Kezdőoldal » Szerelem, szex » Ismerkedés » Velem van a probléma, vagy...

Velem van a probléma, vagy ennyire elferdült a világ?

Figyelt kérdés
Nem vagyok egy siránkozó típus, annál inkább kíváncsi, ezért is teszem fel itt a kérdést, annak ellenére, hogy valószínűleg a választ nem itt kellene keresnem, de hátha kapok információt "hiteles forrásból". 29 éves férfi vagyok, független, értelmes felnőtt ember, dolgozok, egyedül élek, eltartom magam, soha nem volt ezüstkanál a számban, most sincs. Tisztában vagyok magammal, azzal, hogy mit szeretnék elérni, mit akarok az élettől, van jövőképem. Mások szerint segítőkész, humoros, jó ember vagyok. Adok magamra, a megjelenésemre, igyekszem mindig a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ezzel nem is lenne gond, azonban azzal már annál inkább, hogy mackós vagyok. Igyekszem tenni ellene, de egyszerűen olyanok az adottságaim, hogy csak kínkeservesen sikerül kisebb eredményeket elérni. Mivel az alkatomon kívül józan ésszel minden mást normálisnak ítélek meg magamon / magam körül, így csak arra tudok gondolni, hogy ez okozza azt, hogy nem kellek senkinek. Elég drámaian hangzik, de valóban ez a helyzet. Az elmúlt pár évben elég sok időt, energiát fektettem ismerkedésbe, szórakozóhelyeken, interneten, ahol csak lehetőségem nyílt rá, és folyamatosan csalódnom kellett, mert vagy nem volt meg a szikra/kémia (nevezzük ahogy akarjuk), vagy "be lettem barát zónázva". Valóban csak a megfelelő testi adottságokkal, vagy esetleg a felmenők által biztosított anyagi háttérrel lehetne párt találni manapság? Ami még jobban elszomorít, hogy sok barátomtól, ismerősömtől ugyanezt hallom. Természetesen nekem is meg vannak a másik nemmel szemben támasztott igényeim, viszont azok közel sem olyan lehetetlenek. Szerintetek mi a probléma?

2015. febr. 18. 09:56
1 2 3
 11/27 anonim ***** válasza:
81%
Kizökkent az idő, ó kárhozat hogy én születtem helytolni azt.
2015. febr. 18. 10:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/27 anonim ***** válasza:
55%

Nincs önbizalmad. Vannak lányok, akiknek tetszik a mackós testalkat. Man the fuck up és ha nem megy segítség nélkül, irány a pszichológus/életmód tanácsadó/coach akármi.


Ha egy izmos és gazdag srác lennél, akkor egyedül az "aranyásó" típusú lányok találnának meg aminek valljuk be, túl sok értelme nem lenne.

2015. febr. 18. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/27 A kérdező kommentje:
10/12: Felemás a dolog, az utcán meg szoktak nézni a nők, valószínűleg inkább az öltözködésem miatt, amiből feltehetőleg pénzre következtetnek. Néha rám is írnak, néha tudok is ismerkedni, de komolyabb megismerésig nem jut a dolog. Nem vagyok rámenős típus, inkább mondhatni "régimódi" :)
2015. febr. 18. 10:30
 14/27 anonim ***** válasza:
#10: Sajnos a nőknek nagyon nehéz a kedvükre tenni, én azt tapasztaltam. Nem vagyok se bunkó, se nyomulós, de nekem se igazán adnak esélyt még egy találkozásra sem. Ha meg igen, akkor vagy nem fogom meg őket, vagy kiderül, hogy már korábban más tetszett nekik, és vele jönnek össze. Itt már nem tudja az ember, hogy mit kellene tennie, próbáltam én is lassabban becserkészni valakit, volt, hogy kb. azonnal elhívtam az illetőt valahová, mégse jutottam ötről a hatra. Nyilván nincs általános recept, ami mindenkire illik, de azért furcsa, hogy még azok a nők sem adnak esélyt semmire, akik elvben annyira magányosak, meg akik előadják, hogy nekik nem macsó kell, hanem egy olyan faszi, aki értékeli őket, és odafigyel rájuk. Nem értem a nőket, senki nem mondja meg, hogy miért nem vagyok elég jó, csak kudarcok érnek és nem tudom, mi a baj velem. És tényleg úgy dobnak el engem is legtöbbször, hogy nem is érdekli őket, hogy összeillenénk-e, pedig sok mindenkinek adtam volna már esélyt. Lelkileg nagyon fárasztó ez az egész, amúgy is érzékenyebb típus vagyok, és céltalannak tűnik a próbálkozás. Szóval nem tudom, mi van a mai nőkkel, én nem érzem úgy, hogy csak velem lenne a probléma.
2015. febr. 18. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/27 anonim ***** válasza:
Az élethez szerencse is kell. Hiába mondja a statisztika, hogy nagy számok törvénye alapján a dobókocka minden oldala ugyanannyiszor fog kijönni, sajnos mégis van olyan, hogy egymás után kis számok jönnek ki és a próbálkozások száma véges. Egyet nem szabad: feladni. Ha nem dobsz többet, akkor elvágod magad a lehetőségtől. Vakon bízz, hogy egyszer odakever valaki mellé az élet és épp jó képet tudsz vágni hozzá. Nem azt mondom, hogy néha ne vonulj vissza a sebeidet nyalogatni, de sose hagyd abba a próbálkozást. Lehet nem jön össze sose, de akkor is csak ez az egyetlen lehetőséged az áhított boldogságra. Megéri.
2015. febr. 18. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/27 A kérdező kommentje:

