyt másodjára, hogy elmondjam? Biztos, hogy én rontottam el?

Annyi a tanulság, hogy jobban kell figyeljem a jeleket legközelebb.