Van egy srác akivel már régóta ismerjük egymást. Van pár dolog amit nem tudok hova tenni, tudni szeretném ti mit gondoltok? (hosszú)

Ha jól nézek ki mindig kedves sőt átölel, pedig állandóan utálkozik. Olyan magának való fajta aki állandóan csak piszkál másokat. Alacsony önbecsülése miatt mindig felszed valakit egy estére. Neki fontos a kinézet. Borzasztó a természete amúgy. Nem férfias nem lovagias, egy bunkó paraszt de van neki egy nyugisabb oldala is ami egy mítosz ha társaságban vagyunk de ha kettesben vagy vele már más a dolog. Olyan tipikus nyomorult aki érzelmileg analfabéta, aztán kiderül hogy pillangó lelkét takargatja. Na ez az emberke néha (amikor látványosan jól nézek ki) agyondícsér (szó szerint minden percen mondogatja) és ha csókolózok párommal akkor dühösen sarkon fordul elrohan. Szeret hozzám beszélni ha senki nem látja, sőt mintha kényszere lenne hozzám szólni olyankor pedig én rá se nézek. Társaságban folyton szivat. Poénkodik rajtam ami persze nem sértő de folyton megtalál. Egyszer fel akart szedni még régen de nem akartam tőle semmit így nem lett a dologból "parádé" de mintha lezáratlan ügy lenne. Néha hosszan bámul amikor azt hiszi hogy nem látom mit csinál. Szerintetek csak bántja az önérzetét hogy engem nem sikerült gerincre vágnia vagy ez amolyan "tetszel de túl hülye vagyok hogy rendesen kimutassam ezért úgy csinálok mint az ovisok" dolog? Fiúk?