14: Igen, furcsa, hogy kifelé mutatnak valamit, illetve igényelnek valamit, valójában pedig jól "átvernek" vele.


15: Természetesen próbálkozok, nem az a típus vagyok aki csak úgy felad dolgokat, szeretném megvalósítani a terveimet :)

2015. febr. 18. 10:38
 17/27 anonim ***** válasza:
100%

Én nőként tapasztaltam ugyanezt. Egy hosszabb kapcsolat vége után egyedül maradtam 28 évesen. Lakás és munka oké, elvárások reálisak, magamra igényes, bár molett. Kerestem párt mindenhol, aztán megcsömörlöttem. Általában halálra ítélt randikon vettem részt és a végén már mindenkiben a nagy őt akartam látni, mert nem akartam egyedül maradni. Végül tavaly nyáron már letojtam az egészet. Buliztam a barátnőimmel, nem hajkurásztam semmit. Aztán nyár végén levittem a szemetet, összefutottam egy ismerőssel, akit csak látásból ismertem. Azóta együtt lakunk, babát tervezünk. 36 éves vagyok.

Ne gondold, hogy benned bármi hiba van. Nincs. Egyszerűen a kor előrehaladtával egyre nehezebb társat találni. Fiatalon könnyen kötünk ismerettséget, nincs mögöttünk egzisztenciális háttér. Kevesebb élettapasztalatunk van, kevesebbet csalódtunk. Sokkal idealistábbak tudunk lenni. Ez 25-26 fölött már nem így van. Egyre nehezebb párt találni. Ahhoz, hogy megleld, szerencséből kell a legtöbb. Én már feladtam a reményt, aztán mégis.....

2015. febr. 18. 10:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/27 A kérdező kommentje:
17: Jó ilyet olvasni, gratulálok :)
2015. febr. 18. 10:45
 19/27 anonim ***** válasza:
Még annyit, hogy szerintem az is baj lehet, hogy nagyon sok önbizalomihányos nő szaladgál mindenfelé, illetve sok az, aki előadja a "jól megvagyok egyedül is" szöveget, miközben rohadtul magányos. Ők elvárják a faszitól a férfiasságot, a magabiztosságot, de ha te cserébe ugyanezt a magabiztosságot várod el tőlük, akkor nem feltétlenül tudják megadni. Tisztelet a kivételnek. Nagyon sokan vagy elszálltak maguktól, vagy önbizalomhiányosak, szerintem elég kevés az olyan nőnemű, aki egészséges lelkületű, határozott (mert egy nőben is fontos lenne a magabiztosság), de nem beképzelt. Sokszor szerintem ők se nagyon tudják, hogy mit is akarnak, vagy megijednek, és hárítanak. Bár nem vagyok nagyon tapasztalt, mégis volt olyan, hogy a nyakamat mertem volna tenni arra, hogy bejövök az illetőnek, de mikor elhívtam, akkor úgy tett, mintha meg akartam volna ölni. És nem értem, mi a baj, mit csinálok rosszul, nekem miért nincs szerencsém. Én elfogadtam volna önbizalomhiányosokat is, és nincs szükségem topmodellekre, egy átlagos külsejű, kedves, egyszerű, szerény, értelmes lány kellene csak, de legtöbbször még csak egy találkozásig se jutunk el.
2015. febr. 18. 10:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/27 A kérdező kommentje:
12: Önbizalmammal nincs gond, legalábbis szerintem, az utóbbi időben úgy érzem nőtt is. Tisztában vagyok vele, hogy ez meglátszik. De persze tény, hogy kezdek belefáradni a dologba kicsit.
2015. febr. 18. 10:58
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!