Ismerkedés elején ezt elmondanád/elmondjam a férfinek? (kapunyitási pánik)

A napokban jöttem rá, hogy kapunyitási pánikban szenvedek, amit próbálok leküzdeni, de csak pár napja jöttem rá, hogy mi a bajom valójában, tehát miért halogatom a dolgaimat, hogy továbblépjek és önállósodjak.

Emiatt van az is, hogy még a szüleimmel élek és halogatom a jobb munka utáni keresést (önbizalomhiány). Szereztem egy diplomát is, a kiszemeltnek is van és jó pozícióban dolgozik, szóval okos is és kitartó, megvalósítja a céljait. Régebben én is ilyennek gondoltam magam, de elakadtam és ki kell másznom a gödörből, hogy újra a régi legyek, akinek vannak céljai, álmai és azokat meg is valósítja, nem csak ábrándozik. De jelenleg elveszettnek érzem magam és kapunyitási pánikom van, ez már biztos... :(

Ha kérdezik, hogy miért nem lépek tovább, meg miért halogatom a dolgokat, akkor elmerjem mondani ezt a férfinek? Vagy ki fog belőlem nagyon ábrándulni és inkább próbáljam egymagam szépen csendben megoldani ezt a problémámat? Nem tudom, hogy merjek-e erről beszélni.

Mit tanácsoltok?

(Ui.: Igen, van kapunyitási is, nem csak kapuzárási)