Miért tesz mindig féltékennyé?

Egy bő négy-öt hónapja összeismerkedtem (interneten) egy fiúval. Az volt a "gond", hogy először nem tudtam a nemét. Mivel biszex vagyok, ez nem nagyon izgatott. Tetszett, jó fej volt és vicces is. Aztán, mikor egyre többet dumáltunk, sok minden kiderült róla, például, hogy fiú és hogy tizenkilenc éves (én tizenöt vagyok). Ugyan az az érdeklődési körünk, ráadásul ő is biszexuális. Amiben passzolnunk kell, passzolunk, de a különbségek is megvannak. Mikor megtudta, hogy "enyhén" (érezzétek az iróniát) önbizalom hiányos vagyok, elkezdett mindenféle jóval bombázni; folyton mondogatta, hogy tökéletes vagyok vagy éppen azt, hogy gyönyörű. Csak kedves szavai voltak hozzám, és emiatt egyszerűen... megkedveltem. Jobban, mint egy barátot szokás. Most ugrik a majom a vízbe! Mivel érettségizett(ik) és mellette még dolgozik is, keveset tudtunk beszélni, de a napi kettő-három óra megvolt. Kezdtett egyre jobban hiányozni, és mostanában egy csomószor beszél lányokról. A suliban oda vannak érte, az utcán rengeteg lány ismerősével találkozik, stb... de ma... ma telt be a pohár; elmesélte hogy az egyik régi csaj barátjával találkozott aminap, és megígértette vele, hogy randiznia kell vele a nyár folyamán. Forróságot éreztem a mellkasomban és a végtagjaimban, aztán elkezdtem könnyezni. Rájöttem azonnal, hogy rohadtul féltékeny vagyok, de egyszerűen nem merem elmondani neki. Én az a típus vagyok, aki teljesen közvetlen, egy bohóc. Jól elvan velem az emberek többsége, mivel teljesen nyílt vagyok, de ha egy ilyen dolog jön fel, meghúzódom a háttérben. Ha segíteni kell neki szerelmi ügyben, az én vágyaim háttérbe szorítva próbálok megoldást találni a problémájára. >< Ezt nem szeretem magamban. Szóval a lényeg az lenne, hogy ezt direkt csinálja, vagy csak nem veszi észre? A másik, meg hogy elmondjam neki? Valamelyik napra beszéltünk meg egy találkozót, de nem vagyok biztos a dologban, mert félek, hogy ez csak elrontaná a kapcsolatunkat.

A válaszokat előre is köszi :33

15/L