Jól tettem, ha 30 évesen elutasítottam egy intelligens, szép, viszont állandóan pörgő, partizós, az alkoholt sem megvető 20 éves lányt?

Szeretek a munkámnak, a tanulásnak, a hobbijaimnak élni, otthonülős típus vagyok, de némelyik hobbimhoz kimozdulok: kerékpár, túrázás, természetjárás, fényképezés, stb. Vagy csak úgy autóba ülök szabadidőmben, és 2-3 napot eltöltök az otthontól távolabb. Mikor mihez van kedvem. Olvasni is szeretek, gépezni, szerelni, bütykölni, tényleg sok mindennel le tudom magam kötni.

Viszont kinőttem már a pörgős korszakom, amikor buliról bulira másztunk haverokkal, szaktársakkal. Úgy érzem, nekem erre már nincs szükségem és a mértéktelen alkoholt se venné már be a gyomrom. Sörözni meg meccset nézni úgy is tudok kulturáltan, ha áthívok néhány barátot, azaz nem járunk kocsmába (minek fizessem ki 4-5-szörösét, ha kényelmesen itthon is meg tudjuk oldani a szórakozást).

Pár hete felfigyeltem egy helyes lányra, s kiderítettem róla, hogy 20 éves, mozgékony, pörgős, nyughatatlan lány. Szeret minden hétvégén bulizni, s szereti alkoholba fojtani a bánatát, vagy csak úgy a haverjaival inni. Dohányzik is. Nagyon hangulatember, egyszer nagyon jó kedve van, aztán percek múlva teljesen le van törve, és újrakezdődik a kör. Nagyon szép arcú, fantasztikus a kisugárzása, és nagyon sok férfi szokott zsongani körülötte, amolyan férfiak kis kedvence, férfiak álma típusú, mert elég sokan összejönnének vele, az ismerősi körömből is néhányan.

Pont e hétvégén alakult úgy, hogy egymásba futottunk. Megismerkedtünk, nagyon intelligens, művelt és szép lányról van szó, viszont az életmódja egyszerűen nem jön be. Minden tökéletes, szereti az állatokat, szerei a természetet, szeret informálódni a nagyvilágból, még olyan témakörökben is szeret otthonosan mozogni, amiket utál (pl. futball stb.), meglepetésemre még az egyik hobbink, az egyik érdeklődési körünk is közös.

Frusztrál az az érzés, hogy itt lenne a lehetőség, hogy komolyabban megismerjem, de egyszerűen nem megy, nem tudom rávenni magam. Csillogott a szeme, láttam benne, hogy nagyon érdeklem őt, miközben beszélgettünk, de megmondtam neki, hogy fiatalnak gondolom őt, neki még buliznia, tombolnia kell, ki kell élveznie a fiatalságát, az életét, s ne 30-40 évesen döbbenjen majd rá, hogy ő még nem tombolta ki magát. Azon az estén nemigen szólt már többet hozzám, néhány pillantását elcsíptem utána, és láttam, hogy nem esett neki jól, hogy ilyen bunkón elutasítottam.

Nem tehetek róla, egyszerűen megbolondulnék, biztosra veszem, hogy idegbeteg lennék egy olyan lány mellett, akire ötszázan pályáznak, aki gyakorta iszik, és buliból buliba ugrál.

Szerintetek jól tettem, hogy elutasítottam egy amúgy nagyszerű lányt? Egész nap rosszul éreztem magam az eset, a tegnap történtek miatt.