Lány létemre csak én vagyok ilyen "odaadó" vagy mi? Baj, hogy túl toleráns vagyok?

Olvasom, hogy állandóan a férfi utazik és mindent ő fizet. Viszont én hajlandó vagyok utazni is akár 180kmert egy taliért vagy ha véletlen ott lenne dolgom szólok. Bár volt aki konkrétan letojta. Kezdetben elvárható, hogy meghívjanak, viszont idővel szívesen hívnám én is kajálni. Nem hisztizek minden apróságért ha pl. fél órát késik a vonat, max iszom még egy kávét. Nem sértődöm meg ha nem válaszol 2-3 napig vagy bealszik a gép előtt, (tudom, hogy fáradt és korán kel, sok a dolga.) Ha késne valaki fél-1 órát az sem baj, velem is előfordul néha önhibámon kívül, mással is előfordulhat. Azért sem szóltam ha szinte sosem vagyunk kettesben, csak haverokkal. Mégis utalt már rá pasi, hogy nem szereti azokat akik mindenből problémát csinálnak, de neki 3 rossz szót nem lehet szólni, én viszont szeretek segíteni ismerőseimnek ha éppen olyan kedvük van... Kezdem úgy érezni, hogy az a gond, hogy túl sokat nyelek, nem hisztizek (közben gyűlik bennem, hónapokon át és nem beszélhetek róla senkinek, mert akkor hisztinek hívják és nyafogok... -.-) és velem mindent meg lehet tenni, nem érzik, hogy törekedniük "kellene" rá, hogy megfeleljenek, csak nekem "kell" megfelelnem.